Az Európai Unió országaiban jelentős különbségek figyelhetők meg a drogpolitikai irányelvek terén. Míg egyes államok a szigorú szabályozásban és a jogkövető magatartás kikényszerítésében látják a megoldást, mások a liberalizáció, a dekriminalizáció és a kárcsökkentés jegyében próbálják kezelni a kábítószerrel kapcsolatos problémákat – mutatott rá a Drogkutató Intézet (DKI). Mint írták, hazánk két közvetlen szomszédja, Csehország és Ausztria az utóbbi kategóriába sorolható, náluk a látszólag szofisztikált, emberközpontú, büntetés helyett támogatást ígérő megközelítések nemhogy nem szorították vissza a drogfogyasztást, hanem új típusú társadalmi kihívásokat és biztonsági kockázatokat szültek. Ezzel szemben
Magyarország továbbra is a zéró tolerancia elvét követi, amely egyre inkább stratégiai előnyt jelent a közép-európai régió stabilitása és közbiztonsága szempontjából
– emelték ki.
A cseh fiatalok agyát már átmosták
Mint arra felhívták a figyelmet, Csehországban már több mint egy évtizede működik egy sajátos, bújtatott dekriminalizáció, amely formálisan még fenntartja a kábítószerek fogyasztásának jogellenességét, de a gyakorlatban szinte eltekint a jogi következményektől, különösen a cannabis esetében. Az a jogszabály 2010 óta hatályos, amely kis mennyiségű kábítószer (például legfeljebb 15 gramm cannabis, másfél gramm heroin vagy egy gramm kokain) birtoklása esetén csupán szabálysértést állapít meg, ami pénzbírsággal zárulhat, de a rendőrség gyakorlata ennél is enyhébb, mert az eljárások többségét le sem folytatják.
A cseh társadalom egyre inkább normalizálja a droghasználatot, különösen a fiatalok körében, ahol a cannabis fogyasztás aránya már az uniós átlag felett van. Prágában és más nagyvárosokban megjelenő cannabis boltok, „CBD-shopok” és féllegális orvosi cannabisszolgáltatások burkoltan támogatják az elfogadást és az elterjedést. Ennek eredményeként
Csehországban nem csupán a fogyasztók száma nőtt meg, hanem a fiatalok körében egyfajta droghoz való kulturális viszonyváltás is végbement.
A kábítószerek már nem számítanak tabutémának, hanem életformarészként jelennek meg az egyetemi városokban, klubokban, fesztiválokon.
Az ezzel párhuzamosan növekvő pszichés zavarok, függőségi problémák, bűncselekmények, valamint az úgynevezett új pszichoaktív szerek (dizájnerdrogok) elterjedése pedig új nyomást helyez az egészségügyi és szociális ellátórendszerre. Bár a hatóságok próbálják minimalizálni a következményeket, a valóság az, hogy a cseh modell nem megelőzte, hanem felerősítette a drogproblémát.
Ausztriában a migráció tovább ront a helyzeten
Hasonló tendenciák figyelhetők meg Ausztriában, ahol formálisan a drogok birtoklása továbbra is bűncselekmény, de a hatályos törvények lehetőséget adnak az ügyek nagy részének elterelésére, a büntetőeljárás felfüggesztésére kezelések, tanácsadás vagy terápiás programok igénybevétele esetén.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az első vagy akár második alkalommal tetten ért fogyasztók szinte soha nem kerülnek bíróság elé. A rendőrség és az ügyészség gyakran a probléma egészségügyi vetületét hangsúlyozza, és sok esetben még eljárást sem indítanak, különösen a cannabis esetében, amelynek engedélyezték az orvosi célú felhasználását.
Az elmúlt években a kormányzat sem tett lépéseket a szigorítás irányába, sőt a társadalmi nyomás és a liberális politikai klíma következtében a dekriminalizáció folyamata inkább mélyült, mintsem megállt volna. Bécs és más nagyvárosok környékén egyre több olyan terület van, ahol a nyílt drogfogyasztás és kereskedelem közbiztonsági problémává vált. Az osztrák rendőrségi statisztikák szerint
2022 és 2023 között jelentősen nőtt az erőszakos bűncselekmények aránya a droghoz köthető ügyekben, különösen a migrációs hátterű fiatal férfiak körében. Az ilyen közösségekben a drog nemcsak fogyasztási cikk, hanem a túlélés és megélhetés eszköze, a kereskedelem pedig gyakran nemzetközi hálózatokhoz kapcsolódik.
Az osztrák belügyminisztérium nem egyszer jelezte, hogy a jelenlegi törvényi környezet nem biztosít elegendő eszközt a terjesztők és szervezett bűnbandák elleni hatékony fellépéshez, miközben a társadalom inkább az enyhítést, mint a szigorítást várja el.
Magyarországon a drog nem lehet kulturális sajátosság
Ezzel szemben Magyarország határozottan kitart a jogállami szigorúság és társadalmi felelősségvállalás mellett. Hazánk továbbra is zéró toleranciát alkalmaz minden kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény esetén. A büntető törvénykönyv nemcsak a terjesztést és előállítást bünteti szigorúan, hanem már a birtoklást és népszerűsítést is, ezzel világos üzenetet küldve a társadalomnak:
a drog nem lehet sem magánügy, sem kulturális sajátosság, sem életforma.
A magyar drogpolitika a társadalmi immunrendszer megerősítését célozza. Világos jogi határokat, rendőri fellépést, iskolai megelőzést és közösségi beágyazottságot képvisel. Az idén bevezetett jogszabályi szigorítások bizonyítják, hogy Magyarország nem kíván lemondani szuverén drogpolitikájáról, mert nem vállal hasonló társadalmi kockázatokat mint Csehország vagy Ausztria.
– Nem akarjuk, hogy a fiataljaink a normalizálódó droghasználat világába nőjenek bele, és nem akarjuk, hogy a köztereinken vagy iskoláinkban bármilyen formában jelen legyen a kábítószer
– fogalmazott a DKI. Hozzátették: Magyarország helyes irányba tart, mert a magyar megközelítés a jövő stabil, biztonságos és önazonos nemzeti közösségének megalapozását szolgálja. Csehország és Ausztria példája arra figyelmeztet, hogy a bújtatott dekriminalizáció hosszú távon nem csökkenti, hanem növeli a problémák számát – írta a DKI.
