Fordul a trend, és jön a gáz aranykora?

Deák András energetikai szakértő szerint Európa ellátásában Oroszország megőrzi jelenlegi pozícióit.

–  S Oroszország elsősorban csövön szállít, ezért fontos momentum, hogy a Nabucco kontra Déli Áramlat verseny eldőlt. Moszkva megnyerte ezt a csatát, de hogyan tovább? Ez a helyzet inspirálja vagy inkább visszafogja a Déli Áramlat megépítését?
– Ezt nehéz megmondani. Egyrészt nem tűnik logikusnak, hogy a mai helyzetben Oroszország ilyen hatalmas mértékben tovább bővítse Európa felé a csöves kapacitást, hiszen a jelenlegi is meghaladja azt a volument, amelyre a következő tizenöt évben szüksége lenne. Persze kérdés, hogy miként alakul a helyzet Ukrajnával, de a problémák elmélyülése esetén is rövidebb, így olcsóbb lenne a szállítás növelése az északi útvonalon. Másrészt racionálisnak tűnne egy korlátozottabb méretű déli útvonal kiépítése, amely mellett ráadásul komoly a politikai elkötelezettség is. De ez a legyen a Gazprom gondja, az érintett országoknak ezzel nem kell foglalkozniuk. Ha az orosz fél úgy dönt, hogy bármilyen, geopolitikai vagy üzleti megfontolásból megteremti a szállítási lehetőséget déli irányban, az ezeknek az országoknak, köztük Magyarországnak jó.

– Az Európába irányuló keleti szállítási útvonalak diverzifikálásának ötletéről a közvélemény csak az utóbbi évtizedben, elsősorban az orosz–ukrán viták, majd ezt követően a két Áramlat, az Északi és a Déli kapcsán hallhatott, pedig ez az elgondolás már a késői szovjet időkben felmerült, amikor Ukrajna nem volt független állam. Mégiscsak van tehát a geopolitikai megfontolásokon túl is racionalitásuk ezeknek a beruházásoknak?
–  Valóban ezt diktálja az elemi logika is, hiszen mind az orosz lelőhelyek, mind az egyre kiterjedtebb export súlypontja is északabbra tolódott el. Így várható volt, hogy Moszkva északabbra is kiépít szállítási útvonalakat. A kérdés az volt, hogy ezt a kapacitásbővítést Belaruszon és Lengyelországon keresztül a szárazföldön teremtsék meg vagy kivigyék a tengerre. Végül a tranzit körül felizzott levegő miatt az utóbbi mellett döntöttek, hiszen sem a beloruszokban, sem pedig a lengyelekben nem bíztak meg igazán. Ukrajna tranzitmonopóliuma tehát nem volt fenntartható, ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt az útvonalat nullára le kellene építeni.

– Mindent figyelembe véve azért komoly esély van ha nem is egy 63 milliárd köbméteres, de egy kisebb kapacitású, déli irányban elhúzott alternatív vezeték megépítésére is, nemde?
– Az eredeti tervek négy, egyenként 15,7 milliárd köbméter kapacitású vezeték megépítéséről szólnak. Az első a Fekete-tenger alatt csak a bolgár partokig jönne, s ennek most is van értelme, hiszen az ezzel megcélzott piacig ez a legrövidebb útvonal, ráadásul nem kell felújítani a jelenleg ezt a régiót kiszolgáló, meglehetősen amortizálódott ukrán csöveket. Egyébként pedig ha húzunk egy vonalat az orosz mezők, a Jamal-félsziget vagy Urengoj és mondjuk Magyarország és Észak-Olaszország között, akkor a jelenleg Ukrajnán át vezető útvonal azért rövidebb. A második és harmadik szál kapcsán tehát már egyre növekednek a kérdőjelek. Emiatt nem tartom valószínűnek egy négyszálas Déli Áramlat megépítését, de egy vezeték nagy eséllyel eljöhet egészen Észak-Olaszországig. És azt sem szabad elfelejteni, hogy az építés még nem kezdődött meg, így a projekt legfeljebb politikai értelemben jutott el addig a pontig, ahonnan már nehéz visszafordulni.

– A politikai akarat egyértelmű, pénz is lenne a megépítésre, keveset hallunk ugyanakkor egy adott esetben reálisan felmerülő akadályról, mégpedig arról, hogy miként egyeztethető össze a Déli Áramlat az európai szabályozással. Zátonyra futtathatja-e az Európai Unió a terveket azzal, hogy következetesen ragaszkodik az úgynevezett harmadik energiacsomagban lefektetett elvek érvényre juttatásához?
– Ez a harmadik feles hozzáféréshez ragaszkodó szabályozás lehet az ok vagy adott esetben ürügy, amelyre hivatkozva a Gazprom presztízsveszteség nélkül – részlegesen legalábbis – visszavonulhat a beruházástól. Ha ugyanis a teljes szakaszra érvényes az európai szabályozás, mint ahogy jelenleg kinéz, akkor az azeriek például ugyanúgy használhatnák a Déli Áramlatot a térségbe eljuttatandó exportra, mint az oroszok. Csupán annyit kellene tenniük, hogy a török–bolgár határtól elvisznek egy csövet Bulgária közepéig, s rácsatlakoznak a Déli Áramlatra. Fizetik a tranzitdíjat, s használják az orosz vezetéket. Európa láthatóan meg szeretné nyitni ezt a lehetőséget az azeriek előtt, ebbe azonban Moszkva aligha megy bele. Az EU által megkövetelt harmadik feles hozzáférés tehát olyan megoldatlan, jelenleg szőnyeg alá söpört probléma, amely kompromisszumok híján az egész képletet megváltoztathatja, s akár zátonyra is futtathatja az építést.

Magyarország arra törekszik, hogy európai áram- és gázelosztószerepet vívjon ki magának – mondta még február közepén Kovács Pál klíma- és energiaügyért felelős államtitkár. Mindez hozzájárulhat a kedvezőbb árakhoz és az ellátás biztonságának növeléséhez is.

Hazánk gázpiaci függetlenségének érdekében a kormány idén január 31-én bejelentette, hogy visszavásárolta azokat az eszközöket – például gáztározókat, szerződéseket –, amelyeket az előző kormányok privatizáltak. Ennek köszönhetően csökkenhetett a rezsi idén, és így tervezhet újabb csökkentést nyártól a kabinet.

Marc Lanthemann, a Stratfort tanácsadócég elemzője nemrég úgy vélekedett, Magyarország számára kulcsfontosságú megállapodást kötött a kormány azzal, hogy visszavásárolta az E.ON magyarországi földgázipari érdekeltségeit. Azzal kapcsolatban, hogy Magyarország közvetlenül tárgyal majd a nagykereskedelmi gázárakról az oroszokkal, elmondta, hazánk kiemelt helyet foglalhat majd el a tranzitországok között a Déli Áramlat vagy a Nabucco vezetéken keresztül érkező gáz miatt. Úgy vélte, abban az esetben, ha a magyar fél biztosítaná támogatását a Déli Áramlathoz, Moszkva kedvezményt adhatna számára.