– Több szempontból is a visszájára sülhet el az, hogy az ellenzéki pártok számos fővárosi kerületben és vidéki városban közösen állnak be az őszi önkormányzati választáson indított jelöltjeik mögé.
Ugyanis nem lehet majd tudni, hogy mely pártok vonzottak több választót vagy éppen tartották távol őket az urnáktól, így nem derül ki, hogy melyik polgármester vagy képviselő tekinthető például DK-snak vagy szocialistának – jelentette ki lapunknak Farkas Örs, az Oeconomus igazgatója. Hozzátette: az említett stratégia abban is megbosszulhatja magát, hogy a közös ellenzéki jelölt népszerűtlenebbnek bizonyulhat a vártnál, és az ilyen esetekben könnyen lehet a kormánypárt jelöltje a befutó.
A fideszes Sára Botond (középen) tavaly simán győzött Józsefvárosban az ellenzéki jelölt ellen
Fotó: MTI/Kovács Attila
Az elemző arra is kitért: az együttműködés valószínűleg azért sem fogja meghozni a várt eredményeket, mert annak kialakítása során nem lehet maradéktalanul figyelembe venni a baloldali érzelmű szavazók elvárásait, és ez komoly sértettséget okozott ebben a választói csoportban.
Hitelesség és láthatóság
– Alapvető tévedés az ellenzéknél, hogy a választásokon való részvétel módosításával lehet eredményt elérni. Sokkal inkább hiteles politika képviselésével és hiteles jelöltek állításával alakíthatnának ki bizalmat a szavazókban az ellenzéki pártok, ám jelenleg nem ezt teszik. Amíg nincsenek hiteles arcok a baloldalon, az eredmények sem fognak megjönni.
Ahol ugyanis sikerült győznie az ellenzéknek – mint például a tavaly tavaszi időközi polgármester-választáson Márki-Zay Péternek Hódmezővásárhelyen –, ott a jelölt személye játszotta a legnagyobb szerepet az ellenzéki sikerben – fejtette ki Farkas Örs, hozzátéve: Karácsony Gergelynek a Zugló polgármestereként mutatott színvonal alatti teljesítménye és a botrányai is világossá teszik, hogy alkalmatlan a főpolgármesteri feladat ellátására, és ezen nem segít az ellenzéki együttműködés cizellálása, a taktikázás.
Az elemző arra is kitért: ha pártok támogatása nélkül, függetlenként indul egy jelölt – mint például Pikó András Budapest VIII. kerületében –, akkor alulmaradása esetén teljesen elvesznek a rá leadott szavazatok, míg ha a pártok állnak mögötte jelölőként, akkor a voksok az úgynevezett kompenzációs listára kerülnek fel, és mandátumra válthatók. – Ezért vállalják az akár homlokegyenest különböző ideológiát képviselő pártok, hogy közösen állnak be egy jelölt mögé, még ha ez az említett kockázatokkal is jár – mutatott rá Farkas Örs.
Útkeresés buktatókkal
A teljes ellenzéki összefogás már a balliberális erők totális vereségét hozó 2010-es országgyűlési választások után megfogalmazódott. A mostani ellenzék számára a 2011 tavaszán Győrben tartott időközi önkormányzati választás hozta el a reményt, ahol csak egy helyi civil szervezet jelöltje indult a Fidesszel szemben. Nagy meglepetésre a független jelölt több mint 60 százalékot kapott, igaz, csak 26,7 százalékos volt a részvétel.
Egy évvel később a II. kerületben húzta elő az ellenzék ismételten ezt a taktikát, de akkor még a Jobbik önállóan indult. A független jelölt mögé bújás nem jött be, abszolút többséget, 57 százalékot kapott a Fidesz–KDNP jelöltje. Két évvel később, 2013 júniusában Solymáron, az addig a Jobbik fellegváraként számontartott településen mondtak nemet az elveiket feladó ellenzéki pártokból alkotott koalícióra.
A Fidesz jelöltje a voksok közel 60 százalékával diadalmaskodott. Még a 2014-es országgyűlési választás előtt egy héttel volt egy időközi polgármester-választás Salgótarjánban, ahol az egységes baloldal, a Jobbik távolmaradása mellett, 1800 szavazattal aratott győzelmet a jobboldali jelölt felett. A 2014-es országgyűlési választáson aratott újabb kétharmados Fidesz-győzelmet követően az időközi választásokon gyakorlattá vált, hogy csak egy ellenzéki párt indult el, a többiek a jelöltállítás elmaradásával támogatták.
Mezőtúron 2015 elején a baloldal nem indított jelöltet, így a néppártosodás útjára éppen csak rálépett Jobbik jelöltje nyerni tudott. Később Karcagon is hasonló megoldással próbálkozott az ellenzék, de ott ez nem jött be.
Koordináció kevés eredménnyel
Két évvel ezelőtt, 2017-ben már gyakorlatilag az összes jelentős időközi választáson koordinálva indult az ellenzék. Ennek ellenére minden nagyobb településen, például Szentendrén, Gyulán és Solymáron könnyedén nyert a Fidesz.
A sikertelenség nem szegte kedvét az ellenzéknek, 2018-ban sem adták fel választási taktikájukat. Eddigi legnagyobb sikerükre tavaly február 25-ig kellett várniuk. Hódmezővásárhelyen az időközi polgármester-választáson a teljes balliberális médiavilág, civil szervezetek és az ellenzéki pártok széles körű segítségével sikerült megverniük a Fidesz jelöltjét. Ugyanaznap Kiskunhalason a Fidesz kétharmados győzelmet ünnepelhetett. Összefogás ide, összefogás oda, 2018 áprilisában, az országgyűlési választásokon a Fidesz harmadszorra is történelmi, kétharmados győzelmet aratott.
Tavaly nyáron az időközi polgármester-választáson kellett Józsefváros lakóinak a kormánypárt indulója és az ellenzékkel a háta mögött magát függetlennek kiadó jelölt között választani. A tavaszi országgyűlési választás budapesti eredményei alapján az ellenzék abban reménykedett, hogy egy-egy felállással átvehetik a VIII. kerület vezetését. Azonban amíg a Fidesz jelöltje pártja tavaszi eredményénél jóval nagyobb győzelmet aratott, addig az ellenzék a majd 61 százalékos tavaszi listás eredményével szemben mindössze 37 százalékot ért el. A szintén aznap az V. kerületben tartott időközi önkormányzati képviselői választáson is elsöpörte az ellenzéki egységet a kormánypártok jelöltje.
Az elmúlt egy évben a nagyobb településeket tekintve mindössze a XV. kerületi és a balmazújvárosi időközi polgármester-választáson, valamint a szombathelyi időközi önkormányzati képviselő-választáson jött be az ellenzéki taktika, minden más helyen – Sopron, Miskolc, Szerencs, Veszprém, Tolna, Paks, Békéscsaba, X. kerület, XVI. kerület – a kormánypártok jelöltjei győztek.
