Igaz ugyan, hogy számos, korábban komoly környezeti problémát jelentő területen előrelépést tett Kína, ugyanakkor továbbra is elmaradásban van a nem hagyományos környezetszennyezők felszámolásában – idézi a South China Morning Post hongkongi lap a tudományos konferencián felszólaló Vang Csin-nant, a kínai környezettervezési tudományos társaság helyettes vezetőjét. Vang példaként a talaj szennyezését említette, amit szinte semmilyen szinten nem szabályoznak a kelet-ázsiai országban, annak ellenére, hogy az közvetlen hatással van milliók egészségére. A mezőgazdasági termékek fogyasztásával az emberi testbe kerülő nehézfémek például felhalmozódnak a szervezetben, és akár rákot is okozhatnak. Az ilyen típusú problémák központi szabályozók nélkül még évtizedekig komoly gondokat okoznak majd – jósolta Vang.
A pekingi Csinghua Egyetem levegőszennyezéssel foglalkozó szakértője, Hao Csi-ming osztotta Vang pesszimizmusát. A leginkább szennyező iparágak – a szénbányászat, a vas- és acéltermelés – bármiféle környezeti kontroll nélkül az ötéves terveket felülmúló mértékben nőnek. Ez azt mutatja, hogy a kormány nem veszi komolyan a törvényhozás által kitűzött környezetvédelmi célokat – vélte a szakember.
A környezeti problémák súlyát az elmúlt időszakokban napvilágot látott statisztikák is alátámasztják: ezek szerint például Kína folyóinak és állóvizeinek mintegy 40 százaléka volt súlyosan szennyezett 2011-ben, és a 75 milliárd tonnát is meghaladta évente az ország vizeibe eresztett szennyvíz mennyisége. A vizek közel 20 százaléka olyannyira szennyezett, hogy nemcsak fogyasztása, de mindenféle kapcsolat veszélyt jelent az emberekre. A levegő szennyezettsége a dohányzást megelőzve a tüdőrák első számú okozójává léphet elő, és legalább még két-három évtizedig gondot okoz majd az országban.
Szigorúbb ellenőrzés
Szigorúbban monitorozzák a környezetszennyezést az idei évtől Kínában: 74 nagyváros naponta közli januártól a helyi légszennyezettség mértékét. A környezetvédelmi minisztérium év elején hatályba lépett új szabályozása értelmében a városoknak a levegő szén-dioxid-, ózon-, kén-dioxid- és nitrogén-dioxid-tartalmát is mérniük kell. Ezen túl a finom porszemcsék, vagyis a 2,5 mikrométernél kisebb átmérőjű részecskék (PM2,5) arányának alakulását is figyelemmel követik, és egy központi honlapon rendszeres időközönként nyilvánosságra hozzák. A PM2,5 részecskék azért különösen veszélyesek, mert belélegezve a tüdő mélyébe jutnak, ahonnan felszívódnak és a keringésbe kerülnek.
