– Nemrég azt mondta egy médiakonferencián, hogy aktívan részt vesznek nemzetközi szervezetek munkájában. Mely nemzetközi szervezetekkel dolgoznak együtt és milyen feladatok hárulnak a médiahatóságra?
– Kétféle módon kerülünk kapcsolatba nemzetközi szervezetekkel. Az egyik kör a szakmai tevékenység alapján szerveződő testületekből áll, tucatnyi szervezetben vagyunk aktív tagok, ahol fontos, hogy hallassuk a hangunkat. A másik eset az, amikor bizonyos nemzetközi szervezetek, delegációk Magyarországra jönnek médiaügyekben vizsgálódni. Értek minket e tekintetben rossz élmények az elmúlt tizenkét évben, amikor különböző prekoncepciókkal érkeztek hozzánk, de mi mindig nagy hangsúlyt fektettünk a kulturált és szakmai alapon nyugvó párbeszédre. Idealisztikus célkitűzésünk, hogy ezek a szervezetek az álláspontjukat ténybeli alapokra helyezzék, például az EU által hozott politikai döntéseket megelőzően, és ne szubjektív észlelések, elfogultságok alapján dőljenek el fontos kérdések. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy Magyarország a különböző sajtószabadság-indexekben meglehetősen hátul helyezkedik el az EU-tagországok között.
Ugyanakkor ha például elolvassuk a tavaly megjelent médiapluralizmus-jelentést Magyarországról, világosan látszik, hogy abban nem vettek figyelembe olyan körülményeket, amelyek a sajtószabadság védelme felé mutatnak, emellett ténybeli tévedéseken alapuló valótlan állításokat tesznek, elfogultak.
A felmérések módszertana általában úgy néz ki, hogy néhány embernek Magyarországon kérdéseket tesznek fel a médiahelyzetről, és az nagyon nem mindegy, kit és milyen szempontok alapján válogatnak be a megkérdezettek közé.
– Sokan beszélnek arról, hogy a tévé, a rádió, valamint a nyomtatott sajtó elavult médiumnak számít, és csak az online médiának van jövője. Mennyire ért egyet ezzel az állítással?
– Minden új médium megszületésénél azt jósolták, hogy az előző el fog tűnni. Az internet hatására azt mondják, hogy minden másnak – nyomtatott sajtó, rádió, televízió – vége lesz, de szerintem ez nem így fog történni. Az más kérdés, hogy a nyomtatott sajtó elvesztette a harminc évvel ezelőtti véleményformáló erejét. A televízió még mindig rendkívül befolyásos. A jelentésünkből kiderül, hogy hazánkban a négyévesnél idősebbek átlagosan napi négy és fél órát töltenek televíziózással, ami igen magas szám. De ha egyes terjesztési módok idővel veszítenek is közönségükből, a média képes adaptálódni az új technológiához. Az igazi kérdés az, hogy az elérhető tartalmak összességében eleget tesznek-e a média ethosza által megkövetelteknek, azaz megfelelően tájékoztatják-e a polgárokat és létrehoznak-e értékes kulturális tartalmakat. Ez nem technológiai kérdés.