Tíz éve kullognak a Fidesz–KDNP után

Egymás után cáfolt rá az élet az ellenzék áttörését jósoló előrejelzésekre, hiszen a Fidesz–KDNP nyerte a legutóbbi három országos választást, ráadásul – a legnagyobb közvélemény-kutatók mérései szerint – a kormánypártok támogatottsága továbbra is stabilan ötven százalék feletti a biztos szavazók körében. A DK és a Momentum időközben középpárttá erősödött, ugyanakkor a Jobbik és az MSZP jelentősen gyengült, így az ellenzéki „torta” nem lett nagyobb, csak a felosztása változott.

Neki ez a harc lett a végső – Szanyi Tibor a 2019-es EP-választás eredményváróján Fotó: Teknős Miklós

Bár az ellenzéki pártok folyamatosan azt hangoztatták a legutóbbi országos választások előtt, hogy gyengülőben van a Fidesz–KDNP és közeleg az áttörés, ez egyik voksoláson sem következett be, de még csak lendületet sem sikerült venniük. A kormánypártok viszont meglehetősen magas részvétel mellett voltak képesek meggyőzően nyerni a választásokat.

A tavaly áprilisi országgyűlési képviselő-választáson a szavazók több mint hetven százaléka járult az urnákhoz. A magas részvételről pedig az előrejelzések úgy tartották, az ellenzéknek kedvez. A szavazatok összeszámlálása után azonban kiderült, hogy sorozatban a harmadik kétharmadot hozta a Fidesz–KDNP-pártszövetségnek. Hasonló volt a helyzet idén májusban az európai parlamenti (EP-) választáson. A részvétel kivételesen magas, közel 44 százalékos volt, s a kormánypártok 13 mandátumot szereztek, ami mindössze eggyel marad el az eddigi legjobb eredményüktől. Az októberi helyhatósági választásokon pedig amellett, hogy szintén az egyik legmagasabb részvételt regisztrálták a rendszerváltás óta – a választók közel 49 százaléka adta le a voksát –, az is nehezítette a kormánypártok dolgát, hogy az ellenzék összefogott a nagyobb településeken. Bár a szivárványkoalíció Budapesten megnyerte a polgármesteri címek többségét, és számos megyei jogú városban is az ideológiai szempontból rendkívül tarka szövetség kapott bizalmat a választóktól, a vidéki kistelepüléseken és a megyei listákon azonban tarolt a Fidesz–KDNP, és ezzel a voksok abszolút számát tekintve meg is nyerte az önkormányzati választást.

A kormánypártok támogatottsága végig kiegyensúlyozott maradt a vizsgált időszak közel két éve alatt, a négy legnagyobb közvélemény-kutató – a Nézőpont Intézet, a Századvég Alapítvány, a Medián, valamint a Závecz Research – mérése szerint. A voksolásokat megelőző három hónapban jellemzően a biztos szavazók több mint ötven százaléka állt a Fidesz–KDNP mögött. Az idei év végén három intézet is 52-54 százalék körül mérte a kormánypártokat ezen a bázison, csak a Závecz regisztrált ötven százalék alatti – bár így is magas, 49 százalékos – támogatottságot.

Annak ellenére, hogy az ellenzéki oldalon történtek jelentős átrendeződések, a nagyrészt balliberális alakulatok továbbra is ugyanakkora tortán osztoznak, nem voltak képesek a bizonytalan, erős pártpreferenciával nem rendelkező szavazók nagyobb csoportjait megszólítani. A legfontosabb változás, hogy a Demokratikus Koalíció és a parlamenti mandátummal még nem rendelkező Momentum Mozgalom középpárttá nőttek. Mindkét párt esetében az EP-választás volt a vízválasztó – a Gyurcsány-párt négy, a Momentum kettő mandátumot szerzett –, s azóta is őrzik a legerősebb ellenzéki párt státusát. Ezt alátámasztják a legfrissebb közvélemény-kutatások, hiszen mind a négy intézet legutóbbi felmérése szerint a két alakulat támogatottsága két számjegyű a biztos szavazók körében.

Neki ez a harc lett a végső – Szanyi Tibor a 2019-es EP-választás eredményváróján
Fotó: Teknős Miklós

Ezzel párhuzamosan az ellenzék korábban legerősebb pártjai, a Jobbik és az MSZP nemcsak elvesztették meghatározó pozíciójukat, hanem látványosan sodródtak a végelgyengülés felé, így az ellenzéki oldal politikai súlya összességében nem változott. A fordulópont e két párt esetében is az EP-választás volt: a szocialisták és a Jobbik is mindössze egyetlen képviselőt delegálhattak a strasbourgi székhelyű testületbe. Ez jelentős visszaesés, hiszen öt évvel ezelőtt a Jobbik kétszer, az MSZP pedig háromszor ennyi EP-mandátumot szerzett. Az utóbbi párt ráadásul az ­uniós csatlakozásunkat követő első EP-választáson – még kormányon – kilenc képviselőjét küldhette ki az Európai Parlamentbe.

A jelenlegi parlamenti pártok közül az LMP népszerűsége kopott meg leginkább a vizsgált időszakban. Bár tavaly április óta nyolc honatyával képviseltethetik magukat a parlamenti patkóban, az EP-választáson már nem nyertek mandátumot, s az önkormányzati választáson is rendkívül rosszul szerepeltek. Külön érdekesség, hogy a négy közvélemény-kutató legutóbbi mérései szerint két-három százalékos a támogatottsága a belső válságoktól sújtott alakulatnak, s ezek alapján még a Jobbikból tavaly kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom is megelőzi őket, hiszen Toroczkai László radikális alakulatát mindegyik intézet három százalékon mérte az év végén.

Figyelemre méltó jelenség, hogy több ellenzéki párt identitásválságba került az utóbbi időben. Míg a Jobbik esetében a Vona Gábor egykori pártelnök nevével fémjelzett néppártosodás – ami gyakorlatilag balra tolódást jelentett – okolható a szavazói tábor zsugorodásáért, az LMP pedig a már említett belső harcok miatt nem volt képes tisztázni ideológiai irányultságát, s világos programot kínálni a választóknak. Az MSZP erélytelen vezetése szintén előrejelzi a párt eljellegtelenedését, ezek a fejlemények pedig ideiglenesen megkönnyítették Gyurcsány Ferenc számára, hogy a legközpontosítottabb ellenzéki párt, a DK elnökeként valós támogatottságát meghaladó szeletet hasítson ki a hatalom tortájából.

A Momentum esetében pedig kérdés, hogy a jövőben képesek lesznek-e megfelelni a velük szemben támasztott, felfokozott várakozásoknak.