– Joe Biden amerikai elnök támogatottsága az elmúlt időszakban történelmi mélypontra került. Ön szerint mi állhat ennek a hátterében?
– Európából mindig érdemes a tengerentúli politika eseményeit nyomon követni, hiszen azt a történelem is megtanította, ha az Egyesült Államokban nem mennek jól a dolgok, az hatással lesz a világ többi részére is. Az USA hazánk legerősebb katonai szövetségese, tehát politikája közvetlenül is érint minket. Jelenleg Amerikában a gazdasági faktorok és az ország világban elfoglalt szerepének megváltozása elégedetlenségre ad okot. A pontos okokat nem tisztünk Európából megítélni, hiszen minden szuverén nemzet választópolgárának a saját feladata a vezetőiről véleményt alkotni. Az amerikai elégedetlenség mögött ugyanakkor látható, hogy az ország gazdasági teljesítményét derékba töri a magas infláció és az üzemanyagárak, illetve a megélhetési költségek drasztikus növekedése is. Az elnök mindössze 38 százalékos támogatottsága nem csupán önmagában szerény eredmény, hanem a legrosszabb az elnöki ciklus e szakaszában a második világháború vége óta, pedig Joe Biden ötvenéves közéleti pályafutást maga mögött tudó, tapasztalt politikus. Nem tudhatjuk biztosan, hogy az elnök támogatottsága milyen irányba változik, de világosan látszik, hogy Amerika elégedettebb volt a világban betöltött szerepével, amikor az elnökét Donald Trumpnak, George W. Bushnak vagy Ronald Reagannek hívták.
– Hogyan befolyásolhatja az elnöki népszerűségvesztés az idén ősszel esedékes időközi választásokat?
– A jelenlegi helyzet tükrében a demokraták valószínűleg veszteségeket könyvelnek majd el. Ez betudható annak, hogy az amerikai gazdaság a recesszió felé tart, és ez egyre nehezebb helyzetet teremt a háztartásoknak. Emellett az Európát sújtó háborús infláció és a kontinensen tapasztalható gazdasági gyengélkedés szűkíti Amerika piaci mozgásterét is. A képviselőházi többség így valószínűleg, ahogy az a legtöbb alkalommal az időközi választásokkor lenni szokott, az ellenzékhez, jelenleg a republikánusokhoz kerül majd. Mindez azonban nemcsak a gazdasági faktorok eredménye, hanem társadalmi kérdés is. A Demokrata Párt bal szárnya – a liberális fősodratú médiával a háta mögött – igyekezett Amerikát a modern, ultraliberális értékrend mentén átformálni, amely a konzervatív amerikai örökség feladásával, az Isten, a haza és a család tiszteletének hátrahagyásával a nemzeti öntudat szivárványszínű karikatúrájává kívánta alakítani az Egyesült Államokat. Ezt a szabadság álarca mögé rejtett, modern kori véleményhegemóniát, amely megnyilvánul a liberális akadémiai közegben, a sajtóban vagy a közéletben, az amerikai nép egyre növekvő része elutasítja.
Láthatjuk, hogy Magyarországon a pozitív közösségépítés és a nemzet érdekeit az ideológiai bábszínház elé helyező gondolkodás sikerre vezetett, hiszen idén áprilisban a választópolgárok elsöprő többsége mondott nemet a baloldali ámokfutásra.
Ha a republikánusok kitartóak maradnak küzdelmükben, azzal konzervatív ébredést hirdetnek Amerikában, ahhoz hasonlót, mint amelyet az ország a nyolcvanas években megélt, és amely nagyban hozzájárult a vasfüggöny lebontásához és a közép-kelet-európai országok szabadságához. Bízhatunk benne, hogy ennek fontos építőköve lesz az, hogy a republikánusok a képviselőházban és a szenátusban is többséggel kezdhetik meg a munkát az ősz után.
– Mit jelentene egy republikánus győzelem az európai konzervatív közösségek számára?
– Ha az óceán túlpartján erősödik a konzervatív oldal, akkor annak az öreg kontinensen is örülünk, mert az amerikai és az európai konzervatívokat olyan örök értékek kötik össze, mint a szabadság szeretete, a nemzeti szuverenitás megélése, a hit fontossága, a családok megbecsülése és az igazság védelmezése. Ezekért nemzetközi szinten is közösen állunk ki, és általuk határozzuk meg politikai alapvetéseinket is, bárhol is legyünk a glóbuszon. Mindemellett az értékalapú azonosulás lehetőséget nyújt a folyamatos, produktív párbeszédre is, amelyre napjainkban égető szükség van. A Republikánus Párt erősödése a közös értékeinket határozottan képviseli a Kongresszusban, és ezzel tovább védelmezi az Egyesült Államok jövőjét meghatározó jogszabályokban is mindazt, amiben a konzervatívok tengeren innen és túl hisznek. Az amerikai konzervatív erősödés emellett reményt ad Európának, ahol most Brüsszelben, az Európai Parlamentben a balliberális ideológia követői igyekeznek saját képükre formálni a kontinens jövőjét. Ezáltal Európa szemellenzős módon, önsorsrontó politikát folytat. Elég csak az elmúlt évek uniós intézkedéseit szemügyre venni, és tisztán láthatjuk, hogy Európa jogalkotását a baloldali többség tartja sakkban.
Azzal, hogy amerikai barátaink a sikert a konzervatív döntéshozatalban látják, erős üzenetet küldhetnek Európának is, hiszen, ha ott a csendes, konzervatív többség kész a cselekvésre, akkor Európában is készen áll 2024-re, és a szocialistákhoz és liberálisokhoz simuló néppárti vezetés is felfogja majd, hogy mi az európai nemzetek valódi érdeke.
– A közösségépítéshez azonban egyetértésre is szükség van, mégis az országaink között fennálló bilaterális kapcsolat kevésbé kiegyensúlyozott, amióta Trump elnök távozott a hivatalából. Várhatunk javulást ezen a téren?
– Nem látom úgy, hogy az amerikai–magyar kapcsolatok ne lennének kiegyensúlyozottak. Magyarország a NATO tagjaként az Egyesült Államok szövetségese, és a jelenlegi háborús helyzetben is számos alkalommal bizonyítottuk, hogy elkötelezettek vagyunk a nyugati szövetségi rendszerek iránt. A tény, hogy a legkiválóbb kapcsolatot Donald Trump elnöksége alatt tudtuk kialakítani az Egyesült Államokkal, annak köszönhető, hogy abban az időszakban a magyar és az amerikai álláspontok meghatározó kérdésekben megegyeztek.
Orbán Viktor kiemelkedő konzervatív vezető Magyarországon és Európában, így érthető volt, hogy megtalálták Trump elnökkel a közös hangot.
A Biden-adminisztrációval új időszak kezdődött, de politikai értelemben a magyar kormányzó pártoknak soha nem az Egyesült Államok kormányzatával, hanem a Demokrata Párt bal szélén elhelyezkedő politikusokkal van vitája. A nemzetközi térben elharapódzó balliberális véleményhegemóniát, a woke-kultúra köntösébe bújtatott társadalmi hangulatkeltést és mindezek politikai alapvetésekké tételét mi nem támogatjuk. Igyekszünk arra fókuszálni, ami összeköt, és nem arra, ami szétválaszt minket. Így elsődleges a kapcsolatokban a kiegyensúlyozott, értékalapú partnerség, amely a demokrácia és az egyetemes emberi és polgári jogok kölcsönös tiszteletére épül. Ezt fenntartjuk, mindegy, hogy milyen politikai szelek fújnak épp Amerikában. Számunkra Magyarország az első, és megértjük, ha az amerikaiaknak Amerika.
