Lechner Ödön: egy magyar géniusz

Lechner Ödön 1845. augusztus 27-én született Pesten. Apja ügyvéd volt, de a családban öröklődött a művészi tehetség: bátyja, Lechner Gyula és fia, Lechner János Ödön festő lett. Magyarországon kezdte meg tanulmányait, majd 1866-ban Berlinbe ment, ahol Pártos Gyulával és Hauszmann Alajossal együtt az Építészeti Akadémia előadásait látogatta. Itt ismerkedett meg a legújabb technológiákkal, elsősorban a vas tartószerkezetek érdekelték. A tanulás végeztével Olaszországba utazott tanulmány- és nászútra, ugyanis időközben feleségül vette a híres szépségnek számító Primayer Irmát, az ő „szerelmes angyalkáját”, aki apja tiltása ellenére is hozzáment a pályakezdő építészhez. Hazatérve Pártos Gyulával nyitott irodát. Művei ekkor még a német akadémizmus stílusjegyeit hordozták, mindenekelőtt Friedrich Schinkel építészete volt rá nagy hatással.

Lechner Ödön egyik legismertebb épülete, az Iparművészeti Múzeum
Fotó: FLICKR

Hatévi házasság után elveszítette szeretett feleségét, így már fiatalon magára maradt két kicsi gyermekkel. Gyászát úgy próbálta enyhíteni, hogy Franciaországba költözött, ahol évekig Clément Parent restaurátor mellett dolgozott, majd Angliában tanulmányozta a különböző építészeti irányzatokat. Miután visszatért Magyarországra, Pártos Gyulával nagy munkákba vágtak bele, terveik alapján készült a szegedi városháza (1882), a Milkó-ház és a budapesti volt MÁV nyugdíjintézet épülete. Néhány évvel később a Zsolnay-gyár vezetőjével, Zsolnay Vilmossal látogatott Angliába; ekkor már komolyan érdeklődött a keleti kerámiák iránt, és e vonzalom hatására munkáiban is keverednek a perzsa, ázsiai, indiai és magyar népművészeti motívumok.

Az épület díszítésére szánt cserepeket, a színes majolika-, pirogránit és eozindíszeket a pécsi Zsolnay-gyárban készítették
Fotó: FLICKR

1891-ben Pártos Gyulával megnyerték a Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola tervpályázatát; az épület díszítésére szánt cserepeket, a színes majolika-, pirogránit és eozindíszeket a pécsi Zsolnay-gyárban készítették. Ezután a Magyar Állami Földtani Intézet Stefánia úti épülete, majd a Hold utcai Posta-takarékpénztár következett. Utóbbiért 1900-ban a Képzőművészek Egyesületétől megkapta a Nagy Aranyérmet, Ferenc Józseftől pedig a „királyi tanácsos” címet. A konzervatív építészklikk azonban megpróbálta ellehetetleníteni tevékenységét, így csak a fennmaradt tervekből láthatjuk, milyen csodákat építhetett volna még, ha van rá lehetősége.

A Hold utcai Posta-takarékpénztár
Fotó: FLICKR

Alapító tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetségének, de egyéb közszereplést nem vállalt. A kor másik nagy alkotójával, Szinyei Merse Pállal gyakran üldögélt a Japán kávéházban, franciásra nyírt fehér szakállával és elmaradhatatlan házisapkájával központi figurája volt a művészasztalnak. Lechner teremtette meg a szecessziós építészet magyar motívumokkal átszőtt változatát; legfőbb célja az volt, hogy

„Budapest a maga saját nyelvén szólaljon meg, ahogyan ezt Párizs, London vagy Róma tette”.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.