Hunok: megoldódhat Attila rettegett harcosai eredetének sok évszázados rejtélye

A IV. század második felében elindult nagy népvándorlási hullám vetett véget az antik civilizációnak. A Római Birodalom számára katasztrofális következményekkel járó, keletről érkező invázió legfélelmetesebb népcsoportját a hunok alkották. Leghíresebb fejedelmük, Attila, akinek fejedelmi törzsszállása a mai Magyarország területén volt, a hunok vazallusává tette Bizáncot és Ravennát is. Az akkori világot uraló Hun Birodalom Attila 452-ben bekövetkezett hirtelen halála után azonban viharos gyorsasággal szétesett, és a hunok végleg eltűntek a világtörténelem színpadáról. A késő antik világ legismertebb nomád népcsoportjának eredetéről évszázadok óta tartó vitában új fejezetet nyithat egy nemrég publikált tanulmány.

A hunok alkották a késői antik világ legfélelmetesebb és leghatékonyabb nomád birodalmát Fotó: Wikimedia Commons

Megszólal a sírvilág

Egy friss és modern tudományág, az archeogenetika eszköztára azonban új dimenziót nyitott e sok évszázados kérdés megválaszolásához. A HistoGenes projekt keretében ugyanis egy magyar, amerikai, német és osztrák szaktudósokból álló kutatócsoportnak sikerült genetikai kapcsolatot kimutatnia néhány európai, valamint az ázsiai Hun Birodalom egyes magas társadalmi státusú tagja között. Mivel az ázsiai hunok birodalmának felbomlása és az új európai birodalom megalapítása között több mint 250 év telt el, a kutatók azt vizsgálták, hogy e jelentős időbeli hiátus ellenére kimutatható-e közvetlen genetikai kapcsolat a távol-keleti és az európai hunok között. 

Ásatási fotók a Budapest, Népfürdő utcai hun férfi sírjáról (IV. század vége/V. század)   Fotó: Mészáros Boglárka, BTM Aquincumi Múzeum és Régészeti Park

A kutatási projekt 370 olyan egyén csontmaradványát vizsgálta meg, akik a Kr. e. II. század és az Kr. u. VI. század között három különböző földrajzi régióban, Belső-Ázsia mongol sztyeppéin, Közép-Ázsia különböző vidékein, valamint a Kárpát-medencében éltek. 

Ezek között 35 olyan frissen elemzett genetikai minta szerepelt, amelyek Magyarország és Kazahsztán területéről származnak. 

A kutatók a Kárpát-medence eddig megismert teljes IV–VI. századi népességét figyelembe vették a genetikai analízis során. A minták között a sztyeppei jellegzetességeket mutató temetkezések ugyanúgy előfordultak, mint a IV–V. századi késő szarmata, továbbá az V–VI. századi gepida sírleletek – írja az ELTE közleménye.

A távol-keleti és a magyarországi hunok közötti rokonság bizonyítékaira bukkantak

Az eredmények azt mutatják, hogy a hunok Kárpát-medencébe érkezése után nem élt itt nagyobb ázsiai vagy sztyeppei populáció, mert ez az elem az akkori népességnek csak mintegy hét százalékát tette ki. Sikerült azonban azonosítaniuk egy olyan kisszámú, ám jól körülhatárolható és régészetileg a sztyeppei jellegű temetkezésekhez tartozó csoportot, ami viszont markáns távol-keleti, kelet-ázsiai genetikai jegyeket hordozott. Ehhez a figyelemre méltó felfedezéshez a genealógiai kapcsolatok újszerű összehasonlítása vezetett; az egyes egyének DNS-szegmenseinek elemzése az úgynevezett IBD/identity-by-descent módszerrel ugyanis közvetlen ősöket mutatott ki a mongóliai Hun Birodalom késői időszakából származó, és magas társadalmi státusú személyekkel – írják a kutatók közleményükben. 

Sírmellékletek a kecskeméti, V. századi férfitemetkezésből  Fotó: Kecskeméti Katona József Múzeum

A Magyarországon azonosított hun leletek közül az egymással is rokonságban álló budapesti-zuglói férfi-, illetve a Tiszagyandán, valamint Tiszabura-Pusztataksonyon feltárt női, továbbá a Kecskeméten és az erdélyi Marosszentrgyörgyön megtalált férfitemetkezések kapcsolhatók össze közvetlenül a távol-keleti hun népességgel. Mindez azt bizonyítja, hogy a magyarországi hun személyek közül néhánynak egészen a mongóliai Hun Birodalom előkelőiig vezethető vissza a származása.

Nem sokkal élték túl a birodalmuk széthullását

Noha a közvélemény egységes népességként gondol a hunokra, az eddig elvégzett kutatások szerint a kép ennél azonban jóval árnyaltabb. A Kárpát-medencei székhelyű Hun Birodalom lakossága genetikailag rendkívül heterogénnek számít ugyanis a vizsgált leletanyag szerint. Mind a genetikai, mind pedig a régészeti bizonyítékok arra utalnak, hogy hun időszakban a Kárpát-medencében megtelepedett népesség több hullámban, nem pedig egyszeri nagy és tömeges bevándorlással érkezett ide. Az eredmények arra is rámutatnak, hogy Attila hunjai, akik sok nemzedéknyi idő elteltével alapítottak új birodalmat a Kárpát-medencében, számos más eurázsiai népcsoportot is magukba olvasztottak. És annak ellenére, hogy politikai értelemben drámai módon átalakították a korabeli európai környezetet, genetikailag mégsem hagytak maguk után számottevő lábnyomot.

V. századi temetkezés Kecskemétről. A sírban egy erősen torzított koponyájú hun férfi feküdt Fotó: Kecskeméti Katona József Múzeum

 De mi történt a hunokkal birodalmuk Attila halála utáni széthullását követően? 

Az addig is heterogén etnikai összetételű hun népesség maradványai az ezt követő egy-két évszázad során beolvadhattak a Kárpát-medencét később uraló népcsoportokba. 

Az archeogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a keleti genetikai szálak jóval kevésbé szignifikánsan ugyan, de a Hun Birodalom felbomlása utáni időszak temetkezéseiben is kimutathatók, ami a hun leszármazottak továbbélésére utal a VI. századi Gepida Királyság idejében. A HistoGenes kutatási projekt is jó példa arra, hogy a legmodernebb genetikai kutatások hogyan képesek a régészeti és történelemtudományi kutatásokkal együtt tisztázni a múltbéli népességek eredetével és összetételével kapcsolatos, nem egyszer több évszázados vitákat.

Mi állítható a bizonyosság szintjén?

• A hunok Belső-Ázsia, illetve a mai Mongólia vidékéről származnak, de nem mongoloid népcsoportot alkottak.
• Valószínűsíthetően a távol-keleti és az európai hunok más-más nyelvet beszélhettek.
• Attila idején az európai hunok már kevert népességnek számítottak.
• Az európai hunok egy kisebb csoportja és a távol-keleti hunok között bizonyítható a közvetlen leszármazási kapcsolat.