A jegybank azt tapasztalja, hogy bár a növekedési hitelprogram megakadályozta a hitelezés további szűkülését, mínusz 5 százalékról 0 százalékra „emelte” a vállalati hitelállomány változását, ez nem elég a tartós hitelfordulathoz. A Magyar Nemzeti Bank fontosnak tartja, hogy a vállalati hitelállomány legalább 4-5 százalékos éves növekedést mutasson, mert erre van szükség a tartósan 3 százalék fölötti gazdasági növekedéshez.
Kérdésünkre Nagy Márton kifejtette: az elégtelen hitelezést többek között az okozhatja, hogy a bankrendszer folyamatosan átalakul, még mindig túlságosan sokszereplős a magyar bankpiac. Egy ekkora országban, mint hazánk, nem lehet hatékonyan és tisztességes nyereséggel üzemeltetni ennyi bankot. 15-20 százalékos piaci részesedés alatt csak speciális részterületen működő bankok élnek meg. Szerinte még több pénzintézet hagyhatja el az országot, s azt követően már valódi árverseny indulhat a szereplők között.
A lassú bankpiaci átrendeződés két okra vezethető vissza. A külföldi anyabankok még mindig a válság előtti értéken tartják számon leánybankjaikat, pedig azok piaci értéke azóta jelentősen csökkent, a magasabb kínálati áron pedig nem nagyon akad vevő rájuk. Továbbá a banki menedzsment és a tulajdonos között érdekellentét van. A vezetőség nem érdekelt a bank tevékenységének csökkentésében, a tulajdonosok viszont a hatékonyságot szeretnék növelni a veszteséges üzletágak levágásával. Idő kérdése, hogy a hazai bankok konszolidációja megvalósuljon, a veszteséges működést nem lehet hosszú időn keresztül fenntartani. A kormány – az állam által megvásárolt bankok helyes stratégiájának kialakításával – a bankrendszer lassú átrendeződését felgyorsítja, elősegíti a piac gyorsabb tisztulását. Nagy Márton szerint az állam közvetőként is felléphet, lehetséges opció a most megszerzett bankok belföldi magánszemélyeknek és magánbefektetőknek való továbbértékesítése.
