Keresztekkel, nemzeti színű és egyházi zászlókkal érkeztek a zarándokok a Keleti pályaudvarra, ahol Budai László, a Misszió Tours Kft. ügyvezetője mellett Homolya Róbert, a MÁV Zrt. elnöke és Fülöp Attila, az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális ügyekért felelős államtitkára köszöntötte őket. Az államtitkár hangsúlyozta,
a több év szünet után elinduló zarándokvonat többletüzenete az, hogy Magyarország vigyázza, őrzi és védi keresztény hitét és kultúráját, amit szüleink és nagyszüleink hagytak ránk. Nálunk nemcsak vitrinek közé zárt és múzeumi belépőjegy árán megnézhető, hanem a velünk lévő, a nemzettel együtt élő valóság a keresztény kultúra és hit.
Böjte Csaba arról beszélt, hogy a mostani háborús helyzetben mindannyian kicsit elbizonytalanodunk, félünk, így azért is kell imádkoznunk, hogy a háború minél előbb véget érjen, és a béke betöltse mindannyiunk szívét.
A keresztény ember nem elbújik egy sarokba, nem meghátrál, hanem Istenhez megy, segítséget kér. Szeretnénk útra kelni, szeretnénk a Jóisten színe elé állni, szeretnénk a Boldogságos Szűzanya kegyhelyén együtt imádkozni elsősorban a családapákért, a férjekért. Az anyáknak a legszebb ajándék, áldás egy nagyszerű férj, egy nagyszerű édesapa, aki segít anyai hivatásukat megélni, beteljesíteni
– fejtette ki a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója.
A ferences szerzetes áldásával ezt követően háromszázötven zarándokkal elindult a vonat. A több mint kétórás úton Böjte atya az úgynevezett csendes fülkében gyóntatott és lelki vezetést is tartott. – A zarándokúttal együtt járó nehézségeket próbáljuk úgy fogadni, mint olyan lehetőségeket, amiket Istennek felajánlhatunk. Az önmegtagadás, a böjt, a nehézség mindig egy szál virág, amit ha szeretettel elfogadunk, leszakítunk, átadhatunk a boldogságos Szűzanyán keresztül a Mennyei Atyának – fogalmazta meg a zarándoklat lényegét az atya.
A résztvevők eközben Szabó Sándor kántor vezetésével énekeltek és csendesen beszélgettek. A nyolcvanéves Mária néni Tolna megyéből, Magyarkesziből a zarándoklat előtti délután indult útnak, és a pályaudvaron töltötte az éjszakát. Ez ugyan nem szabályos, de a jó cél érdekében engedélyt kapott rá egy társával együtt. – Ha zarándokútra szeretnék menni, akkor mindent megteszek érte – mondta erről az asszony. Szabóné Zsike Erdélyből, Csíkszentdomonkosról származik, de férjével Szabó Sándorral évek óta Magyarországon él. A csíksomlyói zarándoklaton rendszeresen részt vesznek, de oda haza is mennek. A Misszió Toursszal először Medjugorjéba utaztak magánemberként, később pedig már a vállalkozás segítői lettek.
– Kimondhatatlanul jó az ember lelkének ez a lelki feltöltődés, és fontos dolog az embereket így is szolgálni. Amikor több napra megyünk, nem is alszunk, de nem is ez a lényeg, hanem a zarándoklat, és amit ez ad. Az elmúlt időszakban ez nagyon hiányzott
– számolt be az élményeiről.
A vonatozás után a zarándokok megérkeztek Nagybátonyba. Onnan hét kilométert gyalogoltak Mátraverebély-Szentkútra, ahol a XVIII. századtól élnek ferencesek, a kegyhely csodájának időpontját azonban homály fedi. A legenda szerint egy néma pásztorfiúnak egy tölgyfa koronájában megjelent a Szűzanya, aki arra kérte, ásson a fa gyökerénél, és igyon abból a vízből, amit ott talál, hogy beszélni tudjon. A fiú szót fogadott, ivott a vízből, és megszólalt. Ezért a vízért számtalan zarándok utazik el erre a helyre naponta, hogy Szűz Mária segítségével az Istennél gyógyulást találjon testi-lelki bajaira. A templomhoz érkezve a zarándokokat Orosz A. Lóránt, a kegyhely igazgatója köszöntötte. – A zarándoklat a teljes búcsú megszerzésének alkalma, amihez a szentgyónás is hozzátartozik. A hívők szerint amikor ezt az ember elvégzi, azt Isten is komolyan veszi.
