Halad a fair bankrendszer kialakítása

A végső cél az, hogy az összes banki szolgáltatás átláthatóvá és összehasonlíthatóvá váljon.

Nagyon fontos lépést tett a kormány a fair bankrendszer kialakítása irányába, ám a fogyasztói hiteleken túl más banki termékek is szabályozásra szorulnak – nyilatkozta lapunknak a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója. Nagy Márton kifejtette, az idei év fő programja az elszámolás, a forintosítás, a fair bankolás első lépcsőjének bevezetése, illetve e folyamatok jegybanki ellenőrzése, a nem teljesítő adósok helyzetének rendezése, valamint a növekedési hitelprogram folytatása. Jelezte: megindult az adatgyűjtés a tipikus, könnyen áttekinthető számlacsomagok bevezetéséhez, amely a fair bankrendszer kialakításának következő lépcsője lehet. Elengedhetetlen a többi banki szolgáltatás szabályozása is, mivel könnyen összehasonlíthatóvá kell tenni egyebek között az általuk nyújtott legkülönbözőbb befektetéseket, betéteket, hitelkártyákat, számlacsomagokat.

Nagy Márton kiemelte, a devizahitelek kivezetése tudatos, jól megtervezett folyamat eredménye. A kormány által elindított folyamat katalizátorává vált a jegybank azáltal, hogy fontosnak tartotta a devizahitelek egy lépésben történő kivezetését, valamint az elszámolás, a fair bankolás és a forintosítás időbeni összekapcsolását. A sikerhez elengedhetetlen volt, hogy a jegybank a monetáris tanács felhatalmazásával már 2014. november elejétől biztosította a bankoknak a forintosításhoz szükséges 9 milliárd eurót a devizatartalékból, valamint elkészítette az elszámoláshoz szükséges képleteket és a megalapozó kamatárazási szabályokat.

Az igazgató fontosnak nevezte, hogy nem szabad magukra hagyni azokat a bajban lévő adósokat, akik kívül estek az eddigi intézkedéseken. A magáncsőd intézményének bevezetése azokon segíthet, akik elmaradtak a törlesztőrészletek fizetésével, de még van remény arra, hogy visszafizessék adósságuk jelentős részét. Ilyen esetben érdemes lehet az adós mellé vagyonfelügyelőt kirendelni, aki áttekinti kiadásaikat, és segít úgy beosztani jövedelmüket, hogy ha lassan is, de tudják törleszteni adósságukat. Az elképzelések szerint ha az ötéves programban a lehetőségeihez mérten mindent megtesz az adósságának törlesztésére, akkor a periódus végén fennmaró adósságrészt elengednék neki. Másik eszköz a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. (NET) lehet,  hiszen akiken nem tud segíteni a magáncsőd, azok szociális alapon a NET-hez fordulhatnak. Az igazgató szerint szükséges a NET működésének újragondolása is, érdemes megvizsgálni az árazási szabályokat. Annál is inkább, mert bár a befagyott adósságtól megszabadul a pénzintézet – tőke és finanszírozás szabadul fel –, ám ezt a jelek szerint nem hitelezésre fordítja.

A jegybank azt tapasztalja, hogy bár a növekedési hitelprogram  megakadályozta a hitelezés további szűkülését, mínusz 5 százalékról 0 százalékra „emelte” a vállalati hitelállomány változását, ez nem elég a tartós hitelfordulathoz. A Magyar Nemzeti Bank fontosnak tartja, hogy a vállalati hitelállomány legalább 4-5 százalékos éves növekedést mutasson, mert erre van szükség a tartósan 3 százalék fölötti gazdasági növekedéshez.

Kérdésünkre Nagy Márton kifejtette: az elégtelen hitelezést többek között az okozhatja, hogy a bankrendszer folyamatosan átalakul, még mindig túlságosan sokszereplős a magyar bankpiac. Egy ekkora országban, mint hazánk, nem lehet hatékonyan és tisztességes nyereséggel üzemeltetni ennyi bankot. 15-20 százalékos piaci részesedés alatt csak speciális részterületen működő bankok élnek meg. Szerinte még több pénzintézet hagyhatja el az országot, s azt követően már valódi árverseny indulhat a szereplők között.

A lassú bankpiaci átrendeződés  két okra vezethető vissza. A külföldi anyabankok még mindig a válság előtti értéken tartják számon leánybankjaikat, pedig azok piaci értéke azóta jelentősen csökkent, a magasabb kínálati áron pedig nem nagyon akad vevő rájuk. Továbbá a banki menedzsment és a tulajdonos között érdekellentét van. A vezetőség nem érdekelt a bank tevékenységének csökkentésében, a tulajdonosok viszont a hatékonyságot szeretnék növelni a veszteséges üzletágak levágásával. Idő kérdése, hogy a hazai bankok konszolidációja megvalósuljon, a veszteséges működést nem lehet hosszú időn keresztül fenntartani. A kormány – az állam által megvásárolt bankok helyes stratégiájának kialakításával – a bankrendszer lassú átrendeződését felgyorsítja, elősegíti a piac gyorsabb tisztulását. Nagy Márton szerint az állam közvetőként is felléphet, lehetséges opció a most megszerzett bankok belföldi magánszemélyeknek és magánbefektetőknek való továbbértékesítése.