Kedden zajlott az Európai Tanács kormány- és államfőinek találkozója Brüsszelben, ahol a múlt heti európai választások eredménye, illetve az uniós csúcspozíciók sorsa került terítékre. A tagállami vezetőknek bőven volt megbeszélnivalójuk: miután a voksolás a politikai jobb- és balközép meggyengülését hozta, nagymértékben felerősödtek a csúcsjelölti rendszert elutasító hangok. Azt már egy ideje tudni lehet, hogy Emmanuel Macron francia elnök és Orbán Viktor miniszterelnök sem kér a néppárti Manfred Weber bizottsági elnökségéből, kedden pedig Pedro Sánchez spanyol, illetve António Costa portugál miniszterelnök állt be hivatalosan is a sorba. A baloldali Costa a sajtóban azt is elhintette, hogy szinte az egész tanács elutasítja a bajor Weber jelöltségét.
A találkozó keretében Emmanuel Macron a visegrádi államok vezetőivel – így Orbán Viktorral is – egyeztetett. A francia elnök feltételezett ajánlata szerint a jövőben a visegrádiak kaphatják az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselői pozícióját – ezt jelenleg az olasz Federica Mogherini tölti be –, amennyiben támogatják Macron jelöltjét az Európai Bizottság elnöki posztjára. Miroslav Lajcák szlovák külügyminiszter kedden Maros Sefcovicot, a bizottság energiaunióért felelős szlovák alelnökét nevezte meg a V4-ek jelöltjeként.
Macron hivatalos csúcsjelöltjének neve kedd estig nem hangzott el. A találkozóra érkező politikust szó szerint megrohamozták az újságírók, ám az államfő sokat sejtetve csak annyit árult el: a bizottságielnök-aspiránsnak jelentős szakmai tapasztalattal kell rendelkeznie, és uniós vagy tagállami szinten már bizonyítania kellett rátermettségét. Percekkel később Angela Merkel ezt ellensúlyozva ismét a kormányzati tapasztalattal nem rendelkező Manfred Weber nevét emlegette, aki szavai szerint az egész német nagykoalíció támogatását magáénak tudja. Az uniós csúcs kezdetén mások is dobtak be neveket a kalapba: a spanyol Sánchez a szintén szocialista Frans Timmermanst, Xavier Bettel luxemburgi kormányfő pedig a liberális Margrethe Vestagert szeretné az Európai Bizottság élén látni.
Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök arról beszélt, hogy Manfred Weber számára túlságosan konzervatív, miközben a holland kormányfő, Mark Rutte szerint inkább az unió előtt álló feladatok alapján – tehát a tartalomból, nem a jelöltből kiindulva – kellene bizottsági elnököt választani.
A magyar kormányfő a francia köztársaság első emberével (jobbra), Peter Pellegrini szlovák (balra) és Andrej Babis
(háttal) cseh miniszterelnökkel tárgyalt az uniós csúcs előtt
Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs
A kedd este rendelkezésre álló információk alapján a kormány- és államfők addig nem is akarnak igazán megegyezni a személyi kérdésekben, amíg az Európai Parlamenten belüli erőviszonyok el nem rendeződnek. A parlamenti frakciók vezetőit tömörítő Elnökök Értekezlete formáció még tegnap délelőtt elfogadott egy nyilatkozatot, amelyben újból a csúcsjelölti mechanizmus mellett foglaltak állást. Ebben sem sikerült közös nevezőre jutni, ugyanis az automatizmussal szemben mindig kritikus jobboldali frakciók mellett a liberálisok sem karolták fel a dokumentumot.
Guy Verhofstadt kedden közleményben ezt részben a transznacionális listák hiányával magyarázta, mondván, hogy nem komolyan vehető az a csúcsjelölt, akire nem lehet Európa-szerte szavazni. A nyilatkozat egyébként nem említ konkrét nevet vagy néppárti előnyt, csupán azt, hogy a bizottság következő elnökének a választásokat megelőzően ismertetnie kellett a programját, illetve kampányolnia kellett az európaiak körében. A Zöldek rögtön elutasították a felvetést, hogy a francia Michel Barnier – Macron feltételezett jelöltje – informális kampányával megfelelhet ennek a kritériumnak. A kérdésben megszólalt a papíron a legesélyesebb jelölt, Manfred Weber is, aki az Európai Parlamentben tegnap reggel azt fejtegette: bár a néppárt valóban vesztett mandátumokat, erős és demokratikus felhatalmazást kapott a választóktól, őt magát pedig a pártcsalád jutalmazta hasonló mandátummal tavaly Helsinkiben, amikor is csúcsjelöltnek választották a finn Alexander Stubb-bal szemben.
A frissen megválasztott testület fragmentáltsága nemcsak a csúcsjelölti vitát, de az ahhoz szorosan kapcsolódó parlamenti többség kérdését is meghatározza. Lapunk is megírta, hogy a választások relatíve nyerteseként a liberálisok és a zöldek egyre nagyobb súlyt kaphatnak a döntéshozatali folyamatokban, ráadásul a néppárt és a szociáldemokraták többsége sem biztosított nélkülük. Az Európai Parlament történetében egyébként még sosem állt elő a nagykoalíciót mellőző helyzet. Macronék máris próbálják kihasználni a királycsináló szerepét.
A francia elnök A Köztársaság Lendületben nevű pártjának egy leendő parlamenti képviselője tegnap azzal fenyegetett: nem hajlandók szövetséget kötni a néppárttal mindaddig, amíg a Fidesz politikusai a párt parlamenti frakciójában ülnek. Tegnap Brüsszelben egyébként az EPP vezetése is összeült, de információink szerint a magyar kormánypárt tagságának kérdése – épp a csökkenő támogatottság és csúcsjelölti rendszer roskadozása nyomán – egyelőre szóba sem került.
Búcsú a csúcsjelöltektől
Brüsszeli értesülések szerint félretették a Spitzenkandidatokat (a csúcsjelölteket). Az Origo úgy tudja, ez azt jelenti, hogy nem automatikusan ők a jelöltek az Európai Bizottság elnöki posztjára, vagyis Manfred Weber és Frans Timmermans helyett új jelöltet kereshetnek.
