A Káli-medencében ma is fellelhetőek a banyaházak, amik mint a mesebéli boszorkák házikói bújnak meg a lankák között - olvasható a veol.hu ckkében.
Áll még mosóház épület Óbudaváron, Köveskálon és Kővágóörsön, a falu határában is.
A mosóház egy különleges épület volt a faluban
Egykor banyaházaknak is nevezték ezeket az épületeket, amelyekben az asszonyok munka közben közösségi életet is éltek.
Kiteregették a falu szennyesét
Mosás közben kicserélték egymás közt a híreket, jó alkalom volt ez a pletykálkodásra is, a falu szennyesét szó szerint és átvitt értelemben is kiteregették ilyenkor. A mosóházakat praktikusan a források közelében alakították ki. A kővágóörsi épületet a Burnót-patak egyik kis ágának partjára építették, a patak vize állítólag télen nyáron egyaránt 18 °C fokos volt. Az egyszerű kőépület aljában átfolyt a víz, keresztben és hosszában pallókat fektettek le a szennyesnek és a tiszta ruhának.
A Balaton-felvidéki Nemzeti Park szakmai támogatásával és a kékkúti ásványvíz palackozónak köszönhetően újult meg a ház 2005-ben és a Theodóra Tanösvény állomása is lett egyben. A korábban egy vágóhíddal közös épületből addigra már csak falmaradványok álltak. A falakat és a mosóház környezetét a növények benőtték, hiszen azt 1940-es évek közepéig használták csak mosásra. Permi vörös kőből építettek újjá.
A falusi asszonyok általában hetente kétszer mostak, akkor viszont akár fél napon át is, és többnyire hét közepén, mivel például a hiedelem szerint aki pénteken mosott ruhát visel, azt könnyen érhette villámcsapás. A nagyobb egyházi ünnepeken és vasárnap természetesen tilos volt a mosás, de nagypénteken, Luca napján, halottak napján úgyszintén. Egyes vidékeken december negyedikén, Borbála napján ugyancsak tilos volt mosni.
A szennyest még otthon szétválogatták, majd talicskán, kordén vagy akár a fejükön egyensúlyozva vitték a mosóházhoz. A ruhákat beáztatták, a szennyesebb részeket beszappanozták házi disznózsír szappannal. Fáradtságos munka következett, mert kézzel és gyökérkefével kellett tisztára sikálni a ruhákat. Ezt megismételték, majd egymásra tették a tiszta ruhákat és a sulykolás során kicsavarták. Otthon mángorló fára tették és simára „vasalták”. A fehérneműket és az ágyneműt otthon gyakran kifőzték még szappandarabokkal és visszavitték öblítésre a Káli-medence valamelyik mosóházba.
A kővágóörsi épület szomszédságában vágóhíd működött 1949-ig. Ezt általában szombatonként használták, amikor nem volt mosás. Érdekessége, hogy állítólag két, a római korból származó kőlap szolgált asztalként a vágóhídon.
Borítókép: A kővágóörsi épület ma is jó állapotban van, hála az újjáépítésnek. A mosóházakban az asszonyok munka közben közösségi életet is éltek - Fotó: Tóth B. Zsuzsa (veol.hu)
