
Fotó: 123RF
Az amerikai kutatás eredményei valóban félelmetesek, a Nébih szakemberei szerint azonban egyáltalán nem biztos, hogy akkora a baj, mint amekkorának elsőre látszik. Az Egyesült Államokban ugyanis nem minden esetben létezik jogszabályi határérték az ételekben előforduló nehézfémek mennyiségére vonatkozóan. A tanulmányban is rögzítették például, hogy hiányoznak a mérgező nehézfémek, például az arzén és az ólom maximális biztonságos szintjére vonatkozó szövetségi szabványok.
– Bár az említett amerikai cikk írója szerint a gyártóknak arra kell törekedniük, hogy a bébiételekben ne forduljanak elő ilyen anyagok, ez irreális elvárás. A természetes szennyezőanyagok teljes kizárása szinte lehetetlen – mutatott rá kérdésünkre adott válaszában a Nébih.
Az ólom például a környezetünkben mindenütt megtalálható. A növények könnyen felszívják az ólomszennyeződést a talajból, amely így a növényeket elfogyasztó állatok és emberek szervezetébe is bejut. Az élelmiszer-feldolgozás során a levegőből is kerülhet ólomszennyezés az ételekbe. Az arzénvegyületek minden környezeti elemben előfordulnak, az emberi szervezetbe táplálékkal és ivóvízzel kerülhetnek be. Higany a szennyezett levegőből eső formájában kerül az álló- és folyóvizekbe, az emberi szervezetre veszélyes vegyülete a vízből könnyen a halak szervezetébe jut.
Itthon szigorú szabályok vonatkoznak az élelmiszerekben található idegen anyagok megengedett mértékére, a csecsemőknek szánt termékekben pedig még ennél is alacsonyabbak a határértékek. A bébiételekre vonatkozóan az ólom-, kadmium- és óntartalomra konkrét határértékeket ír elő a rendelet, míg az arzén esetében az ételekhez használt rizs arzéntartalma szabályozott, a higanynál pedig egyes összetevőkre vonatkozó határértékeket rögzítettek.



















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!