Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) ezúttal hamar lépett, az SVB bedőlése mégis az USA történetének második legsúlyosabb bankcsődjének tekinthető. Nem úgy a Lehman Brothers esetében 2008-ban, amely világméretű pénzügyi-gazdasági válságot indított el, s Amerika legnagyobb bankválságaként került be a történelembe. A New York-i központú bankot 1850-ben alapították, portfóliójába többek között pénzügyi vagyonkezelés, illetve fix kamatozású befektetések menedzselése tartozott – írja összefoglalójában az Oeconomus Alapítvány.
A Lehman Brothers eseménydús történelme során több súlyos krízist is átvészelt, köztük az amerikai polgárháborút és az 1929-től 1933-ig húzódó nagy gazdasági világválságot. A 2008-as krízist azonban képtelen volt átvészelni: a Lehman piaci értéke közel 75 százalékkal csökkent az év első felében. Több amerikai és külföldi pénzintézet is kísérletet tett a bank megmentésére, a Barclays és a Bank of America részéről még a kivásárlás ötlete is felmerült. Végül a felek között nem született megállapodás, így a Lehman Brothers 2008. szeptember 15-én beszüntette működését.
Azzal kapcsolatosan, hogy a bankcsőd kiindulópontja vagy „csupán” egyenes következménye volt a 2008-ban kirobbant világválságnak, megoszlanak a szakértői vélemények. Az utóbbi meglátást támasztja alá, hogy jó néhány kisebb bank már 2007-ben csődbe ment. Ugyanakkor a Lehman Brothers csődje korszakhatárnak bizonyult, szimbolikus jelentőséggel bírt: a XXI. század első súlyosabb bankkrízise véget vetett a pénzügyi piacokon eluralkodott új keletű optimizmusnak.
Visszatérve egy bő évszázaddal, az USA történetének egyik legsúlyosabb pénzügyi válsága 1907-ben tört ki. A krízis 15 hónapon keresztül zajlott, ez idő alatt az ország bruttó hazai termékének (GDP) értéke nagyjából 30 százalékkal zuhant, amely csökkenés még a nagy gazdasági világválság (1929–1933) alatt tapasztaltnál is súlyosabb volt.
Mindezzel egyidejűleg a tőzsde 50 százalékkal esett vissza, az ipari termelés korábban soha nem látott mélységekbe zuhant, a munkanélküliségi ráta pedig 2,8-ról 8 százalékra emelkedett. A bankcsődök hullámát főként a pénzügyi rendszerbe vetett befektetői bizalom megszűnése váltotta ki: 1907 októberében és novemberében több mint negyven amerikai bank és vagyonkezelő ment csődbe. A rendszert sokak szerint John Pierpont Morgan – befektetési bankár és pénzügyi szakértő – tevékenysége mentette meg a teljes összeomlástól. A szakértő helyesen ismerte fel, hogy a befektetői bizalom megingása jelenti a pánik fő kiváltó okát.
Az első világháborút követő időszak legnagyobb haszonélvezője egyértelműen az USA volt: exporttevékenységének felpörgetésén és kölcsönök nyújtásán keresztül nagymértékben profitált Európa újjáépítéséből. Mindez azt eredményezte, hogy az 1920-as évekre az Egyesült Államok vált a világgazdaság centrumává, illetve legfontosabb hitelezőjévé. A későbbiek során ezek a tényezők járultak hozzá, hogy az amerikai krízis hamar globális mértékűvé növekedett.
1929. október 25-én a New York-i tőzsde összeomlott, sorra csődöltek be a bankok és egyéb pénzügyi intézmények. Számos elmélet létezik a „fekete péntek” eseményeinek magyarázatára. A kamatok kifejezetten alacsony szintje – kiegészülve a forgalomban lévő pénzmennyiség növekedésével – tekintélyes gazdasági növekedést indukált, amely egészen 1928-ig érzékelhető volt. Ben Bernanke korábbi Fed-elnök véleménye szerint a bonyodalmat az okozta, hogy a pénzmennyiség jelentős hányada a részvény-, valamint az ingatlanpiacokon halmozódott fel, ahol buborékot képzett. Hasonló jelenség volt megfigyelhető a 2008-as események előtt is, ahogyan a végkimenetel is azonos vonásokat mutatott. A Fed – bár érzékelte a részvényárak túlzott növekedését – képtelen volt elejét venni a válság kirobbanásának.
