10 napja vezették be a kijárási korlátozást. Furcsa bevallani, de valahogy megszoktam már. Egyre kevesebb munkám van, kereskedelemmel foglalkozom (de ez a kereskedelem nem tartozik a létfontosságú kereskedelmek közé...) tehát itthonról dolgozom, viszont az ügyfeleim alig dolgoznak. Napközben futok (általában utálok futni, de valamiféle ürügyet kellett kitalálnom, hogy kimehessek!), olvasok, nyelvet tanulok (jelenleg oroszt), sorozatokat nézek (éljen a Netflix!). Jó következménye az egész helyzetnek, hogy a zsúfolt Párizs egész nyugodt lett!
Csak egyet remélek, hogy gyorsan találnak gyógyszert és nem tart túl sokáig az egész. Új hagyomány született Franciaországban: minden nap este 8-kor az emberek kinyitják az ablakot, és tapsolnak az orvosoknak és az ápolóknak.
