A 61 esztendős Krausz Ferenc a müncheni Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a Ludwig Maximilians Egyetem kísérleti fizikai vezetője, az MTA külső tagja.
A magyar származású, ezer szállal a szülőföldjéhez kötődő fizikus az úgynevezett attoszekundumos fizika megteremtője.
Az attoszekundum a másodperc egymilliárdod részének egymilliárdod része. Az ilyen időtartományban működő lézerekkel olyan fizikai folyamatok vizsgálhatók, amiket eddig nem tudtunk. Attoszekundumos lézervillanásokkal Krausz Ferenc figyelte meg elsőként közvetlenül az atommag elektronjait.
A két másik díjazott Pierre Agostini – 1968-ban szerzett PhD-fokozatot Franciországban – az Ohiói Egyetem munkatársa, az 1958-ban Párizsban született francia Anne L’Huillier a Lundi Egyetem atomfizika-professzora. (Utóbbi az ötödik nő, akinek a munkásságát fizikai Nobel-díjjal ismertek el.) Anne L’Huillier-t és Krausz Ferencet tavaly a tudományos élet egyik legfontosabb elismerésével, a fizikai Wolf-díjjal tüntették ki. Akkor magyar–osztrák fizikusként mutatta be a Wolf Alapítvány.
Elsősorban magyar vagyok, aki nagyon sokat köszönhet Ausztriának is.
Azok a kutatási eredmények, amelyekért utóbb díjaztak, Bécsben alapozódtak meg. Ugyanakkor Németország, azon belül is a Max Planck Társaság és a Ludwig Maximilian Egyetem, illetve a müncheni környezet, az ott dolgozó megannyi kiváló, köztük számos világhírű szakemberrel teremtette meg az ideális körülményeket kutatásaim folytatására. De a szívem akkor is magyar maradt, amikor megkaptam – a magyar mellé – az osztrák állampolgárságot is” nyilatkozta tavaly lapunknak.

MTI/AP/TT Hírügynökség/Anders Wiklund
Így lett fizikus
„Szüleim kétkezi munkások voltak, akik testvéremnek és nekem minden feltételt megadtak a fejlődésünkhöz. Már felső tagozatosként elbűvölt a fizika, amit Kiss tanár úrnak – szenzációsan tanította ezt a tárgyat – köszönhettem. Lenyűgözött, hogy egyszerű matematikai formulákkal komoly jelenségek előre jelezhetők. Egyértelmű volt, hogy ez az én irányom. Móron jártam gimnáziumba, középiskolai tanáraim azonban figyelmeztettek, hogy szép, szép a fizikusi pálya, de hol fogok majd dolgozni? Jobban teszem, ha olyan diplomát szerzek, amellyel könnyen elhelyezkedhetek. Emiatt jelentkeztem a Műegyetem villamosmérnöki karára, de közben az ELTE-n is hallgattam elméleti kurzusokat. Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Műegyetemen Simonyi Károly, az ELTE-n Marx György professzorok előadásaira járhattam” – nyilatkozta tavaly lapunknak a fizikus, aki egyetemistaként pár hónapos bécsi ösztöndíjat kapott, ami nyomot hagyhatott a témavezetőben, mert egy évvel később, tanszékvezetői kinevezése után, kihívta.