Indokolatlanul sokba kerülő bankhitelek

A devizahitelekért és a forinthitelekért is indokolatlanul magas törlesztőrészleteket kértek a bankok – állítják szakértők.

A bankok rendszeresen azzal érvelnek, hogy az országkockázat növekedése körülbelül annyival drágította meg a kölcsönöket, mint amennyivel a svájci alapkamat csökkenése mérsékelhette volna. – A két hatás nagyrészt kiegyenlítette egymást – állítják a pénzintézetek.

A fenti okfejtéssel más szakértők szerint az a gond, hogy adatok hiányában nem nagyon lehet vele vitába szállni. Mivel egy bizonyos jelzáloghitel nem vezethető vissza egyetlen forrásra, a hitelek költségeit pedig utólag szinte lehetetlen meghatározni, csak becsléseket lehet tenni arra vonatkozóan, hogy tisztességesen jártak-e el a bankok.

Ezt a becslést végül a Magyar Nemzeti Bank végezte el, ám a számításaik eredményei egyáltalán nem támasztották alá azt, amit pénzintézetek állítanak a kamatokról. A jegybank 2010 novemberében megjelent stabilitási jelentésében világosan leírja: a hitelintézetek a válság kitörése óta a forrás- és kockázati költségeik emelkedését meghaladó módon terhelték a svájcifrank-alapú jelzáloghitel-adósokat. A jegybanki adatok szerint 2008 szeptembere és 2009 júniusa között a hitelek átlagos díja 7,1 százalékról 8,1-8,2 százalék körüli szintre emelkedett, miközben a svájci frank referenciakamata 2,8-2,9 százalékos értékről tartósan 0,2 százalék alá esett. – Ezt a forrás- és kockázati költségek emelkedése ilyen mértékben nem indokolta – olvasható a jelentésben.

A jegybank szakemberei azt is megvizsgálták, hogy miként alakultak a frankhitelek árai a környező országokban. Mint kiderült, Kelet-Közép-Európa jelentős lakossági devizahitel-állománnyal rendelkező államaiban, mint például Lengyelországban és Romániában sokkal jobban érvényesültek a svájci ráta változásai, mint Magyarországon. – Míg Lengyelországban és Magyarországon a svájcifrank-alapú lakáshitelek árai összhangban voltak a válság előtt, addig a fennálló állományra az ügyfelek által fizetett kamatok között mostanra több mint 3 százalékpontos különbség jött létre, amit nem indokolhat az országkockázati különbség – olvasható a 2010-es jelentésben.

Szakértők szerint Magyarországon az jelentette az egyik a legnagyobb problémát, hogy nálunk nem az egész Európában elterjedt referenciakamathoz kötött devizahiteleket kínálták a bankok, hanem olyan termékeket forgalmaztak, amelyeknek a rátáit szinte megkötések nélkül változtathatták. Az előbbi megoldás azért kedvezőbb az adósoknak, mert itt a kamat egy független referenciaárból, például az európai bankközi kamatlábból és egy előre meghatározott felárból tevődik össze. A hitelkamat csak a referencia módosulása esetén változhat, a bankok a felárat nem módosíthatják.

(Csécsi László)

A teljes cikket a szerdán utcára kerülő Magyar Nemzetben olvashatják.