A 61 esztendős Krausz Ferenc a müncheni Max Planck Kvantumoptikai Intézet igazgatója, a Ludwig Maximilians Egyetem kísérleti fizikai vezetője, az MTA külső tagja.
A magyar származású, ezer szállal a szülőföldjéhez kötődő fizikus az úgynevezett attoszekundumos fizika megteremtője.
Az attoszekundum a másodperc egymilliárdod részének egymilliárdod része. Az ilyen időtartományban működő lézerekkel olyan fizikai folyamatok vizsgálhatók, amiket eddig nem tudtunk. Attoszekundumos lézervillanásokkal Krausz Ferenc figyelte meg elsőként közvetlenül az atommag elektronjait.
A két másik díjazott Pierre Agostini – 1968-ban szerzett PhD-fokozatot Franciországban – az Ohiói Egyetem munkatársa, az 1958-ban Párizsban született francia Anne L’Huillier a Lundi Egyetem atomfizika-professzora. (Utóbbi az ötödik nő, akinek a munkásságát fizikai Nobel-díjjal ismertek el.) Anne L’Huillier-t és Krausz Ferencet tavaly a tudományos élet egyik legfontosabb elismerésével, a fizikai Wolf-díjjal tüntették ki. Akkor magyar–osztrák fizikusként mutatta be a Wolf Alapítvány.
Elsősorban magyar vagyok, aki nagyon sokat köszönhet Ausztriának is.
Azok a kutatási eredmények, amelyekért utóbb díjaztak, Bécsben alapozódtak meg. Ugyanakkor Németország, azon belül is a Max Planck Társaság és a Ludwig Maximilian Egyetem, illetve a müncheni környezet, az ott dolgozó megannyi kiváló, köztük számos világhírű szakemberrel teremtette meg az ideális körülményeket kutatásaim folytatására. De a szívem akkor is magyar maradt, amikor megkaptam – a magyar mellé – az osztrák állampolgárságot is” nyilatkozta tavaly lapunknak.
Így lett fizikus
„Szüleim kétkezi munkások voltak, akik testvéremnek és nekem minden feltételt megadtak a fejlődésünkhöz. Már felső tagozatosként elbűvölt a fizika, amit Kiss tanár úrnak – szenzációsan tanította ezt a tárgyat – köszönhettem. Lenyűgözött, hogy egyszerű matematikai formulákkal komoly jelenségek előre jelezhetők. Egyértelmű volt, hogy ez az én irányom. Móron jártam gimnáziumba, középiskolai tanáraim azonban figyelmeztettek, hogy szép, szép a fizikusi pálya, de hol fogok majd dolgozni? Jobban teszem, ha olyan diplomát szerzek, amellyel könnyen elhelyezkedhetek. Emiatt jelentkeztem a Műegyetem villamosmérnöki karára, de közben az ELTE-n is hallgattam elméleti kurzusokat. Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Műegyetemen Simonyi Károly, az ELTE-n Marx György professzorok előadásaira járhattam” – nyilatkozta tavaly lapunknak a fizikus, aki egyetemistaként pár hónapos bécsi ösztöndíjat kapott, ami nyomot hagyhatott a témavezetőben, mert egy évvel később, tanszékvezetői kinevezése után, kihívta.
A Bécsi Műszaki Egyetemen 2001-ben először hozta létre és mérte meg az extrém rövid idejű ultraibolya fény egyedi fényvillanásait. Az eredmények az attoszekundumos fizika kezdetét jelentették. A fizikus szerint ezek a fényvillanások arra alkalmasak, hogy gyorsan lejátszódó folyamatokról szerezzünk információt, tegyük lefolyásukat közvetlenül mérhetővé. Ilyen például az elektronok mozgása. Jóllehet elképzelhetetlenül parányi térben játszódnak le, következményeik messzemenők, többek között életünk alakulására. Megértésük kulcsfontosságú, nemcsak a fizikai technológiák, de az orvosi diagnosztika továbbfejlesztéséhez is.
Krausz Ferencnek nagy szerepe volt abban, hogy Szegedre került a világ egy legmodernebb lézerközpontja, az ELI-ALPS. Eredményeit a Tisza-parti intézetben is hasznosítják. „Az egyetemes és a magyar tudomány fejlődéséért a jelenlegi pozícióimban tehetek a legtöbbet. Azt vallom, hogy az ember ott dolgozzon, ahol a leghatékonyabban teheti azt” – felelte arra a kérdésre, hogy hol érzi otthon magát.