Évente 7,5 millióan halnak meg a világon daganatos betegségekben. Forgács Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem docense szerint a rákbetegség multifaktoriális eredetű, így a helytelen mennyiségű és összetételű táplálkozás, valamint a mozgásszegény életmód miatt kialakult elhízás is fontos rizikótényező.
– A tömeges elhízás a második világháborút követően, a fogyasztói társadalomban jelent meg. A jelenség hátterében számos társadalmi és életmódbeli változás áll. A 60-as évekre tehető az első szupermarketek megjelenése. A nagy áruházak terjedésével nagyobb mennyiségben lehetett elérni az élelmiszereket. Ezzel párhuzamosan egyre több kényelmi cikk jelent meg: az autó, majd az elektromosság terjedésével a hűtőszekrény, amely tartalmával folyamatosan evésre ingerli a tulajdonosát – magyarázta Forgács Attila. Hozzátette, a mozgásszegény életmód melletti változást a 60-as években a televízió elterjedése tetőzte be.
– A statisztikai adatok szerint a nyolcvanas évekig megduplázódott, majd napjainkig megnégyszereződött az elhízottak száma. Az elhízással párhuzamosan az éhezők száma is emelkedik a világon. Míg 1979-ben 800 millióra becsülték az éhezők számát, addig napjainkra ez több mint egymilliárdra nőtt – fogalmazott Forgács Attila.
Elmondta, hogy az egészségügyi propaganda és a különböző reklámok ellenére a túlsúlyosság tendenciáit az elmúlt negyven évben nem sikerült megfordítani. A statisztikai adatok szerint egyre többen, egyre inkább és egyre fiatalabbak híznak el. – Pedig – úgy tűnik – a fogyókúrához mindenki ért, az újsághirdetésekben a tabletták és fogyókúrás tapaszok mellett mindenféle varázsszereket kínálnak, és szinte minden celeb hirdet valamilyen fogyókúrás módszert. A probléma azonban az, hogy a leadott kilók gyorsan visszarakódnak. A visszahízási ráta 80–95 százalék. Még gyomorgyűrű behelyezése után is egy éven belül a páciensek 40 százaléka visszaszedi a leadott kilogrammokat, sokszor még többet is – magyarázta Forgács Attila. A Magatartás-tudományi és Kommunikációelméleti Intézet Pszichológiai Központjának vezetője kifejtette, hogy ennek a jelenségnek számos oka lehet.
– Az evési szokásokat azért nehéz megváltoztatni, mert a táplálkozás konzervatív viselkedés. Az elhízottak legtöbbjében a racionális felszín alatt – de jó lenne karcsúnak lenni! – irracionális érzelmi réteg nyugszik, ami azt sugallja, hogy enni jó. Az ételnek nemcsak kalóriaértéke van, hanem érzelmi értéke is. A gyerekeknél a szájingerlés, azaz a cumizás gyógyír minden bajra, de még az örömöket is megsokszorozza. A felnőttek is evésbe menekülnek bánatukban, de még az ünnepek is nagy evésbe torkollanak. A cigarettázás sem véletlenül feszültségoldó eszköz, hiszen a szájba vételnek, az orális ingerlésnek itt is fontos szerepe van. Tehát ha valaki le akar fogyni, akkor a nem tudatosodott, érzelmi rétegeivel is meg kell ismerkednie – szögezte le.
A teljes cikket a Magyar Nemzet keddi számában olvashatja.
