A magyar járványhalálozás volt a legalacsonyabb a régióban

A világjárvány közepette állandó heves vitákat okoztak az országonként jelentett Covid-halálozási adatok ingadozásai és összemérései, holott ezek az adatok nem is voltak összehasonlíthatók. Az Egészségügyi Világszervezet munkatársai komoly elemzőmunkával most lehetővé tették az összemérést – olvasható a Világgazdaság cikkében.

A pandémia hullámai közepette visszatérő óriási vitákat okozott, miért magasabb egyes országokban, és miért alacsonyabb másutt a koronavírus-halálozás, és mindebből mi következik a járványkezelést nézve, illetve hosszú távra. Menet közben is világos volt azonban, hogy a naponta közölt adatokból csak korlátozott következtetéseket lehet levonni. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakértői a komoly statisztikai elemzés jelentős részét mára elvégezték – derül ki a szervezet honlapján közzétett összesítő tanulmányból.

A tanulmány talán legmegdöbbentőbb megállapítása, hogy a koronavírus közvetlen és közvetett károkozása csaknem háromszor annyi halálesetet okozott a világban 2020–21-ben, mint a kimutatott: 14,9 millió emberét. Az indiai becslés megdöbbentő: 4,7 millió áldozat, holott a hivatalos számokban mindmáig 525 ezret jelentettek.

A többlethalálozások ismerete nemcsak tisztább képet fest a pandémiáról, de segít a közegészségügyi intézkedésekben is – foglalták össze a tanulmány szerzői. 

A világ számára ugyanakkor erkölcsi kötelesség számba venni a pandémiának tulajdonítható halálesetek számát

– tették hozzá.

A napi nemzeti, illetve régiós Covid-jelentések alkalmasak voltak a pandémia dinamikájának követésére, de arra nem, hogy egyes országok járványkezelése összemérhető legyen csak ezek alapján, bár a fűtött vitákban mindig újra és újra elkövették ezt a hibát – írja a Világgazdaság.

Egyrészt a nemzeti statisztikák nem azonos kritériumok alapján vették számba a koronavírus áldozatainak a számát, másrészt a pandémia fatális hatásai messze túlterjedtek a kórházak kapuin. A tanulmány csak néhányat említ meg a halálozási statisztikákat eltorzító számtalan tényező közül. A járvány olyan körülményeket teremtett, például a kórházak túlterhelésével, amelyek emberek halálához vezettek. Ugyanakkor a zárlatintézkedések hozzájárulhattak egyéb halálokok visszaszorulásához: más fertőző betegségek sem tudtak terjedni, kisebb volt a légszennyezés, kevesebb a közlekedési baleset. Előfordulhattak tévedések is, amikor egy halálesetet tesztelés híján nem a Covidnak tulajdonítottak, de kisebb arányban ez megtörténhetett fordítva is.

Mindezen és a többi – pozitív és negatív – torzító tényező miatt a pandémia valós hatásáról a többlethalálozási statisztikák nyújtanak valós képet. Ezt a WHO úgy határozza meg, hogy „az afölötti halálozás, amelyet az adott népességen belül a válság nélküli halálozási ráta nélkül várhatnánk”. Mivel a „normál” években sem évről évre változatlan a halálozási ráta, a többletet a trendje alapján kell megállapítani. Ezt a kiigazítást a WHO szakértői is elvégezték, sok egyébbel együtt, ami részben azért volt szükséges, mert a statisztikai számbavétel az országok majdnem felében hézagos (sőt, ahol jó minőségű, ott is történnek utólagos kiigazítások).

Mindebből látszik, hogy a pandémiahalálozást globálisan és összehasonlítható helyi szinteken felmérni bonyolult és időt igénylő feladat,

amelyben a WHO tett egy lépést előre, holott kisebb-nagyobb adatkésésekkel a többlethalálozási statisztikák korábban is rendelkezésre álltak.

Az adatfeldolgozási módszerek finomításával előálló adathalmaz még így is csak az alap és a kiindulópont a járványkezeléssel kapcsolatos következtetések levonására, hiszen az országok közötti eltérések ezer okból eredhetnek, az éghajlattól az egészségügyi infrastruktúrán keresztül a korlátozások gyenge ütemezéséig (sőt akár még a helyi hőhullámok vagy konfliktusok is eltéríthetik az adatokat, amelyeket például a WHO sem vett számba) – derül ki a Világgazdaság írásából.

A fontos, hogy a valóban értelmezhető többlethalálozási adatokra építsük a következtetéseket, ne homokvárakra, a nem összemérhető nyers napi nemzeti jelentésekre. Az elemzés a szakértők feladata, itt most csak arra hívnánk fel első lépcsőben a figyelmet, ami a tanulmányban közölt térképekről ránézésre látszik.

Egyértelmű, hogy a többlethalálozás mértéke regionális különbségeket mutat. Ha csak Európát tekintjük, látható, hogy északon kevésbé „fogott” a Covid, nyugaton és délen sokkal jobban, még ennél is nagyobb volt a baj Közép-Európában, és óriási a Balkánon.

Az a vitákban időnként sokat hangoztatott tétel, hogy Magyarországon szedte volna az egyik legtöbb áldozatot a járvány, a WHO adatai alapján egyértelműen megdőlt: látható, hogy a többlethalálozás szintje összességében nálunk volt a legalacsonyabb Közép-Európában, és inkább a nyugat- és dél-európai mintára hajaz. 

Az elemzés a szakértők dolga, de – lehetséges okként egyelőre feltételezésként – megemlíthető, hogy a vakcinázás az Európai Unión belül az egyik leggyorsabb Magyarországon volt. Ugyanakkor a régiónkban Bulgária – ahol óriási volt az oltásellenesség és nagyon alacsony az átoltottsági arány – a világ egyik legborzasztóbb többlethalálozási statisztikáját mutatta fel. Peru után – ahol százezer lakosra vetítve 437 volt a többlet halálozás – Bulgáriában mérték a legmagasabb értéket, 415-öt – írta a tanulmány.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Borítókép: Ápoló beteget lát el a Jósa András Oktatókórház Covid-intenzív osztályán Nyíregyházán 2020. november 25-én (Fotó: MTI/Balázs Attila)