Hiányoznak a piacról a hazai szereplők

A CBA elnöke szerint politikai háttere lehet annak, hogy az áruházlánc került pellengérre az áfacsalási botrányban.

– Most, hogy a közélet, a politika színpadára is felkerült a téma, miért épp a CBA került elsőként pellengérre?
– Egyértelműen politikai támadás áll a háttérben. Érezhető, hogy a 2014-es választások közeledtével kinyílt a bicska a baloldal zsebében, és megpróbálnak mindent bemocskolni. Azon vállalkozók közé tartozom, akik nyíltan vállalják politikai nézeteiket. A békemenet kapcsán küldött levelem után is számos támadás ért, a balliberális oldal megpróbálta kiforgatni az írás tartalmát. A levél szigorúan a magánvéleményemet tartalmazta, és abban senkit nem köteleztem arra, hogy a rendezvényen részt vegyen. Aki ott volt, láthatta, hogy az ötszázezer ember közt nehéz lett volna ellenőrizni, hogy melyik kollégám jött el, és melyik maradt otthon.

– Pont ennek a nyilvánosságra került levelének köszönhető, hogy politikai nézeteivel egy ország tisztában van.
– Soha nem voltam párttag, a Kádár-rendszer kiszolgálóit pedig a mai napig hazám ellenségeinek tartom. Most, hetvenhárom évesen sem fogok megváltozni. Miért is kellene? A rendszerváltást végre kell hajtani, 2010-ben pedig lehetőség nyílt bepótolni mindazt, amiről 1989-ben megfeledkeztek. Aki ezt nem látja, az vak.

– Nem félt attól, hogy ezzel a lépéssel üzleti gondokat okozhat a hálózatnak?
– A CBA közel harmincötezer embert foglalkoztat, politikai nézetek tekintetében is vegyes a csapat, úgy, mint a társadalom egésze. Ez a vásárlóinkra is igaz. Voltak olyan régiók, ahol egy-két napig néhány vásárló nemtetszését fejezte ki, de ezeken a helyeken is gyorsan rendeződött a helyzet. Hiszen a vásárlók tudják, hogy jó áron, jó minőséget kínálunk, és mindnyájukat alázattal és tisztelettel szolgáljuk ki.

– Az utóbbi időszak egyik legfelkapottabb témája az online pénztárgépek bevezetése. Mit várnak ettől az intézkedéstől?
– A kereskedők többsége szerint jó döntés volt, hogy a pénztárgépeket összekötik az adóhivatal rendszerével. Ezzel ugyanis megszűnik az ügyeskedés lehetősége, a gyanúsítgatás. Egyenlő feltételek mellett a tehetség fogja megmutatni, hogy ki mennyire lesz sikeres kereskedő.

– A híradásokból mégis az derült ki, hogy a kereskedők többsége nem örült az intézkedésnek. Arról lehetett hallani, hogy január másodikától tejet és kenyeret sem vehetnek az emberek, és a benzinkutak sem nyitnak ki. Hogy áll a CBA a gépek beszerzésével?
– A hálózat minden tagja leadta már a rendelést, egyelőre az új gépek megérkezését várjuk. A legtöbb partnerünk eddig is korszerű gépekkel dolgozott, esetükben csak az úgynevezett A egység beszerelésére van szükség, máshol a nyomtatókat és a pénztárgépeket is ki kell cserélni. Az, hogy ekkora késésben vagyunk, elsősorban annak tudható be, hogy a törvény előkészítésekor elmaradtak a széles körű konzultációk. Ha az előkészítő munkálatokba bennünket, kereskedőket is bevontak volna – a multikkal együtt –, akkor lehet, hogy mára a pénztárgépek fele össze lenne kötve az adóhatósággal. Így viszont örülhetünk, ha február–március végéig sikerül minden gépet beszerelni.

– Lesznek olyan kereskedők, akik emiatt hagynak fel eddigi tevékenységükkel?
– Hazánkban négy évvel ezelőtt még 23 ezer élelmiszer-kiskereskedelmi bolt volt, ma már alig érjük el a 19 ezret. Néhány év múlva ez a szám várhatóan 15 ezerre csökken majd. Ebben a folyamatban nyilván a versenyfeltételek tisztulása is szerepet játszik majd, de nem ez lesz a meghatározó. A kis boltok vannak a legnagyobb veszélyben, a néhány négyzetméteres üzlethelyiségekben nem tudnak olyan kínálatot felvonultatni, amilyenre a vevők igényt tartanak.

– Az átrendeződés már ma is érezhető a piacon, a kormányzati intézkedések pedig ráerősítenek erre a folyamatra. Mi várható? Elbillenhet a mérleg nyelve a külföldi és a hazai láncok között?
– Óriási hiba volt, amikor a rendszerváltás után tömegével engedték be a multinacionális láncokat hazánkba. A politikai elitnek szem előtt kellett volna tartania, hogy a kereskedelem az egyik olyan terület, ahol a pénz nagyon gyorsan mozog. Ez stratégiai ágazat. A kilencvenes években a multicégeket hatalmas adókedvezményekkel csalogatták az országba, míg mi, hazai kereskedők semmilyen engedményt nem kaptunk. Mindent a saját erőnkből építettünk föl. 1992-ben tíz kollégával, 17 üzlettel indítottuk el a CBA-t, mivel nem akartunk a multicégek rabszolgái lenni. Minden tulajdonos egy-két bolttal kezdte, aztán folyamatosan újabb és újabb üzleteket szereztek meg – részben a privatizáció során. A legnagyobb áttörést a vidéki terjeszkedés hozta. Rájöttünk, hogy érdemes országos hálózatot kiépíteni. Az elmúlt évben közel háromezer-háromszáz bolttal, 35 tulajdonossal és ezerötszáz franchise-taggal összesen 578,5 milliárd forintos forgalmat értünk el.

– Időközben azért voltak partnerek, akik elhagyták a CBA-t.
– A 2000-es évek elején a nagykereskedők egy csoportja valóban kilépett a hálózatból. Ők a mai Reál-csoport tagjai. Döntésük egyetlen oka az volt, hogy – velünk ellentétben – nagykereskedelmi szemlélettel akarták a boltokat kiszolgálni. Később az egész nyugat-európai élelmiszer-kiskereskedelem bebizonyította, hogy a mi elgondolásunk volt a helyes.

– Ha jól tudom, nemrég egy egész régiónyi bolt állt át a konkurens hálózathoz. Mi volt az oka?
– Egy évvel ezelőtt három kollégánk döntött úgy, hogy a Coop-csoportnál folytatja a tevékenységét. Egy közülük gyorsan meggondolta magát, azóta ismét a partnerünkként dolgozik. Összességében ötven-ötvenöt bolttal lettünk karcsúbbak, ezt azonban szinte azonnal ellensúlyozni tudtuk. A Match kivonulásával negyvennyolc boltot vettünk meg, többségüket forgalmas fővárosi helyen.

– Az eltérő versenyfeltételek mellett hogyan tudott a CBA mégis országos hálózattá fejlődni? Miben tud mást, jobbat nyújtani a fogyasztóknak, mint a multiláncok?
– A nyugat-európai kiskereskedelmi láncok tőkeerőben jelentősen előttünk járnak, a második világháború után volt idejük megerősödni. Nekünk ez nem adatott meg, ezért minden pénzt, amit nyereségként kivehettünk volna a boltokból, újabb üzletek megvásárlására költöttünk. A multikkal szemben a legnagyobb előnyünk épp a méretünkből adódik. Míg náluk erős, hierarchikus és bürokratikus rendszer működik, addig nálunk a partnerek képesek gyorsan reagálni a piaci változásokra. Ismerjük a hazai piacot és a vevők igényeit is.

– A rugalmasságnak ugyanakkor lehetnek árnyoldalai is.
– Esetenként nehezebben tudunk fegyelmet tartani a franchise-partnerek között. Csupán néhány kötelező elemet kell betartaniuk, számos dologban azonban önálló hatáskörben döntenek.

– Változhat-e a jövőben a felállás a magyar és a külföldi tulajdonú élelmiszer-kiskereskedők közt?
– Nyugat-Európa minden országában az első öt-tíz élelmiszerlánc hazai kézben van. Az egészséges szerkezethez itthon is hasonló arányokra lenne szükség.

– Elérhető, hogy az első öt cég magyar legyen?
– A közeljövőben biztosan nem. Itthon hiányoznak a piacról a hazai szereplők. Ha mi nem alakulunk meg 1992-ben, akkor a Coopot már rég tönkretették volna a multik. Nincs más választásunk, mint hogy továbbfejlődünk. A kollégákat is mindig arra buzdítom, hogy minél több üzletet vásároljanak fel, és igyekezzenek tartalékolni arra az esetre, ha egy lánc úgy dönt, hogy kivonul Magyarországról.

– Vannak ilyen tervek kilátásban?
– Azért gyengélkednek páran a piacon.

– Mekkora volumenben gondolkodnak?
– Egy tescónyi méretet még nem tudunk megvenni, a forgalmi rangsorban utána következőkkel már nem lenne problémánk. A Tesco egyébként nagyon érdekes üzletpolitikát folytat, hipermarketként jött be, az ország minden pontján letelepítette áruházait, az utóbbi néhány évben azonban az Expressz boltjaival a szupermarketek és ezzel a városközpontok felé vette az irányt.

– Érezhetően mások is ezt a technikát alkalmazzák. A diszkontláncok szintén a belváros felé terjeszkednek.
– A plázák beengedésével már így is tönkretettük a belvárost, a korábbi bevásárlóutcák elnéptelenedtek. A diszkontláncok pedig tovább rontják a már így is szomorú városképet. A szép gourmet-boltokat minden európai nagyvárosba beengedik, arra azonban még nem láttam példát, hogy Bécs belvárosában boltot nyithatott volna valamelyik diszkont.

– Az elmúlt években a CBA is a prémium kategória felé nyitott.
– Eddig összesen 125 Príma üzletet nyitottunk az országban. Úgy tűnik, az előzetes várakozásainknak megfelelően ebben a szegmensben van a legnagyobb fejlődési potenciál, mivel a válság ellenére is évente öt-nyolc százalékos forgalomnövekedést tudtunk elérni. Ezzel az elit lánccal sikerült kiemelkednünk a különböző bolthálózatok közül. Célunk az országos lefedettség, 350 Príma bolt megnyitásáig nem állunk meg.

– Egy időben szó volt arról is, hogy Brüsszelben és más nagy európai városban Hungarikum Delikát boltot nyit a társaság. Azóta viszont keveset hallani erről a tervről.
– Az ötlet apropóját a két évvel ezelőtti párizsi mezőgazdasági világkiállítás adta, ahol nagy sikereket értünk el a prémium termékeinkkel. A francia vásárlók és az ott élő magyarok biztatásával kezdtük meg a munkát. Végül úgy döntöttünk, hogy az első delikátboltot Brüsszelben nyitjuk meg. Már a bolt tervei is megvoltak, amikor az igazgatóság úgy döntött, hogy nélkülem nem vállalja a kivitelezést. Az elnöki megbízásomat 2015-ig vállaltam, azt terveztem, hogy a külföldi boltokat beindítom, és két évig üzemeltetem is, utána viszont szerettem volna, ha egy fiatalabb kolléga átveszi ezt a munkát. Sajnos nem sikerült olyan munkatársat találni, aki magára vállalta volna a feladatot. Hasonló volt a helyzet a CBA Centtel, a társaság diszkonthálózatával is. Eddig tizennégy ilyen boltot sikerült megnyitni, a tervek azonban egy országos lefedettséggel bíró hálózatról szóltak.

– Rendre felmerül a kérdés, hogy bár magyar tulajdonú vállalatról van szó – amelyik erre büszke is –, a polcokon jelentős az importáruk aránya. Miért? Nincs elegendő, jó minőségű magyar áru, amivel kiválthatnánk a külföldi termékeket?
– A magyar termékek közt vannak nagyon jó minőségű és alacsony értékű áruk is. Ugyanakkor a versenyhelyzet nem engedi meg, hogy egy-egy olcsóbb importárut ne vegyünk meg. Példaként említhetném az UHT tejet. Ha mi nem vesszük meg a szlovákoktól, csehektől vagy lengyelektől – akik egyébként a feleslegüket zúdítják a magyar piacra –, akkor megveszi más, és oda megy majd a vásárló. Nagyon sok a kis pénztárcájú ember az országban, és az ő igényeiknek is eleget kell tennünk.

– Akkor mégis mitől magyarabb a CBA üzletpolitikája, mint a többi láncé?
– A magyar áruk részarányát tekintve az élmezőnyben vagyunk, a Corvinus Egyetem felmérése is ezt támasztja alá, a termékeink túlnyomó része hazai beszállítóktól kerül a polcokra. Mindemellett az utóbbi időszakban elkezdtünk saját termelésű zöldségből-gyümölcsből befőttet, lekvárt, pálinkát gyártatni. A legnagyobb sikert a bor hozta meg. Kevesen tudják, hogy a saját borcsaládunkhoz a szőlőt is mi vesszük meg, amelyből az idén ötszázezer palack kiváló minőségű bort készítettünk. Ezt az irányt helyesnek tartom, hiszen nekünk, magyar élelmiszer-kereskedőknek a termelésbe is be kell kapcsolódnunk, ezzel is erősítenünk kell a magyar mezőgazdasági termékek piacra jutását.