A keresetet a nemzetgazdasági miniszter nyújtotta be a magyar állam képviseletében a KC Bidding Befektetési, Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. elsőrendű és Ronald S. L. másodrendű alperesek ellen a koncessziós szerződés felmondásával kapcsolatos meghiúsulási kötbér, valamint a beszámolási kötelezettség elmulasztása miatti kötbér megfizetése végett, összesen 936 millió forint tőke erejéig, a másodrendű alperes készfizető kezességet vállaló nyilatkozata alapján. A keddi a második tárgyalási nap volt, amelyen tanúkat hallgattak meg.
Oszkó Péter elmondta: pénzügyminiszterként az első intézkedése a pályázatértékelési bizottság felállítása és annak ügyrendjének meghatározása volt a Sukoró-ügyben. A pályázati kiírással nem foglalkozott, az értékelő bizottság beszámolója alapján hozott döntést. Hozzátette: a pályázati kiírás lehetővé tette, hogy a koncessziós szerződésben módosításokat tegyenek.
„Az általam személyesen megfogalmazott igény alapján került bele a koncessziós szerződésbe kötelezettségként, hogy már 2011. január 1-jével tudni kell bizonyítani a koncesszió jogosultjának, hogy rendelkezik olyan ingatlannal, amelyen a szükséges beruházást végre tudja hajtani, s a kaszinókoncessziót meg tudja valósítani. Ez a pályázati kiírásban nem volt kötelezettség” – hangsúlyozta.
Az értékelő bizottság arról tájékoztatta: a pályázó tulajdoni lapot csatolt a pályázatához, azonban ezzel egyidejűleg a vagyonkezelőtől olyan tájékoztatást kaptak, miszerint hatósági jogviták vannak az ingatlan tulajdonjogával kapcsolatban. Azért döntött úgy, hogy eredményes a pályázat, mert a bizottság és a Pénzügyminisztérium munkatársai is úgy ítélték meg, hogy ez nem kizáró ok, megfelelő koncessziós szerződéssel ez a kockázat kezelhető. Hozzátette: megkérdezte, van-e lehetőség arra, hogy elhalasszák a döntést, amíg kiderül, hogy az ingatlan birtoklásával kapcsolatban megalapozottak-e az aggályok, azonban azt a választ kapta, nincs jogi lehetőség a döntés elhalasztására, ez egyértelműen a koncessziós eljárás megszegése lenne.
Abban az időszakban nem volt bizonyított, hogy ne lenne birtokon belül a pályázó, a későbbi eljárás eredményét pedig nem lehetett előre tudni. Ennek figyelembevételével döntött úgy, hogy a pályázat legyen eredményes, de a koncessziós szerződésben a lehető legszigorúbb feltételeket szabják az ingatlan birtoklására. „Olyan szerződést kellett kötnöm, ami minden szempontból biztosítja az állami érdekek védelmét. Ilyen szerződést is kötöttünk, ennek a szerződésnek az alapján volt lehetősége az államnak felmondani a koncessziós szerződést” – mondta.
Arra a kérdésre, miért nem nyilvánította eredménytelennek a pályázatot, azt válaszolta: azért, mert olyan nagy értékű beruházásról volt szó, amitől, ha szabályszerűen megvalósulhat, ne essen el az ország egy utólag rossznak bizonyuló döntés miatt, ha pedig szabálytalan volt, a magyar állam érdekei minden tekintetben élvezzenek védelmet. „Az, hogy most pillanatnyilag a kötbérről szól ez az eljárás, azt bizonyítja, hogy jó döntést hoztam” – jelentette ki.
Arra a kérdésre, köteles volt-e a pályázó a koncessziós társaságot azon a településen megalapítani, ahol a tevékenységet folytatni kívánta, azt válaszolta, nem volt ilyen szándék. A helyszínt ugyanis később is kiválaszthatta, illetve 2011. január 1-jéig volt lehetősége arra, hogy az ingatlan birtoklását igazolja. Így nem volt kizárva annak lehetősége sem, hogy a céget egy másik székhelyen megalapítsa, majd a székhelyet akár át is helyezze, ha más településen van. De ez már a szerződés jogértelmezésének határát súrolja, jogi kérdésben pedig nem szeretne állást foglalni – tette hozzá. Az viszont egyértelmű elvárás volt, hogy 2011. január 1-jén az ingatlan ugyanazon a településen legyen, ahol a koncessziós társaság székhelye van.
A teljes beruházási terv nem csupán egy kaszinó, hanem egy kiemelt turisztikai beruházás létrehozásáról szólt, csupán egy eleme volt a King’s City beruházásnak. A pályázó sukorói helyszínnel tervezte a beruházást, a pályázati kiírás azonban nem korlátozta Sukoróra. Magyarországnak hasznos lett volna egy ilyen befektetés, ezért lehetővé akarták tenni, hogy máshol is megvalósulhasson.
A kötbér mértékéről úgy vélekedett: nem tűnik túlzottnak ahhoz képest, hogy évente több mint 900 millió forint koncessziós díjbevételnek kellett volna befolynia, aminek meghiúsulásával komoly érdeksérelem érte az államot.
A biztosítékok ellenőrzése nem a pénzügyminiszter személyes feladata, a kezességvállaló nyilatkozatot a tárgyaláson látta először – mondta Oszkó Péter.
A volt miniszter elmondta: nem tud arról, hogy a készfizető kezességvállalással kapcsolatban a kollégái aggályokat fogalmaztak volna meg; feltételezhetően úgy gondolták, hogy az adott időszakban felmerülhető kötelezettségeket a biztosíték fedezi, s ha az időszak lejár, a biztosíték megújítható.
A beszámolókészítési kötelezettség célja az volt, hogy az állam az általa fontosnak tartott beruházás alakulásáról tájékoztatást kapjon. Ha ugyanis megvalósul ez a beruházás, rengeteg munkahelyet teremtett volna, a koncessziós díjon kívül adóbevételeket is hozott volna – mondta Oszkó Péter.
Mint ismert, tanúként hallgatják ki Oszkó Péter volt pénzügyminisztert a Velencei-tó partjára tervezett kaszinóváros koncessziós szerződésének ügyében indult perben a Fővárosi Törvényszéken.
