– Kérem, avassa be olvasóinkat a sorozat előzményeibe, amelyek nyilvánvalóan a személyes érintettséget sem nélkülözhetik.
– Nagybátyám, néhai Horváth János, a Fidesz országgyűlési frakciójának legendás korelnöke jól összefoglalta, hogyan határozta meg családunk és valamennyi magyar család életét Trianon. Erről így vallott annak idején: „Gyermek- és ifjúkoromat meghatározta a származásom, a cecei lét, a család sorsának alakulása. Ez a trianoni pszichózis, a bethleni konszolidáció, az 1929–33-as nagy gazdasági világválság korszaka. Egy útkereső ország hatalmas szellemi erőket megmozgató törekvése a becsület visszaszerzésére és az új feltételek közötti küzdelme a talpra állásért.” Trianon nem egy alkalom, nem egy nap volt tehát a magyar nép históriájában, hanem sors- és történelemfordító esemény. Az elmúlt száz év a hatása alatt telt, jól, rosszul. Nem hiányoztak a megszállások, a diktatúrák, a háborúk, a rombolás, de ha mérlegre tesszük a száz évet, összességében kihúzhatjuk magunkat. A magyar nemzet minden körülmény – az ország új mérete, határai – ellenére nemzetközi viszonylatban mégis példaértékű maradt. Mondhatnánk, hogy óriási belső erők mozdultak meg, hatalmas teljesítmények jöttek létre szinte a semmiből.
– De csak „szinte” a semmiből. Ha más nem is, de spirituális tartalékunk azért volt.
– Természetesen nem a semmiből. A magyar nemzet évezredes léte olyan tudással és szívóssággal ruházott fel bennünket, amelyek csak a nehéz időszakokban jönnek elő. Annak idején Klebelsberg Kunó is így vélekedett erről: „A megpróbáltatások, sőt a katasztrófák minálunk tüneményes fejlődésnek, csodás fellendülésnek kiindulópontjai voltak.” A Magyarságkutató Intézet konferenciasorozatában is erre a teljesítményre hívja fel a figyelmet, és ezt a szellemiséget hirdeti. Tudományos, a magyarság eredetével, történetével foglalkozó intézetként nem egy-egy rövid korszakot kutatunk, elemzünk, hanem megvan bennünk az a képesség, hogy folyamatában, átívelően ismertessünk és mutassunk be évszázadokat a mai magyaroknak.