Miközben a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságának (EJEB) nagykamarája ősszel úgy határozott, hogy nem számít őrizetnek, ha valakit a tranzitzónában tartanak, csütörtökön a luxemburgi Európai Bíróság (EB) úgy döntött, hogy ez mégis fogva tartásnak számít. Ez pedig legfeljebb négy hétig tartható fent, ezután szabadon kell engedni azokat a migránsokat, akik nem távozhatnak Szerbia felé. Úgy tűnik tehát, hogy az unióban nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. Nem először.
Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára szerint ráadásul a helyzet ennél még kacifántosabb. Az EJEB elsőfokú ítéletében ugyanis még azt állapították meg, hogy őrizetnek számít a tranzitzónában való elhelyezés. Ekkor fordult a magyar kormány a bíróság nagykamarájához, amely másodfokon felülírta az elsőfokú döntést. Kimondta, hogy mivel Szerbia felé a tranzitzónák nyitottak, az emberek ott tartása nem számít őrizetnek. A luxemburgi bíróság most mégis úgy hozott ítéletet, hogy figyelmen kívül hagyta ezt a jogi véleményt. Ez azért is furcsa, mert Brüsszel gyakran hivatkozik Strasbourg döntéseire.
Újabb vegzálás és leckéztetés
Völner Pál a Magyar Nemzetnek hangsúlyozta: az EB döntése nem más, mint újabb vegzálás és leckéztetés. Ezzel akarnak rákényszeríteni minket ismét a migránsok befogadására. Azt pedig, hogy ez egy előre megfontolt koncepció, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ügy a Soros György által támogatott Helsinki Bizottság közreműködése nyomán került a luxemburgi bíróság elé. A szervezet által képviselt két iraki és két afgán migráns a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz fordult, amely előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett az EB-n. A migránsok azt állították, hogy nem tudták semmilyen irányba elhagyni a tranzitzónát, mert Szerbia megtagadta tőlük az ismételt belépést. Ez azonban a miniszter helyettese szerint csak egy fikció, nincs rá semmilyen bizonyíték. Ezek a migránsok nem próbáltak meg visszajutni Szerbiába, mert oda nem is akarnak menni. Csak arról van papírjuk, hogy nálunk nem maradhatnak, de arról nincs, hogy Szerbiába sem engedték volna be őket.
2015 őszén megtapasztalhatta az ország az illegális bevándorlók viselkedését
Fotó: Kurucz Árpád
– Még egyetlen esetben sem fordult elő, hogy ha valakinek elutasítottuk a menedékkérelmét, beszorult a tranzitzónába. Nincsenek barikádok a zóna szerb határán – állítja Völner. Az államtitkárt megdöbbentette, hogy a döntés kapcsán az európai uniós irányelvekre is hivatkoztak. Ezek között ugyanis nincs olyan kitétel, hogy egy harmadik, biztonságos országba visszaküldhetjük a bevándorlókat. – Az irányelvek azt sem tartalmazzák, hogy én reggel fölkelhetek, megmosakodhatok és elindulhatok a munkába, ezt azonban emiatt nem tilthatja meg nekem senki. Ez a szovjet típusú jogértelmezés: ha valamire nincs engedély, akkor úgy fogják fel, hogy tilos – fogalmazott lapunknak az államtitkár, aki leszögezte: a biztonságos országba való visszaküldés a genfi egyezmény alapján is megengedett, és az EJEB másodfokú döntése is ezt támasztja alá.
Velünk fizettetnék meg
De mi következik az EB döntéséből? Völner Pál szerint jogilag ez úgy értelmezhető: ha engedünk a nyomásnak, nem hozhatunk saját szabályozást a tranzitzónában tartás feltételeiről. Mivel az EB szerint a tranzitzónában való elhelyezés olyan fogva tartás, amely négy hétnél hosszabb nem lehet, és sokan Szerbiába nem akarnak visszamenni, be kellene majd engedni a migránsokat vagy más, ideiglenes szálláshelyet kellene nekik kijelölni. A dublini egyezmény módosítása óta azonban a menekülttáborokat sem lehet zárva tartani, innen a bevándorlók nyugodtan szétszéledhetnének majd. Ha pedig elutasítják a menedékkérelmüket Nyugat-Európában is, hozzánk fogják visszatoloncolni őket. A verdikt alapján ráadásul a migránsok költségeit is a magyar adófizetők nyakába varrnák majd. A migránsoknak joguk lesz szálláshelyhez vagy ezt kiváltó pénzjuttatáshoz is.
Sok múlik a szegedi bíróság józanságán
A miniszterhelyettesi feladatokat ellátó államtitkár úgy tartja: ennek megakadályozása érdekében a magyar kormánynak el kell ismertetni, hogy nem ütközik az uniós jogba a magyar szabályozás, és ebben segítségére lehet például az uniós alapszerződés. Ennek ugyanis van egy olyan kitétele is, hogy nemzeti identitását minden tagállam védheti.
– Ebből kiindulva megvizsgáljuk, milyen jogalkotási lépéseket kell tenni. Luxemburg azokban a jogkörökben illetékes, amelyeket az unió tagállamaival közösen gyakorolunk, de vannak olyanok is, amelyekben szuverének vagyunk – mondta az államtitkár, aki bízik a szegedi bíróság józanságában is, amely szerinte megnyugtatóan rendezhetné az ügyet. Emlékeztetett: az EB eljárása csak előzetes döntéshozatali eljárás volt, amely azért indult el, mert a szegedi bíróság Luxemburghoz fordult. Ezután a szegedi bíróságnak kell ténylegesen döntenie, de az idegenrendészeti hatóság fellebbezhet, és lehet kérni állásfoglalást az Alkotmánybíróságtól is. Számolni kell ugyanis a káros következményekkel. A veszélyhelyzet miatt jelenleg ugyan nem kell beengednünk senkit az országhatárokon, ennek elmúltával azonban újra feltorlódhatnak a migránsok a határoknál. Akkor sem engedünk azonban a brüsszeli nyomásnak – jelentette ki az államtitkár.
