Az IMF vezetője hangsúlyozta, ha minden jól megy, és a költségvetési konszolidációs folyamat jól össze van hangolva – azaz rövid távon még kevés megszorítás van, de jól tervezett, középtávú konszolidációs pályák mellett kötelezik el magukat az országok –, továbbá strukturális reformokat hajtanak végre, akkor a jegybankoknak olyan helyzetbe kell kerülniük, amelyben megfelelő kommunikációval, fokozatosan hagyhatják el nem konvencionális politikájukat.
Christine Lagarde szerint a jegybanki vezetők mind a mai napig vitáznak arról, hogy milyen irányba halad a monetáris politika. „Mindenki arra a következtetésre jut, hogy ismeretlen terepen vagyunk, és a jegybankárok igenis szeretik, ha ismerős környezetben működhetnek” – fogalmazott az IMF vezérigazgatója, leszögezve, hogy a nullaszázalékos alapkamatszintek mellett csak nem konvencionális eszközökkel lehet a hosszú távú kamatszinteket csökkenteni a gazdaságban.
Az IMF vezetője szerint ugyanakkor nem lehet mindent a jegybankokra bízni, hiszen a gazdaság többi szereplőjének is megfelelő intézkedéseket kell hoznia. „Olyan gazdaságpolitikai mix kell, amely leveszi a terhet a jegybankok válláról” – mondta.
Az Európai Központi Bank (EKB) politikájával kapcsolatosan Lagarde megjegyezte, hogy a szervezetnek van további mozgástere a kamatcsökkentések tekintetében, de ennek meglépését a szervezetnek saját magának kell megítélnie. Hangsúlyozta: sokkal fontosabb most, hogy az EKB biztosítsa a bankközi piacok gördülékeny működését.
Elmondta, a mérlegalkalmazkodási folyamat és a banki feltőkésítések előrehaladtával most az a legnagyobb feladat, hogy az alacsony alapkamat a reálgazdasági szereplők számára is érezhető legyen. Úgy fogalmazott: a beruházások és a hitelezés fellendüléséhez az kell, hogy a kis- és középvállalatokhoz is eljusson az EKB alacsony kamatszintje.
