Az LMP országos politikai tanácsa szombaton támogatta, hogy az ellenzéki pártok egy közös listán induljanak, valamint közös egyéni jelölteket és miniszterelnök-jelöltet állítsanak a 2022-es országgyűlési választáson – közölte a párt az MTI-vel.
Bár az ellenzék hangulata és nyilatkozatai alapján a pártok összefogása eddig sem volt kérdéses, az LMP bejelentésével ismét közelebb került a gyakorlati megvalósuláshoz az ellenzéki összefogás.
A párt alapszabálya szerint ugyanis az LMP országos politikai tanácsa (opt) az egyik legfontosabb döntéshozó szerve, amelynek tagjait a párt kongresszusán választják, valamint a területi szervezetek is delegálnak egy-egy tagot.
Az LMP korábbi társelnöke, Hadházy Ákos (balra) és jelenlegi férfi társelnöke, Kanász-Nagy Máté (jobbra). Hadházy már a Momentumhoz közeledik.
Fotó: MTI/Mohai Balázs
Mindennek azért van jelentősége, mert bár jelenleg – a döntés értelmében – konszenzus uralkodik a párton belül az ellenzéki összefogásban való részvételről, ez nem volt mindig így: a 2018-as országgyűlési választásokat megelőzően a párt megosztott volt a kérdésben, és az LMP különböző szintű döntéshozó szervei más-más álláspontot képviseltek. Így jöhetett létre az a faramuci helyzet, hogy miközben az LMP elnöksége arról beszélt, hogy a párt önállóan méreti meg magát, az LMP-s Kassai Dániel visszalépett a Budapest XVIII. kerületében található választókörzetben az MSZP-s Kunhalmi Ágnes javára. 2018-ban végül teljes összefogás nem valósult meg, ám néhány választókerületben visszaléptek az ellenzéki jelöltek egymás javára.
Mindez az LMP-nek súlyos következményekkel járt: a többi ellenzéki párt a választási kudarcot és az újabb Fidesz–KDNP-s kétharmadot követően az LMP-nek esett, a pártból bűnbak lett, a narratíva szerint az LMP elősegítette a kormánypártok újabb győzelmét és akadályozta az összefogást. Paradox módon eközben a párton belül az okozott konfliktusokat, hogy egyes LMP-s politikusok visszaléptek más ellenzéki jelöltek javára néhány választókerületben – a párt akkori hivatalos irányvonala ellenére. Ezután megkezdődött az LMP belső önfelszámolása: a választások után a párt etikai testülete, amely főképp harmad- és negyedvonalbeli politikusokból állt, akik szinte teljesen ismeretlenek voltak országosan, komoly büntetéseket kezdett kiosztani, többeket évekre, vagy akár a ciklus hátralevő részére eltiltva attól, hogy a pártban funkciót töltsenek be. Schmuck Erzsébet például csak a 2018-as választások után másfél évvel indulhatott a társelnöki posztért – amit el is nyert. Az eredmény: a párt támogatottsága mélyponton van.
Az LMP országos politikai tanácsának döntése valószínűleg ezt a káoszt igyekezett most elkerülni. A párt a közleményében úgy fogalmazott, hogy
nyilvánvaló provokáció a választási törvény kormánypárti módosítása a vírushelyzet közepén, ami azonban újra megerősíti, hogy a tisztességes, sokszínű pártverseny visszaállításának a Fidesz megbuktatása az első és megkerülhetetlen lépése.
Mindehhez érdemes hozzátenni: a választási törvény módosításával kapcsolatos elítélő nyilatkozatok különösen annak fényében visszatetszőek, hogy az ellenzéki közbeszéd a 2018-as választás óta a teljes körű összefogásról szól. Mint ismert, a kormánypártok később Volner János független képviselő javaslatára szigorítottak, azt kezdeményezve, hogy csak az a párt állíthasson országos listát, amely legalább 14 megyében és a fővárosban, legalább 71 egyéni választókerületben állít jelöltet. A szabálymódosítással az úgynevezett kamupártokat akarja nehéz helyzetbe hozni a kormány, amelyek csak a választási kampányban elkölthető kampánytámogatások felvétele miatt jöttek létre. Mindez nem zavarja meg az ellenzéket abban, hogy egy közös listán induljon, és minden egyéni választókerületben egy jelöltet indítson a Fidesz–KDNP ellen.
Az LMP közleményéből az is kiderül, hogy az egyéni jelöltek és a miniszterelnök-jelölt kiválasztása esetén támogatják az előválasztás intézményét, bár előbbi esetben ezt csak ott tartják feltétlenül szükségesnek, ahol az ellenzéki pártok nem tudnak megegyezni a jelölt személyében.
