Lassan az egész világot bejárták a videók, ahogy az erkélyeken énekelünk, táncolunk, hogy úgy igazán olaszosan egy kis vidámságot lopjunk a négy fal közé bezárt mindennapjainkba. Tapsoltunk az erkélyen, hogy köszönetet mondjunk az egészségügyi dolgozóknak. A rádióban szavaztunk, hogy a következő napon mit énekeljük. Két fix időpont volt: déli 12 óra és délután 6 óra. Eközben derült ki például, hogy a szomszédom egy igen tehetséges szakszofonos. Ma, március 20-án kivételesen 11.00 órakor tártuk szélesre az ablakokat és erkély ajtókat, mert minden rádió csatorna egyszerre sugározta az olasz himnuszt. Komoly felnőttként úgy vártuk ezeket a flashmobokat, mint gyerekek a karácsonyt.
Holnap viszont sokan elcsendesedünk, eleget téve egy híres olasz színész (Beppe Fiorello) felhívásának: „Most már nem a vidámság, zene és tánc ideje van, csenddel kell tisztelegnünk az elhunytak emlékének.”
…
Ha a többi vírusnaplót is olvasni szeretné, kattintson ide: magyarnemzet.hu/virusnaplo