– Joe Biden amerikai elnök támogatottsága az elmúlt időszakban történelmi mélypontra került. Ön szerint mi állhat ennek a hátterében?
– Európából mindig érdemes a tengerentúli politika eseményeit nyomon követni, hiszen azt a történelem is megtanította, ha az Egyesült Államokban nem mennek jól a dolgok, az hatással lesz a világ többi részére is. Az USA hazánk legerősebb katonai szövetségese, tehát politikája közvetlenül is érint minket. Jelenleg Amerikában a gazdasági faktorok és az ország világban elfoglalt szerepének megváltozása elégedetlenségre ad okot. A pontos okokat nem tisztünk Európából megítélni, hiszen minden szuverén nemzet választópolgárának a saját feladata a vezetőiről véleményt alkotni. Az amerikai elégedetlenség mögött ugyanakkor látható, hogy az ország gazdasági teljesítményét derékba töri a magas infláció és az üzemanyagárak, illetve a megélhetési költségek drasztikus növekedése is. Az elnök mindössze 38 százalékos támogatottsága nem csupán önmagában szerény eredmény, hanem a legrosszabb az elnöki ciklus e szakaszában a második világháború vége óta, pedig Joe Biden ötvenéves közéleti pályafutást maga mögött tudó, tapasztalt politikus. Nem tudhatjuk biztosan, hogy az elnök támogatottsága milyen irányba változik, de világosan látszik, hogy Amerika elégedettebb volt a világban betöltött szerepével, amikor az elnökét Donald Trumpnak, George W. Bushnak vagy Ronald Reagannek hívták.
– Hogyan befolyásolhatja az elnöki népszerűségvesztés az idén ősszel esedékes időközi választásokat?
– A jelenlegi helyzet tükrében a demokraták valószínűleg veszteségeket könyvelnek majd el. Ez betudható annak, hogy az amerikai gazdaság a recesszió felé tart, és ez egyre nehezebb helyzetet teremt a háztartásoknak. Emellett az Európát sújtó háborús infláció és a kontinensen tapasztalható gazdasági gyengélkedés szűkíti Amerika piaci mozgásterét is. A képviselőházi többség így valószínűleg, ahogy az a legtöbb alkalommal az időközi választásokkor lenni szokott, az ellenzékhez, jelenleg a republikánusokhoz kerül majd. Mindez azonban nemcsak a gazdasági faktorok eredménye, hanem társadalmi kérdés is. A Demokrata Párt bal szárnya – a liberális fősodratú médiával a háta mögött – igyekezett Amerikát a modern, ultraliberális értékrend mentén átformálni, amely a konzervatív amerikai örökség feladásával, az Isten, a haza és a család tiszteletének hátrahagyásával a nemzeti öntudat szivárványszínű karikatúrájává kívánta alakítani az Egyesült Államokat. Ezt a szabadság álarca mögé rejtett, modern kori véleményhegemóniát, amely megnyilvánul a liberális akadémiai közegben, a sajtóban vagy a közéletben, az amerikai nép egyre növekvő része elutasítja.