Az olaszoknak hagyományosan támaszt jelent, hogy a magas eladósodottságuk ellenére a lakosság mint befektetői réteg jellemzően nem válik meg megtakarításaitól, így biztonságot ad az állam működésének. Az olaszok kiválása az eurózónából az ország évek óta húzódó gazdasági nehézségei miatt nem új keletű ötlet, azonban a tényleges elköteleződést jó eséllyel épp a lakossági államadósság hányada akadályozta meg. Willem Buiter, a Citigroup korábbi vezető közgazdásza úgy vélekedett, hogy az euróban lévő lakossági megtakarítás a közös fizetőeszköz ejtése esetén drasztikus értékvesztésnek indulna, adott esetben tömegek egzisztenciája válhat semmivé. Ilyen kockázatot aligha vállalhat fel egy kormány.
Viszont az eurózóna harmadik legjelentősebb gazdaságaként Rómának komoly ütőkártyái is vannak, mivel kiválása vagy akár csak az azzal való fenyegetés alapjaiban tudja megrázni a valutaövezetet. Németország jegybankja, a Bundesbank szerint az egyik jelentősebb tagállam kiválása tetemes veszteségeket okozna és potenciális csődhullámot indítana el, miközben a spekulatív támadások előtt megnyílhatnak a lehetőségek. Eddig egyszer, Görögország esetében merült fel komolyabban, hogy kilépjen egy tagállam az eurózónából, de akkor végül maradt az egység. Azonban míg a görögök arányaiban csekély gazdasági súlyt képviselnek, Olaszország más tárgyalási pozícióban van.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!