A miniszterelnök szerint kézbe kell venni a társadalom gyógyítását. „Növelnünk kell ennek a nemzetnek az ellenálló képességét mindenféle demagóg jelszóval szemben, mert addig, amíg ez a nemzet a fülét elsősorban a demagógoknak adja, ebben az országban igazi konszolidáció nem lehetséges.” A következő kijelentést sokat idézik. „A forradalomnak vége van. Legyen hát vége a forradalmi szellemnek. Véget kell vetni a forradalmi szellemnek teljes erőnkkel, mert ha erre képesek nem vagyunk, akkor ezt az országot a züllésbe taszítjuk. És amikor keresztény politikát hirdetünk, nem a szabadsággal, nem a demokráciával szemben foglalunk állást, hanem új orientálódást keresünk ezen nagy javak tekintetében. Mert a szabadság, melyet őseink meghonosítottak, csak javára vált ennek az országnak akkor, amikor felszabadította a gondolatot, felszabadította a magyar kultúrát. Ezen nagy javakat könnyelműen kockáztatnunk nem szabad. A szabadság lehetővé tette és lehetővé teszi a versenyt, s a verseny az egyedüli, mely a jó és a jobb között a jobbat hozza felszínre.” A középosztály megerősítését is szorgalmazza. „Társadalmi bajaink középosztályunk bukásából származtak. A magyar középosztály elvesztette vezető szerepét gazdasági téren. Ezt a vezető szerepet számára vissza kell szereznünk. Ez az igazi konstruktív politika, mert minden baj, ami kulturális és szellemi téren mutatkozik, tulajdonképpen gazdasági gyökerekből táplálkozik.” A nevelési politikát is meg kell újítani. „Ott kell elindulnunk, hogy ifjainkba önállóságot, tevékenységet öntsünk és a jellemszilárdságra fektessük a nevelésben a fő hangsúlyt. Hozzá kell szoktatnunk őket a gazdasági élettel való törődéshez és beléjük kell oltanunk a keresztény erkölcsi alapelveket. Ha kulturális és gazdasági téren is ma nagyobb és gyorsabb tempót kell kívánnunk, úgy ennek oka az, hogy a múltban e téren sok mulasztás történt.”
A Budapesti Hírlap április 23-án közli: „Az Országos Tisza István emlékbizottság ma délután Tisza István születésének 60-ik évfordulóján Beöthy Zsolt elnöklésével ünnepi ülést tartott, amelyet a nagy vértanú emlékének szenteltek. Az akadémikus beszédében kifejti: „Tisza Kálmán első fia születését úgy jegyezte be családi történetébe, hogy a hazának fogja nevelni. Hála neki, de Tisza István nemcsak az ő nevelése, hanem a Gondviselés ajándéka volt nemzetünknek. […] Mi nemcsak ragaszkodunk ehhez az emlékhez, hanem bízunk is benne, mint nyomorult, elesett nemzetünknek egyik leghatalmasabb erőforrásában. […] Hozzá való törhetetlen ragaszkodásunkban, az ő útjának hű követésében ne csak azt fogadjuk meg, hogy hiszünk Istenben, hiszünk egy hazában, hiszünk az isteni igazságban és hiszünk Magyarország feltámadásában, hanem azt is, hogy ez a hitünk, mint az övé volt, cselekvő hit lesz és dolgozunk, hogy lehessen nekünk a mi hitünk és az ő hite szerint.”
