Az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) ezúttal hamar lépett, az SVB bedőlése mégis az USA történetének második legsúlyosabb bankcsődjének tekinthető. Nem úgy a Lehman Brothers esetében 2008-ban, amely világméretű pénzügyi-gazdasági válságot indított el, s Amerika legnagyobb bankválságaként került be a történelembe. A New York-i központú bankot 1850-ben alapították, portfóliójába többek között pénzügyi vagyonkezelés, illetve fix kamatozású befektetések menedzselése tartozott – írja összefoglalójában az Oeconomus Alapítvány.
A Lehman Brothers eseménydús történelme során több súlyos krízist is átvészelt, köztük az amerikai polgárháborút és az 1929-től 1933-ig húzódó nagy gazdasági világválságot. A 2008-as krízist azonban képtelen volt átvészelni: a Lehman piaci értéke közel 75 százalékkal csökkent az év első felében. Több amerikai és külföldi pénzintézet is kísérletet tett a bank megmentésére, a Barclays és a Bank of America részéről még a kivásárlás ötlete is felmerült. Végül a felek között nem született megállapodás, így a Lehman Brothers 2008. szeptember 15-én beszüntette működését.
Azzal kapcsolatosan, hogy a bankcsőd kiindulópontja vagy „csupán” egyenes következménye volt a 2008-ban kirobbant világválságnak, megoszlanak a szakértői vélemények. Az utóbbi meglátást támasztja alá, hogy jó néhány kisebb bank már 2007-ben csődbe ment. Ugyanakkor a Lehman Brothers csődje korszakhatárnak bizonyult, szimbolikus jelentőséggel bírt: a XXI. század első súlyosabb bankkrízise véget vetett a pénzügyi piacokon eluralkodott új keletű optimizmusnak.
Visszatérve egy bő évszázaddal, az USA történetének egyik legsúlyosabb pénzügyi válsága 1907-ben tört ki. A krízis 15 hónapon keresztül zajlott, ez idő alatt az ország bruttó hazai termékének (GDP) értéke nagyjából 30 százalékkal zuhant, amely csökkenés még a nagy gazdasági világválság (1929–1933) alatt tapasztaltnál is súlyosabb volt.
Mindezzel egyidejűleg a tőzsde 50 százalékkal esett vissza, az ipari termelés korábban soha nem látott mélységekbe zuhant, a munkanélküliségi ráta pedig 2,8-ról 8 százalékra emelkedett. A bankcsődök hullámát főként a pénzügyi rendszerbe vetett befektetői bizalom megszűnése váltotta ki: 1907 októberében és novemberében több mint negyven amerikai bank és vagyonkezelő ment csődbe. A rendszert sokak szerint John Pierpont Morgan – befektetési bankár és pénzügyi szakértő – tevékenysége mentette meg a teljes összeomlástól. A szakértő helyesen ismerte fel, hogy a befektetői bizalom megingása jelenti a pánik fő kiváltó okát.
Az első világháborút követő időszak legnagyobb haszonélvezője egyértelműen az USA volt: exporttevékenységének felpörgetésén és kölcsönök nyújtásán keresztül nagymértékben profitált Európa újjáépítéséből. Mindez azt eredményezte, hogy az 1920-as évekre az Egyesült Államok vált a világgazdaság centrumává, illetve legfontosabb hitelezőjévé. A későbbiek során ezek a tényezők járultak hozzá, hogy az amerikai krízis hamar globális mértékűvé növekedett.
1929. október 25-én a New York-i tőzsde összeomlott, sorra csődöltek be a bankok és egyéb pénzügyi intézmények. Számos elmélet létezik a „fekete péntek” eseményeinek magyarázatára. A kamatok kifejezetten alacsony szintje – kiegészülve a forgalomban lévő pénzmennyiség növekedésével – tekintélyes gazdasági növekedést indukált, amely egészen 1928-ig érzékelhető volt. Ben Bernanke korábbi Fed-elnök véleménye szerint a bonyodalmat az okozta, hogy a pénzmennyiség jelentős hányada a részvény-, valamint az ingatlanpiacokon halmozódott fel, ahol buborékot képzett. Hasonló jelenség volt megfigyelhető a 2008-as események előtt is, ahogyan a végkimenetel is azonos vonásokat mutatott. A Fed – bár érzékelte a részvényárak túlzott növekedését – képtelen volt elejét venni a válság kirobbanásának.
A válság kezelésének elméleti hátterét a neves brit közgazdász, John Maynard Keynes alkotta meg. Úgy vélte, a kormányzat akkor jár el a leghatékonyabban, amennyiben állami közmunkaprogramokat hirdet. A Keynes által lefektetett elméleti keretből merítve hirdette meg Franklin D. Rosevelt a New Dealt, amelynek egyik legfontosabb eleme egy új banktörvény volt. Lévén a bankok újbóli megnyitását a kormányzat pénzügyminiszteri engedélyhez kötötte, sikerült kiszűrni a rendszerből a kockázatosnak ítélt pénzintézeteket.
Visszatérve az aktualitásokhoz, a következő megállapításokat tehetjük – húzza alá Fetter Bálint, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső junior elemzője. Ugyan a Silicon Valley és a Signature Bank esetei járhatnak komoly következményekkel (időközben a svájci Credit Suisse is bajba sodródott), a 2008-as válság eseményei vélhetően nem ismétlődnek meg. Ezt a kijelentést több tényező is alátámasztja: az USA pénzügyi és bankrendszere napjainkban sokkalta stabilabb és ellenállóbb, mint a korábbi krízisek alkalmával.
Egyelőre, úgy tűnik, sikerült megnyugtatni a betéteseket és megfékezni a bankpánikot, mindez pedig létfontosságú az eredményes válságkezeléshez. Ugyanakkor a helyzet komolyságát jól szemlélteti, hogy Joe Biden amerikai elnök viszonylag hamar felszólalt a befektetői bizalom megszilárdításának érdekében. Ezzel párhuzamosan pedig az Egyesült Államok központi bankrendszere bejelentette egy 25 milliárd dollár értékű segítségnyújtási alap létrehozását.
Fetter Bálint szerint felmerülhet a kérdés: hogyan vezethetett a tengerentúli pánik néhány nap leforgása alatt a fizetőeszközök általános meggyengüléséhez Európában? Az amerikai dollárba vetett bizalom érzékelhetően gyengült, ennek hatására pedig befektetők és magánszemélyek egyaránt nagy számban fordultak stabil valuták – például az euró, a kínai jüan vagy éppen az angol font – felé, váltották át megtakarításaikat. Ennek következtében a regionális valuták értéke törvényszerűen csökkent az euróhoz viszonyítva, ezt a trendet követte a magyar forint is. A hazai fizetőeszköz leértékelődésén túlmenően viszont a két amerikai pénzintézet csődje nincsen komolyabb kihatással Magyarország bankpiacára.
Borítókép: Távozó rendőrtisztek a Silicon Valley bankból (Fotó: Noah Berger)
