Sem a kórházigazgatók, sem a miniszter nem beszélt üres ágyakról

Az ellenzék a valódi segítségnyújtás helyett nyakatekert, hamis szómagyarázkodásba kezdett.

Miután Magyarországon a kormányzati intézkedéseknek köszönhetően sikeres volt a koronavírus-járvány elleni védekezés, és nálunk nem zajlottak olyan tragikus jelentek a kórházakban, mint Európa több országában, a hazai ellenzék dühödt vagdalkozásba kezdett. Ahelyett, hogy támogatták volna a járvány frontvonalában dolgozó orvosokat, ápolókat, tengernyi értelmetlen kérdéssel zaklatták az intézményeket, és az sem számított, hogy a kórházvezetőknek a veszélyhelyzetben inkább a betegek életéért küzdő munkatársaikat kellett segíteniük.

És amikor éppen nem kérdőíveket fogalmaztak vagy kórházvezetőket zaklattak, esetleg a sokadik bizottsági meghallgatást szervezték a valódi segítségnyújtás helyett, akkor nyakatekert, hamis szómagyarázkodásba kezdtek.

Szerencse azonban, hogy a kórházigazgatók döntő többsége pontosan értette a miniszteri utasításokat. Közülük senki sem beszélt üres ágyakról – ahogy a miniszter sem –, tudták, hogy a kapacitásbővítés, az ágyak felszabadítása, felkészítése a koronavírusos betegek fogadására azt jelenti, hogy oda kell vezetni az oxigéncsövet, elő kell készíteni a majdani fuldokló betegeknek az életet jelentő berendezések csatlakozásait.

A felelősen gondolkodó orvosok azt is tudták, mit jelent az, hogy csak a halasztható beavatkozások maradhatnak el, és senkit sem lehet hazaküldeni, akinek az élete kerülhet veszélybe, vagy maradandó egészségkárosodást szenvedhet.

Az ellenzék állandóan hangoskodó képviselői példát vehetnének azoktól az orvosoktól, ápolóktól, szakdolgozóktól, akik teszik a dolgukat, akiknek köszönhető, hogy egyre több a gyógyult beteg és egyre kevesebb honfitársunktól kell elbúcsúzni.