Matematikai „jóslások”
– A Fejér megyei Móron született. Milyen emlékeket őriz gyerekkorából?
– Szüleim kétkezi munkások voltak, akik testvéremnek és nekem minden feltételt megadtak a fejlődésünkhöz. Már felső tagozatosként elbűvölt a fizika, amit Kiss tanár úrnak – szenzációsan tanította ezt a tárgyat – köszönhettem. Lenyűgözött, hogy egyszerű matematikai formulákkal komoly jelenségek előre jelezhetők. Egyértelmű volt, hogy ez az én irányom. Móron jártam gimnáziumba, középiskolai tanáraim azonban figyelmeztettek, hogy szép, szép a fizikusi pálya, de hol fogok majd dolgozni? Jobban teszem, ha olyan diplomát szerzek, amellyel könnyen elhelyezkedhetek. Emiatt jelentkeztem a Műegyetem villamosmérnöki karára, de közben az ELTE-n is hallgattam elméleti kurzusokat. Rendkívül szerencsésnek mondhatom magam, hogy a Műegyetemen Simonyi Károly, az ELTE-n Marx György professzorok előadásaira járhattam.
– Itthon kezdett el kutatni, de már Bécsben doktorált. Mi vitte az osztrák fővárosba?
– Egyetemistaként pár hónapos bécsi ösztöndíjat kaptam, ami nyomot hagyhatott a témavezetőmben, mert egy évvel később, tanszékvezetői kinevezése után, kihívott. Amit nem egészen értettem, mert az ott eltöltött négy hónap alatt épp hogy egy nem működő lézerbe sikerült életet lehelnem.
– A Bécsi Műszaki Egyetemen 2001-ben először hozta létre és mérte meg az extrém rövid idejű ultraibolya fény egyedi fényvillanásait. Az eredmények az attoszekundumos fizika – az attoszekundum a másodperc egymilliárdod része – kezdetét jelentették. Mire jók ezek az elképesztően rövid fényimpulzusok?
– Több mint egy évtized céltudatos munkája vezetett ehhez az eredményhez. Ezek a fényvillanások arra alkalmasak, hogy gyorsan lejátszódó folyamatokról szerezzünk információt, tegyük lefolyásukat közvetlenül mérhetővé. Ilyen például az elektronok mozgása. Jóllehet elképzelhetetlenül parányi térben játszódnak le, következményeik messzemenők, többek között életünk alakulására. Megértésük kulcsfontosságú, nemcsak a fizikai technológiák, de az orvosi diagnosztika továbbfejlesztéséhez is.
Sarokkövek
– Nagy szerepe volt abban, hogy Szegedre került a világ egy legmodernebb lézerközpontja, az ELI-ALPS. Eredményeit a Tisza-parti intézetben is hasznosítják. Hazahozhatja ez az intézmény?
– A kérdés gyakran felmerül, de a válasz ugyanaz: az egyetemes és a magyar tudomány fejlődéséért a jelenlegi pozícióimban tehetek a legtöbbet. Azt vallom, hogy az ember ott dolgozzon, ahol a leghatékonyabban teheti azt. Mondom ezt arra vonatkozóan is, hogy Palkovics László miniszter úr támogatásának köszönhetően olyan program indult Magyarországon, amely miatt időm egyre nagyobb hányadát itthon töltöm.
– A budapesti Molekuláris-ujjlenyomat Kutató Központot vezeti. Az intézet kutatási területe a vér molekuláris ujjlenyomatának mérése új generációs molekuláris diagnosztika kifejlesztésére, az egészségi állapot monitorozására és betegségek felismerésére. E kutatóintézet felállítását 20,5 milliárd forinttal támogatta a magyar kormány. A vér molekuláris összetételéből, elváltozásainak méréséből és nyomon követéséből hogyan jelezhető előre számos betegség?
– Kérem, ezt a kérdést négy-öt év múlva is tegye fel, akkor talán pontosabb választ tudok adni. Koncepciónk lényege, hogy nagyon rövid infravörös impulzusokkal átvilágítunk vérmintákat, amelyekben sok tízezer különböző molekula található, mind-mind valamilyen szerepkörben. Az egészséges szervezetben az egyes molekulák koncentrációja szűk tartományba esik. Az ebből való kilépés, kilengés valamilyen rendellenességre utal. Minél nagyobb és minél több molekulánál lép fel, annál nagyobb lehet a baj. Módszerünk a molekulák fajtájára való tekintet nélkül képes ezeket a rendellenességekre utaló kilengéseket érzékelni. Reményeink szerint még azelőtt, hogy az érintett személynél tünetek alakulnának ki. Ha sikerül, akkor beláthatatlan jelentősége lehet az egyén és a társadalom számára. Ahhoz, hogy ez valóra váljék, sok-sok ember közreműködésére van szükség. Eddig kétezer ember ajánlotta fel részvételét egy ötéves vizsgálatban, évente két-három véradással. Az év végére szeretnénk elérni a tízezret. Minden résztvevő esetében meghatározzuk a mért infravörös molekuláris ujjlenyomat személyre vonatkoztatott normál tartományát. Ennek ismeretében figyeljük a változásokat, illetve azok összefüggését (várhatóan) később diagnosztizált betegségekkel. Amennyiben az infravörös ujjlenyomat időbeli követése alkalmasnak bizonyul betegségek korai előrejelzésére, úgy az eljárás a jövő megelőző egészségvédelmének sarokkövévé válhat.
