Orbán Viktor akkor egyeztetett a gazdasági élet szereplőivel, akik jelezték: a gazdasági növekedés lassulását csak adócsökkentéssel lehet ellensúlyozni, a kis- és közepes vállalkozásoknak pedig célzott programokkal kellene segíteni. Orbán Viktor elmondta: a pénzügyi embereknek az a véleményük, hogy minél nagyobb adócsökkentés lesz, annál előrébb lép az ország.
„A toldozgatásnak-foldozgatásnak nem vagyok híve. Az a nagyarányú adócsökkentés, amely tíz év alatt egymillió új munkahelyet hoz létre” – mondta akkor a Fidesz elnöke.
Mindeközben Gyurcsány Ferenc azt állította, hogy a „drámai amerikai pénzügyi válság közvetlenül kevéssé érinti a kontinentális Európát”. Szerinte ugyanis „az európai pénz- és tőkepiacok jobban szabályozottak és jobban felügyeltek, másrészt Európában a pénz- és tőkepiaci termékek kevéssé szofisztikáltak”. Veres János akkori pénzügyminiszter pedig azt mondta: „csekély a hatása” a pénzügyi válságnak a magyar bankrendszerre.
Azóta tudjuk, hogy ebben is Orbán Viktornak volt igaza, mert a krízis Európát is megrázta, azon belül pedig leginkább Magyarországot.
Így lépett át hazánk 2009-be, melynek márciusán Gyurcsány Ferenc, a rendszerváltás utáni Magyarország legnépszerűtlenebb miniszterelnöke lemondott a pozíciójáról. Ekkor kezdődött a kabaréba illő kormányfői casting, majd végül megalakult a Bajnai-kormány. Ahogy a balliberális tempóhoz illett, nem adócsökkentésekre, hanem akkor is megszorításokra épült a válságkezelés. Akkor vették el a 13. havi nyugdíjat is, amelyet az Orbán-kormány épít több lépcsőben vissza. Ezt a döntést a válság sem írta felül.
A korábbi „vérzivataros” időszak kormányzása és a jelenlegi helyzet kiváló összehasonlítást ad arra, hogy lássuk: mi a minőségi különbség a két politikai erő között.
A borítóképen Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon Fotó: MTI/Beliczay László
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!