A Kelet- és Nyugat-Európa közötti megosztottság, illetve a kudarcok öt éveként jellemezte az Európai Bizottság (EB) 2014 és 2019 közötti, Jean-Claude Juncker vezette időszakát az Alapjogokért Központ nemzetközi ügyekért felelős igazgatóhelyettese, a témában készített mintegy 150 oldalas elemzés ismertetőjén.
Panyi Miklós a kudarcok közé sorolta a migrációs válság kezelését, amivel összefüggésben számos európai nagyvárosban megrendült a közbiztonság, illetve a Brexitet, amivel az unió a második legerősebb gazdaságát veszíti el. A problémák között említette továbbá, hogy lassul az EU gazdasága, gyengül a versenyképessége. Mindezek tükrében Panyi Miklós úgy fogalmazott, hogy az Alapjogokért Központ „óvatos optimizmussal” várja az Ursula von der Leyen vezette, új összetételű, decemberben munkába álló EB működését. A kutatóintézet elemzése szerint az Ursula von der Leyen vezette EB hivatalba lépésével lehetőséget kap arra, hogy lezárjon egy korszakot, tanuljon az előző ciklus hibáiból és visszatérjen valódi, a „szerződések őre” szerepéhez.
Az Alapjogokért Központ kutatásában megvizsgálta az új testület tagjainak politikai előéletét és nézeteit, és arra a megállapításra jutott, hogy magyar szempontból óvatos optimizmussal kell közelíteni az elkövetkező 5 év bizottsági tevékenységéhez. Az Európai Bizottság végső soron „tiszta lappal”, a magyar érdekek felől közelítve jobb helyzetből indul, mint elődje. Mindazonáltal a kutatás arra a megállapításra jutott, hogy a grémium jövőbeni működése számos kockázatot hordozhat magában, ugyanis – eddigi megnyilatkozásaik és tetteik alapján – abban inkább a föderalista-globalista erők vannak túlsúlyban a szuverenista álláspontot képviselőkkel szemben.
Magyarország számára ugyanakkor a Bizottság felállásával kapcsolatos eddigi folyamatok mérlege pozitív. A szerződések szövegétől idegen csúcsjelölti rendszert sikerült megbuktatni, sikerült megakadályozni, hogy elnökké válasszák Frans Timmermans-t, és egy előre ambicionált terület, a bővítés- és szomszédságpolitika lett a magyar biztos portfóliója. Ugyanakkor az is tény, hogy Timmermans a Bizottság alelnökeként folytathatja tevékenységét, a különböző „jogállamisági mechanizmusok” leállítása nem merült fel hivatalos szinten, illetve nem látszik a kifejezett és általános szakítási szándék a Juncker-bizottság migrációs politikájával sem. Mindebből adódóan a lehetséges forgatókönyvek pozitív és negatív irányba is adottak az Unió jövője szempontjából, a végeredmény pedig végső soron Ursula von der Leyenen múlik majd – összegzett az Alapjogokért Központ.
– Jó, de megkésett lépés a német és a francia kormánynak az Európai Unió reformját célzó kezdeményezése – mondta Kiszelly Zoltán politológus az M1 aktuális csatornán. Hozzátette: Emmanuel Macron, francia elnök már 2017 szeptemberében párbeszédet szorgalmazott Európa jövőjéről a Sorbonne egyetemen tartott beszédében. A francia elnök akkor egy közös eurózóna-költségvetést szeretett volna, azért, hogy Franciaországnak, Olaszországnak és Spanyolországnak ne kelljen olyan átalakításokat, neoliberális megszorításokat eszközölnie, amilyeneket a németek és a hollandok elvárnak tőlük, de ez nem történt meg – emlékeztetett. A szakértő szerint a kezdeményezésről szóló dokumentumot tudatosan egy nappal Ursula von der Leyen megválasztása előtt szivárogtatták ki. Emmanuel Macron valószínűleg ezzel a külpolitikai hiperaktivitással próbálja elterelni az elégedetlen, tüntetésekre járó franciák figyelmét az ország gazdasági stagnálásáról, a belpolitikai nehézségekről és az életszínvonal romlásáról – fogalmazott Kiszelly Zoltán. A műsorban elhangzott, hogy a dpa hírügynökség által kedden kiszivárogtatott dokumentum szerint Berlin és Párizs felkarolja az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek azon javaslatát, hogy kétéves tanácskozássorozat induljon Európa jövőjéről.
