Legálisan kerülnek ismert mérgek az ételeinkbe

Mérgezőnek kikiáltott anyagok a legális listán, elavult szabályozás okolható a tömeges szív- és érrendszeri betegségek kialakulása kapcsán.

„A mennyiség teszi a mérget” – mondta Paracelsus 1537-ben. Valójában, ha nagy dózisban adagoljuk, bármi lehet méreg, és mindennel lehet ölni. Az oxigén vakságot, a túlzott vasbevitel májkárosodást okozhat, a D-vitamin nagymértékben a szív és a vesék elmeszesedéséhez vezethet – írja Robert Lustig gyermekgyógyász-professzor a Huffingtonposton vezetett blogjában.

Természetesen az emberiség képes mértékkel fogyasztani a példaként említett anyagokat, így a fentebb felsoroltakból történő túlfogyasztásból adódó betegségek is igen ritkák.

Paracelsus svájci természettudós, orvos és okkultista szerint a valódi étel az igazi étel, a feldolgozott élelmiszer pedig szó szerint maga a méreg. Mivel ezek az ételek már eleve túlterheltek a hozzáadott mesterséges anyagok által, így maga a dózis is megfelelően biztosítva van a túladagoláshoz.

Hogyan csinálhatja ezt az amerikai élelmiszeripar legálisan? A költőinek is mondható kérdésre a válasz Lustig szerint az amerikai egészségügyi minisztérium által létrehozott FDA – Food and Drug Administration, az amerikai élelmiszer- és gyógyszeripari hatóság – „GRAS”, azaz az „általánosan biztonságosnak elismert”-nek is hívott jelölési rendszerében rejlik.

Az ócska élelmiszerek korát éljük, amikor több termék külsőleg úgy néz ki, mint a valódi élelmiszer – szögezte le a Magyar Nemzetnek Darvas Béla, az MTA doktora, a Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet főosztályvezetője.

A tévékészülék előtt ülés és tévéreklámoknak való fokozottabb kitettség növelheti a cukros üdítőitalok fogyasztásának mértékét a gyerekeknél, de a túlzott üdítőfogyasztás vesekövet is okozhat, de napi egyetlen doboz cukros üdítő akár 22 százalékkal növeli a diabétesz kialakulásának esélyét.

Az energiaitalok, a só és az alkohol is előkelő helyet kapott a „halállistán”. Vannak akik a nyers, pörköletlen kávébab természetes kivonatában hisznek, mások az ősi kínai gyógyítást állítanák csatasorba a diabétesszel szemben, de a rendszeres mozgás is jót tehet.

Ezt a szabványkoncepciót az amerikai kongresszus még 1958-ban hozta létre azzal a céllal, hogy listázza és nyilvántartsa az élelmiszerekhez adagolt mesterséges anyagokat. A GRAS-t egyes orvosok és szakértők kimondottan az amerikai fogyasztók ellenségének tartják, kiemelve, hogy a „biztonságosnak nyilvánított” nem feltétlenül jelent biztonságot.

Bár 1958-ban már sejteni lehetett, hogy az élelmiszeripar folyamatosan változik, és belátható időn belül bővülnie kell a listának, ezt mégsem biztosították. A GRAS-lista annak ellenére változatlan maradt, hogy a fogyasztói igények és a fogyókúrás szokások is folyamatos változás alatt álltak.

A GRAS-listára még 1958-ban felkerült és azóta is mentességet élvez három olyan összetevő, amit napjainkban szinte minden élelmiszer-szaktanácsadó és egészségügyi szakértő feketelistára száműzne.

A transzzsírok az egyik legveszélyesebb összetevő az emberre nézve. A növényi alapanyagokból hidrogénezéssel előállított mesterséges zsírok növelik az élelmiszerek eltarthatósági idejét. Bár már 1988 óta ismert a transzzsírok káros hatása, mégis maradt a listán, mert a GRAS elsősorban az élelmiszeripar igényeit veszi figyelembe. Mindössze 2006-ban döntött úgy az FDA, hogy a transzzsírsavtartalmat fel kell tüntetni az élelmiszer címkéjén, ami 40 százalékkal fogta vissza a transzzsírtartalmú ételek fogyasztását.

Amióta az evolúciós fejlődés során kiléptünk a tengerből, a vesénk ráállt arra, hogy megtartsa a sót, hiszen a szervezetnek szüksége van rá. De mennyi sóra van szüksége az embernek? Az alacsony (0,8 g) sóbevitel lenne az ideális. Ezzel szemben az amerikai lakosságnak mintegy 10-15 százaléka sóérzékeny, és a veszélyeztetett zónába kerül.

Köztudott, hogy a magas sóbevitel összefügg a stroke-kal és a szívbetegségekkel. 2010-ben világszerte 2,3 millió ember szívét állította meg végleg. Az American Heart Association (Amerikai Szív Társaság) már régóta javasolta a nátriumfogyasztás visszaszorítását napi 2,3 grammra, a veszélyeztetett emberek – középkorúak, idősek, afroamerikaiak, a magas vérnyomással rendelkezők – számára pedig napi 0-1,5 grammra.

Az adatok riasztóak: a magas sótartalmú étrend 23 százalékkal növelte meg a stroke-betegek számát, a szívbetegekét pedig 17 százalékkal.

A cukor az amerikai étrendben korábban szerény helyet foglalt el, mert a jóllakottság érzését a magas fruktóztartalmú kukoricaszirupok biztosították – de mindez mára a múlté. A 600 ezer tételnyi amerikai élelmiszer– portfólió 80 százaléka tartalmaz hozzáadott cukrot. Az FDA utoljára 1986-ban jegyezte le, hogy a cukor ártalmas lehet, ekkor az átlagos fogyasztás fejenként napi 51 g volt.

A cukor a közvetlen oka a cukorbetegség és az elhízás kialakulásának. Az amerikai élelmiszeripar jelenleg 56 féle néven használja a cukrot, így az összetevők felsorolásában könnyen kijátszható a valódi cukortartalom feltüntetése. Mivel a címkéken a „teljes" helyett „hozzáadott” jelző szerepel, így nem lehet tudni, mennyi az élelmiszer természetes cukor- és tejcukortartalma (mindkettő jóindulatú) és mennyi az élelmiszeripar által hozzáadott (mérgező) cukoradalék.

A GRAS-rendszer eredeti célja az volt, hogy lehetővé tegye, hogy az élelmiszeriparban nagy mennyiségben felhasznált adalékok esetében szabályozza azok mennyiségét. Az egyes élelmiszerek hozzávalóit ma mégis büntetlenül használhatják fel a gyártók annak ellenére, hogy az orvosok kimutatták azok – nagy tételben történő fogyasztás esetén jelentkező – káros hatásait. Így igazzá válik a fent említett mondás, a mennyiség teszi a mérget. Figyeljünk hát oda a szakértők által javasolt beviteli mennyiségekre.