Valósággá vált a filmiparban az egyik legnépszerűbb disztópia

A járványügyi intézkedések ­miatt lelassult audiovizuális iparág komoly anyagi segítségre szorul Euró­pában, miközben például a tévés műsorok gyártóinak bizonyos területeken több feladatuk adódott. A filmesek és az iparág más kreatívjai számára a kontinens legtöbb országában sikerült megszervezni az állami segítséget alapokon keresztül.

Fotók: Bach Máté Fotó: Bach Máté

Számos klasszikussá vált mű foglalkozott világjárványok okozta krízissel, kezdve Boccaccio Dekameronjától Terry Gilliam 12 majom című filmjéig, és jelenleg éppen a filmipar szereplői is úgy érzik, hogy valóra vált disztópiában élnek. A Covid–19-pandémia megelőző lépések hiányában az audio­vizuális szektor gazdasági katasztrófáját okozhatja, de szerencsére a privát és az állami szektor is tesz az ügyért szerte a kontinens országaiban – állapította meg az Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézet, amely a legutóbbi jelentésében rámutatott: jelentős veszteségeket szenvedett el az euró­pai audio­vizuális és filmipar.

A kár mértéke egyelőre nem állapítható meg pontosan, ám az bizonyos, hogy eltérő az egyes szektorokban, illetve az értékláncok egyes szereplőinél, ideértve a kreatív íróktól kezdve a producereken át a forgalmazókig.

Sokszínű segítségnyújtási stratégia

Az Európa Tanács égisze alatt működő szervezet megállapította, hogy az egyes filmügynökségek segítő beavatkozásai főként a gyártás, a film- és audio­vizuális ágazatot célozták, de ezen belül nem foglalkoztak specifikusan a konkrét területekkel. A legtöbb intézkedés a közvetlen állami finanszírozáshoz és a termelési ösztönzőkhöz kapcsolódó követelmények enyhítéséhez kötődött, ezeket új sürgősségi alapok létrehozása követte.

Az állami támogatások közé sorolja a jelentés, hogy a magyar Nemzeti Filmintézet ötvenmillió forinttal állt az ellehetetlenült filmesek mellé.

Az alapot kezelő Magyar Filmakadémia 636, megbízás nélkül maradt szakembernek nyújtott rendkívüli jövedelempótlást a Filmipari Segélyalapon keresztül

az NFI honlapján szereplő adatok tanúsága szerint. Németország más stratégiát választott. Egy hét és fél millió eurós (2,6 mil­liárd forint) alapot állított fel, amelyből a szektor járvány miatt felmerülő többletköltéseit fedezi. Így például a produkciós vagy a fizikai forgatás költségei harminc, a forgalmazásé ötven százalékkal lehetnek magasabbak az eredetinél, legalábbis legfeljebb ennyi kérhető le az alapból. Marokkóban 31 millió forintnak megfelelő összeget, egymillió dirhamot különítettek el a szakma megsegítésére. Több ügynökség is a rendelkezésre álló források növelését jelentette be, például Írországban hárommillió euró­val (egymil­liárd forint), Litvániában 800 ezer euró­val (280 millió forint) bővült az állami alap, ám ez utóbbi összeg nem közvetlenül a járvány miatt hátrányba került filmeseket segíti, hanem a pályázatok előkészítésére, illetve a produkciós projektek finanszírozására használható fel.

Az Átjáróház című magyar film forgatása júniusban. Sok helyen folytatódott a munka
Fotó: Bach Máté

A dán filmintézet a járvány miatt félbemaradt vagy elhalasztott produkciók befejezését támogatja, illetve azonnali támogatásként legfeljebb húszezer eurót (hétmillió forint) tett elérhetővé egy-egy forgatókönyv írásához. Hasonlóan más országok intézkedéseihez, a svéd és a norvég filmintézet is meghosszabbította az előkészítő munkák határidőit, emellett egyértelművé tette, hogy a járvány miatt be nem fejezett projektek után nem kell kárpótlást fizetni, hiszen így is felhalmozódtak a költségek a szektorban. A példákat még hosszan lehetne sorolni, és nyilvánvaló a szervezet szerint, hogy a pandémia hatásai 2020 után is érezhetők lesznek az iparágban, amely további segítségre szorulhat.

Átalakult nézői és gyártói szokások

Nem minden területen rosszak a kilátások, tekintettel arra, hogy a lezárások, kijárási korlátozások miatt otthon maradók több tévéműsort néznek. Érdekes Belgium példája, ahol rekordot döntött a francia nyelvű műsorok nézettsége, ezen belül is kifejezetten a hírműsoroké. Általában véve elmondható, hogy a különleges helyzet miatt nemcsak a tévés, hanem a rádiós hírműsorok és a nyomtatott sajtó, valamint a közösségi médiafelületek iránti érdeklődés is növekedett Európában. Ezt az állandó információéhség mellett a szórakoztató programok iránti igény is indukálta. Az audiovizuális intézet szakértői figyelemre méltónak találták azt is, hogy

a műsorgyártók a csökkent munkaerő és a munkát hátráltató járványvédelmi szabályok mellett is sok esetben sikeresen folytatták a műsorkészítést.

Erre nemcsak a hír- és a szórakoztató programok hirtelen jött népszerűsége hatott ösztönzőleg, hanem az oktatást támogató műsorok keresettsége is. Mindezek miatt több szolgáltató is paradox helyzetbe került: hiába emelkedett meg jelentősen a nézettségük, mégis gazdasági nehéz­ségekkel küzdenek, hiszen eközben a reklámpiac jelentősen csökkent.