Menőségi ugrás – Sorento 1.6 T-GDi HEV 4WD teszt

Nagyot csavart a gyártó a termékén, a dizájn mellett a hibrid hajtáslánc is új irányvonalat képvisel.

null

Emlékeznek még a Kia Shumára? Netán a Pridera? Most pedig gyorsan vessünk egy pillantást az új Sorentóra és azt hiszem, nem is lehet kérdés, hogy az utóbbi két évtizedben mekkora utat járt be a dél-koreai márka.

Sőt, megkockáztatom, hogy az új Sorento simán letagadhatná, hogy ázsiai gyártó terméke!

A felmenőhöz képest 10 mm-rel hosszabb, 4,81 méteres negyedik generáció igazából egyetlen részletében sem hasonlít a gömbölyded elődre, a tervezők feltűnően éles, határozott vonalakkal dolgoztak, és eközben az arányok is módosultak, az A-oszlop hátrébb került, amitől a gépháztetőt meg tudták nyújtani. Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem ugyanaz volt az érzésem, mint a Proceednél, vagyis hogy más modellektől is merítettek ihletet. Míg a Proceed egyes részletei kísértetiesen hasonlítanak a Porsche Panamerára, addig a Sorento faráról nekem a Range Rover ugrott be, főleg a csücsökszerűen előrenyúló hátsó lámpatest szembetűnő. Ettől függetlenül egy jó kiállású autó, de aztán amikor beül az ember, akkor lesz igazán mellbevágó a változás.

A hibrid ereje bőséges, fogyasztása alacsony, de villanymotorral meglepően kis távolságokat tud csak megtenni
Fotó: Stefler Balázs

Terebélyes ülések, látványos középkonzol, ízlésesen, hátulról megvilágított dekorelemek fogadnak, és akkor még nem beszéltünk a bumszli előválasztó kar helyére érkező forgótárcsáról és a digitális műszerfalról. Az egy dolog, hogy a műszeregység több grafikát is felvonultat, az igazi érdekessége az, hogy sávváltáskor a főműszerek átalakulnak és a helyükön élőkép mutatja a holtteret.

A képeket az autó külső visszapillantó tükreinek házába épített nagy felbontású, nagylátószögű kamerák közvetítik.

Miközben a vezetéssegédek sora is bővült, például a fékasszisztens friss fejlesztése megakadályozza a ráfutásos baleseteknél jellemző, többszörös ütközést, a Sorento igazi aduásza továbbra is a kényelem és a tágasság. Az első ülések komfortszintje vetekszik a prémium szabadidő-autókéval, és bizony a táncteremnyi hátsó lábtér kapcsán is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a nagy Kiáról. Ha kütyümániás családtagok vagy gyerekek utaznak hátul, nyilván örülnek majd annak, hogy nemcsak középen, a szellőzőrostélyok alatt, hanem az első ülések oldalában is találunk USB-csatlakozót. A hátsó ajtók pedig pohártartót és akár egy literes palackot is elnyelő rekeszt vonultatnak fel – családi autóként tényleg remekel a Sorento.

A 350 000 Ft-os felárért rendelhető, harmadik sorban lévő ülések inkább csak gyermekeknek ajánlhatók, már csak azért is, mert a beszálláshoz hajlékonynak kell lenni, ugyanakkor az USB-csatlakozó és az állítható szellőzés innen sem hiányozhat. Ha a padlóból kihajtható, két hátsó ülés használatban van, 179 liternyi helyre pakolhatunk, de öt üléssel gigászi, 608 literes a raktér.

A felhasznált anyagokat illetően nagy az előrelépés. Örvendetes, hogy a klímavezérlés külön panelt kapott
Fotó: Stefler Balázs

És milyen vezetni? Pihentető. A rugózás nagyon finom, a Sorento méltóságteljesen veszi a fekvőrendörőket és útegyenetlenségeket, egyedül a keresztbordákon fogy el a tudománya. A modellváltás nagy újdonsága, a hibrid hajtáslánc kapcsán viszont vegyesek a benyomások. Az volt az érzésem, hogy ahhoz képest, hogy egy full-hibrid autóban ülök, az 1,6 literes, turbós benzinmotort keveset pihenteti a rendszer, sík úton is szerénynek tűnt az a távolság, amit tisztán villanymotorral tudunk megtenni. A másik, hogy hiába van 230 lóerőnk, emelkedőn sokszor indokolatlanul magas a fordulatszám – nyilván ebben szerepet játszik a hatfokozatú automatikus váltó is.

Egyébként ha önmagában a teljesítményt nézzük, nem lehet panaszunk, minden forgalmi szituációban bőséges az erőtartalék, és azt is el kell ismerni, hogy a benzinmotor finoman indul be.

A takarékosság terén domborít igazán nagyot a HEV verzió, a 7,4 literes tesztátlag több mint tisztességes egy ilyen méretű és teljesítményű autótól, vagyis ebből a szempontból tényleg alternatívája lehet a dízelnek. De csak akkor, ha nem akarunk nagyobb utánfutót húzni, a hibridre ugyanis 2500 helyett csak 1650 kg-os vontatmányt akaszthatunk.

A Sorento 12,5 milliós alapára és az összkerékhajtású hibrid 13,6 milliós belépője is jó ajánlatnak számít, főleg, hogy az alapfelszereltség teljes, az aktív sávtartótól kezdve a tolatókamerán át a full-LED-es fényszóróig számos fontos tételt már a báziskivitelek is felvonultatnak. De az igazi fegyvertény mégiscsak az, hogy egy jól felszerelt Honda CR-V vagy Toyota RAV4-es áráért kínál a Kia egy olyan autót, amely tágasságával és minőségével inkább már a 19,5 milliós Volvo XC90-es ellenfelének tekinthető.

Finoman, méltóságteljesen rugózik a nagy Kia
Fotó: Stefler Balázs

A teljes cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Stefler Balázs

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.