Elérheti a vámháború az olajat

Hirtelen mozgások jellemzik az olajárat, miután az amerikai elnök kétszer is az árat erősen befolyásoló megszólalást tett az ügyben: első alkalommal megegyezésre utalt, most viszont vámokkal fenyegetett. Kérdés, lesz-e megegyezés a kitermelés csökkentéséről vagy marad a piac kényszerítő ereje.

Texasban húsvét után vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak a kitermelés csökkentésére Fotó: REUTERS/Angus Mordant

Donald Trump amerikai elnök első látásra meghökkentő bejelentéseket tett az olajpiacról, ami komoly áringadozásokhoz vezetett. Először néhány napja azzal lódította meg csaknem 50 százalékkal az akkor 18 éves mélyponton lévő árat, hogy hirtelen bejelentette: Szaúd-Arábiával tárgyal az esetleges napi tízmillió hordós kitermeléscsökkentésről, hogy ezzel mérsékeljék a túlkínálatot. A koronavírus-járvány hatására nagyjából 20 milliárd hordóval csökkent a világ napi fogyasztása, így most a hatalmas fölösleg tározókba és tankerhajókba kerül, amelyek azonban hamar megtelnek.

Trump a múlt vasárnap másodszor is megszólalt az olajról, ezúttal azonban meghökkentő irányváltás történt: azt sugalmazta, hogy Oroszországnak és Szaúd-Arábiának kellene a csökkentés döntő részét elvállalnia. Hozzátette, ha ezt nem lépik meg, akkor az Egyesült Államok importvámot fog kivetni az olajra, vagyis beveti a korábban más termékekre és egyes országokra (főleg Kínával szemben) alkalmazott módszert.

Texasban húsvét után vizsgálják meg, milyen lehetőségek vannak a kitermelés csökkentésére
Fotó: REUTERS/Angus Mordant

Az Egyesült Államok lényegében önellátó olajból, mint a világ legnagyobb kitermelője és egyben legnagyobb fogyasztója, de saját olajának jelentős részét exportálja, miközben ő maga is importál. A vámok alkalmazása elméletileg azt eredményezhetné, hogy az importolaj ára lényegesen magasabb lenne, mint amit Amerikában termelnek ki, de ez most is így van: a piacon az amerikai WTI-típus csaknem 20 százalékkal olcsóbb, mint a Brent. A lépés hatása így nehezen kiszámítható, a piac nem is ijedt meg tőle tartósan.

A kívánt tízmillió hordós mennyiség ilyen körülmények között nehezen jöhetne össze, Oroszország egyelőre csak egymilliót vállalna. Kétségtelen, hogy Oroszország és Szaúd-Arábia olajipara alapvetően állami kézben van, így állami szinten tudnak kitermeléscsökkentésről dönteni, míg az Amerikai Egyesült Államokban magáncégek a kitermelők, amelyek helyett nem dönthet az állam, legfeljebb tárgyalást kezdeményezhet köztük. Texas állam, amely a kitermelés 40 százalékát adja, mindenesetre már megkezdte az egyeztetést: április 14-én megvizsgálják, milyen csökkentési lehetőségek vannak az állam kezében, miután a tározók gyorsan telnek. A tervek szerint az OPEC-tagállamok és Oroszország csütörtökön fog egyeztetni.