Érzékenység

Austen miért tűnik kevésbé fontosnak, mint a dekolonizáció és az ahhoz köthető elméletek?

173371995 Fotó: Culture Club

Illusztráció Jane Austen Értelem és érzelem című regényéből, 1896 (Fotó: Culture Club)

Azonban úgy tűnik, sem a siker, sem az irodalmi megfontolások nem izgatják a Stirlingi Egyetem vezetőségét. Gerry McCormac vezető professzor szerint a Black Lives Matter ráirányította a figyelmet arra, hogy „szükség van az antirasszizmus hangsúlyozására a felsőoktatásban”. Ennek megfelelően a következő félévtől a Stirlingi Egyetem különféle írókat emel be a tanított szerzők közé, akik megjelenítik a „faji sokszínűséget, a kritikai fajelméletet, a gender- és szexualitáshoz kapcsolódó elméleteket”. Az első ilyen szerző a 2019-ben elhunyt Nobel-díjas Toni Morrison lesz, akinek regényei epikus témákról és afrikai-amerikaiak életének hiteles leírásairól híresek. Morrison tanítása az egyetem közleménye szerint segíteni fog „dekolonializálni” a tananyagot és „növelni a diverzitást”.

A 2020-as évek tüntetései több klasszikus brit figurát hoztak nehéz helyzetbe, többek között Winston Churchill és Charles Dickens szerepe is megkérdőjeleződött. Austent azzal vádolták, hogy a rabszolgaság kérdésében nem volt elég haladó szellemű, ráadásul lelkész édesapja egy antiguai cukorültetvény vagyonkezelőjeként is dolgozott, tehát a családnak személyes kötődése van a rabszolgatartáshoz.

Az egyetem azt is kijelentette, hogy több író esetében külön felhívást intéz a jövőben a diákokhoz, hogy bizonyos írók nem a mai gondolkodásmódnak megfelelően ábrázolnak témákat. Tehát szerepelhet a műben gyarmatosítási erőszak, rabszolgaság, rasszizmus, szexizmus, nem megfelelő genderreprezentáció, osztálykülönbségek vagy lelki problémák. Ezeket a „kihívásokkal teli tartalmakat” komoly érzékenységgel kell kezelni.

Az egyetem döntése komoly felháborodást váltott ki Austen kedveltsége okán. Valóban felmerül a kérdés, hogy milyen alapon lehet számonkérni egy kétszáz évvel ezelőtt élt írónőn a mai haladónak szánt elméleteket. Ráadásul, ha már haladó elméletekről van szó, miért nem számít az a feminizmus, amelyet Austen képviselt? A XVIII–XIX. század fordulóján mindössze két foglalkozást űzhetett bármely jó születésű férjezetlen hölgy: nevelőnőként vagy írónőként dolgozhatott. A nevelőnői lét alapvetően lenézett szakmának számított, nőként íróvá válni viszont nem volt egyszerű.

A brit és amerikai irodalom ugyanakkor a XIX. században számos női írót számlált, bár mindegyikük számos előítélettel találkozott. A női írók épp a piac nehézségei miatt sokszor ráadásul egymást sem segítették. Míg Walter Scott többször jelezte, mennyire kedveli Jane Austen műveit, később Charlotte Bronte lesajnálóan nyilatkozott Austenról, mondván regényei nem elég valóságosak. (Később irodalomtörténészek Bronte legsikeresebb regényét, a Jane Eyre-t, amely egy nevelőnő története, sokkal inkább romantikus kitalációnak minősítették, mint Austen happy enddel végződő dzsentritörténeteit.)

Kérdés tehát, Austen miért tűnik kevésbé fontosnak, mint a dekolonizáció és az ahhoz köthető elméletek. Továbbá azt is érdemes lenne átgondolni, hogyan akarjuk a jövő íróitól a mai Nobel-díjasok színvonalát elvárni, ha nem tanítjuk meg nekik azokat a szerzőket, akiken az előző nemzedékek, többek között Toni Morrison is felnőtt.