A testület a szerzett jogok védelmével összefüggésben megállapította, hogy az nem azt jelenti, hogy a jogalkotó megfelelő súlyú alkotmányos indokkal, különösen a jövőre nézve ne változtathatná meg a szabályozást. Az Ab szerint a jogalkotó ez esetben kellő alkotmányos indokát adta a szabályozás megváltoztatásának. Miután a támogatási rendszer kiemelkedően nagyvonalú, ugyanakkor megkérdőjelezhető hatékonyságú volt, az állam nem kívánta tovább fenntartani.
Az indítványozók által hivatkozott szociális jellegű államcélokkal összefüggésben az Ab arra mutatott rá, hogy a lakástakarék-pénztári szerződések állami támogatása nem hozható közvetlen összefüggésbe ezekkel a célokkal, illetve nem azok megvalósításának közvetlen eszköze. Az indítványban szereplő támogatás nem kifejezett alaptörvényi jogosultság, illetve nem függ össze közvetlenül az alaptörvényben foglalt valamely államcéllal, így ex gratia juttatásnak tekinthető. Ez a fajta támogatás pedig senkinek sem biztosít alanyi jogot arra, hogy abban részesüljön. A jogalkotó egységesen, a jövőre nézve szüntette meg a támogatást, e tekintetben tehát nem tett különbséget a jogalanyok között.
A piaci folyamatokba való beavatkozással és a piaci szereplők közötti különbségtétellel összefüggésben az Ab kiemelte, hogy az állami támogatás nem a lakástakarék-pénztárak, hanem az egyes előtakarékoskodók támogatását szolgálta, tehát az indítvány erre vonatkozó része sem megalapozott.
A döntést a 15 tagú testület két alkotmánybíró – Czine Ágnes és Pokol Béla – különvéleményével hozta meg.
A határozat az Ab honlapján teljes terjedelmében olvasható.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!