A szennyvíztisztítás több lépésből áll. A mechanikai tisztítással a darabos, szilárd összetevőket távolítják el, a visszamaradt magas szerves- és lebegőanyag tartalmú elegyet biológiai eljárással kezelik tovább, aminek köszönhetően tovább tisztul a folyadék. Ám a biológiai szennyvíztisztítás után is visszamaradnak olyan összetevők, amelyeket nem lenne szabad a felszíni vizekbe engedni.
Az ELTE Természettudományi Karán Záray Gyula professzor vezette konzorcium a biológiai úton tisztított szennyvizek, potenciálisan környezeti veszélyt jelentő szerves mikroszennyezőinek (például gyógyszermaradványok) csökkentésére vállalkozott. Az elkészült konténeres víztisztító berendezés kistelepülések szennyvíztisztító telepeiről gyakran kis vízhozamú befogadókba (patakokba) juttatott, biológiai úton tisztított folyadék utókezelését, a szerves mikroszennyezők hatékony eltávolítását és fertőtlenítését biztosítja. A technológia lelke egy különleges fotoreaktor, amelyben higanylámpa állít elő folyamatosan ózont és hidroxilgyököt az áramló hűtőgázban, illetve a kezelendő vízben. Ezek reagálnak a szerves mikroszennyezőkkel, biztosítva azok több lépésben történő lebontását.
A vizsgált tíz gyógyszermolekula esetében 95-100 százalékos eltávolítási hatásfokot értek el. A folyamatok során képződött melléktermékeket aktív szénnel távolítják el. Záray Gyula professzortól megtudtuk, a gyógyszermolekulák közül a havi fogyasztási mutatók alapján a jellemző hatóanyag csoportok (gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapítók, vérnyomáscsökkentők, antidiabetikumok, antiepileptikumok, antibiotikumok) főbb reprezentánsait választották ki. Ezen eltérő szerkezetű molekulák lebontásának eredményei a mechanizmusok feltárásában és értelmezésében is segítettek.
Tisztítótelep Dél-Pesten. Az egyetemi kutatók eljárása kistelepüléseken óvhatja a környezetet
Fotó: Havran Zoltán
A technológiát a kiskunlacházi és a siófoki szennyvíztisztító telepen tesztelték. A mikrobiológiai vizsgálatok mindkét telepen rendkívül pozitív eredményeket hoztak, azaz a baktériumokat is mintegy 99,9 százalékos biztonsággal távolították el, ugyanakkor toxikus hatású melléktermékek nem keletkeztek. – Mivel a biológiai lebontást a szennyvíztisztítókban baktériumok végzik, számolnunk kell a jelenlétükkel és gondoskodnunk kell lehetséges eltávolításukról a befogadó felszíni vizeink védelme érdekében. A célra ez a technológia kiváló lehetőséget biztosít – tájékoztatott Záray Gyula.
A jelenlegi kísérleti rendszer naponta csupán hat köbméter folyadék utókezelésére és fertőtlenítésére alkalmas, ami az EU-átlag szerint csupán harminc ember szennyvizét jelenti. A módszer fejlesztésével a rendszer legfeljebb száz lakosú települést láthatna el. Természetesen a nagyvárosok szennyvíztisztító üzemeinél, ahol a napi kezelt szennyvíz 100-200 ezer köbméter, a technológia nem alkalmazható. Ezzel szemben a konténeres berendezés naponta mintegy kétezer ember részére fejenként három liter ivóvizet ad, ami havária esetén vagy fejlődő országokban napi szinten biztosíthatná a fúrt kutakból származó fertőzött vizek ivóvízzé alakítását.
