Átírták az uniós játékszabályokat

Az Európai Bizottság a napokban kötelezettségszegési eljárásokat indított Magyarországgal és Lengyelországgal szemben az LMBTQ-közösséghez tartozók alapvető jogok megsértése miatt. Az Európai Bíróság ugyanaznap közölte, hogy a lengyel igazságügyi reform bizonyos elemei nem egyeztethetők össze az uniós joggal. Szintén július 15-én idézte Magyarországot az Európai Bizottság az uniós bíróság elé a menekültügyi eljáráshoz való hozzáférés állítólagos korlátozása miatt. A napokban közzétett jogállamisági jelentéseiben pedig ismét Magyarországot és Lengyelországot bírálta a leghevesebben az Európai Bizottság. A támadásokról és az uniós jog túlterjeszkedéséről Rodrigo Ballester, a Mathias Corvinus Collegium Európai Tanulmányok Műhelyének vezetője adott interjút a Magyar Nemzetnek.

20210721 Budapest Rodrigo Ballester, az Európai Tanulmányok Műhely vezetője. fotó: Teknős Miklós (TEK) Magyar Nemzet Fotó: Teknős Miklós

Az uniós szerződések 5-ös cikkelye foglalkozik a szubszidiaritás elvével és a hatáskörök megoszlásával. Eszerint az EU-ra át nem ruházott hatáskörök a tagállamoknál maradnak. Úgy érzem, a 7-es cikkely teljesen figyelmen kívül hagyja ezt, hiszen gyakorlatilag felhatalmazza az EU-t arra, hogy mindent ellenőrizzen. Ez pedig megnyitja az utat azelőtt, hogy azokon a területeken, ahol az uniónak nincs hatásköre, elkezdjen improvizálni. A másik problémám a 7-es cikkellyel az, hogy természeténél fogva átpolitizált. Ki indíthat ugyanis eljárást a tagországok ellen? Egyrészt Frans Timmermans, a szociáldemokraták egykori európai bizottsági elnökjelöltje a konzervatív vezetésű Lengyelországgal szemben. Ez már önmagában gyanús. Másrészt az Európai Parlament, amely egyértelműen politikai intézmény.

A tizenhét uniós miniszterelnök levele az erkölcsi felsőbbrendűségről szól – véli a szakértő Fotó: Teknős Miklós

– Ezek szerint az uniós intézmények a hatáskörükön túlterjeszkedve sértik meg nap mint nap a tagállamok szuverenitását?

– Az EU olyan hatásköröket von magához, amelyeket senki sem nyilvánított uniós hatáskörnek. Ez az, amiről a német alkotmánybíróság tavalyi határozata is szólt, amikor kimondták, hogy az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programjáról hozott uniós döntést a németek nem tartják magukra nézve kötelezőnek. Az uniós intézmények jogértelmezésében hangsúlyossá vált az uniós értékek védelme, erre hivatkozva írják át a játékszabályokat. Ezt nagyon veszélyesnek tartom. Ez vezet odáig, hogy a lengyel és a német alkotmánybíróság megkérdőjelezi az uniós jog primátusát. Komoly kérdéseket vet fel tehát, hogy kinek meddig terjed a hatásköre.

– A lengyel alkotmánybíróság nemrég valóban elsődlegesnek nevezte a lengyel jogot az uniós joggal szemben. Ez jelenthet valamiféle precedenst? Hatással lehet a tagállamok és az uniós intézmények viszonyára?

– Ez egy jogi lázadással egyenértékű lépés. Megértem az Európai Bizottság álláspontját, hiszen ha ki van mondva, hogy az uniós jognak sosincs elsődlegessége, akkor nem is beszélhetünk uniós jogról. A tagállamok nem dönthetnek egyszerűen úgy, hogy ha valami nem tetszik nekik, nem alkalmazzák az uniós jogot. A bizottság ezért nemcsak Lengyelországgal, de Németországgal szemben is kötelezettségszegési eljárást indított. Ugyanakkor a német alkotmánybíróság által felhozott jogi érvek is legitimek, hiszen azt mondják: az unió túlterjeszkedett a hatáskörén.

– Ahogy ön is említette, az uniós intézmények gyakran nem a jogra, hanem az alapvető értékek védelmére hivatkozva írnak kritikus jelentéseket, indítanak eljárásokat. Kétlem, hogy az EU alapító atyái az 1950-es években az LMBTQ-közösség jogai miatt aggódva fogalmazták meg a római szerződést. Hogy lehet ennyire másképp értelmezni azt, hogy melyek az EU alapvető értékei?

– Rátapintott a probléma lényegére. Az alapértékek szépen lassan közhelyekké válnak: az élethez való jog, a méltósághoz való jog, a diszkrimináció elutasítása, és így tovább. Az alapvető értékeket politikailag eltorzították, és a progresszív politikusok azt akarják, hogy ezeket az értékeket úgy értelmezzük, ahogy nekik tetszik. Ezek az emberek éjjel-nappal a sokszínűségről papolnak, de a tolerencia apró jelét sem mutatják.

Nem hiszem, hogy a magyar és a lengyel konzervatív kormány örömmel gondol arra, hogy Belgiumban a kiskorúakon is végrehajthatnak eutanáziát vagy hogy Franciaországban a kiskorú lányok abortuszához nem kell szülői beleegyezés, de tudomásul veszik, hogy ez nemzeti ügy, és nem szólnak bele.

Létezik egy jó kompromisszumos megoldás: a közös kompetenciákkal közösen foglalkozunk, ami pedig az uniós hatáskörön kívül esik, az nemzeti ügy. Ezt az elvet most megsértette az a tizenhét miniszterelnök, aki aláírta a Magyarországgal szemben megfogalmazott, az LMBTQ-jogokra hivatkozó nyilatkozatot. Ez a levél az erkölcsi felsőbbrendűségről szól, illetve arról, hogy a hatáskörök megoszlása, a szubszidiaritás elve gyakorlatilag semmit sem jelent, ha a szent és sérthetetlen LMBTQ-ügyről van szó. Tizenhét tagország tíz másik – a nyilatkozatot alá nem író – országgal került szembe olyan kérdésben, ami nem is EU-kompetencia. A gyakorlat mégis azt mutatja, hogy ezekre az „értékekre” hivatkozva indítanak kötelezettségszegési eljárásokat. Ez veszélyes precedens.

– A Corvinák.hu-n megjelent írásában azt írja: elsőre abszurdnak tűnik, hogy az EU csúcsvezetői egy szigorúan nemzeti üggyel foglalkoznak. A júniusi EU-csúcs végére azonban nyilvánvaló lett, hogy a cancel culture, azaz az eltörlés kultúrája legitim politikai módszerré nőtte ki magát. Mitől lett ekkora hatalma a politikai korrektségnek?

– A cancel culture egy méreg, egy cunami, ami végigsöpört az egész nyugati világon. A legjobb nyugati egyetemeket is teljesen maga alá gyűrte. Sokan azt mondják, a közösségi oldalak hatására alakult ki, az emberek érzelmeit manipulálva. Én magam is értetlenül állok a dolog előtt. Látom, hogy az EU-ban is vannak olyan emberek, akik nagyon képzettek, mégis elvesztik a józan eszüket, amikor bizonyos ügyekről, például az LMBTQ-kérdésről van szó. A júniusi EU-csúcson is érzékelhető volt, hogy a Magyarországgal szembeni fellépés elsősorban az érzelmekről szólt, az erkölcsi felsőbbrendűségről, nem a tények megvitatásáról. Magyarországot rögtönítélő bíróság elé állították. A cancel culture a Nyugat kulturális rákfenéje, amely az EU legmagasabb szintjéig jutott el. Ez komoly aggodalommal tölt el.

– Az EU nyugati és keleti fele között kialakult hatalmas ideológiai szakadék tovább mélyülhet?

– Jelenleg az EU föderalizációja zajlik. Ennek van egy gazdasági vetülete, hiszen a Covid-válság utáni helyreállítási támogatásokra például a dél-európai államoknak égetően nagy szükségük van. A helyreállítási alapot az összes tagállam beleegyezésével hozták létre. Ha hozzáadjuk ehhez azt, hogy ezzel párhuzamosan az értékek föderalizációja zajlik, és harcot folytatnak a nemzeti alkotmánybíróságok az Európai Bírósággal, akkor mindez nagy politikai feszültséget fog szülni. Növekedhet az EU iránti bizalmatlanság is, ami azért nem jó, mert bizonyos kihívásokkal szemben erős EU-ra van szükségünk. Konszenzusra kell törekednünk olyan kérdésekben, amelyekben többé-kevésbé egyetértenek a tagállamok: geopolitikai kérdések, a gazdasági növekedés beindítása, a fiatalkori munkanélküliség leküzdése. Ehelyett megosztják Európát olyan ügyek, mint az LMBTQ-közösség jogai, amiről még az egyes tagállamokon belül is heves viták zajlanak. Spanyolországban például a kormányzó szocialisták a feministákat képviselik, a nők jogaiért harcolnak, velük szemben a koalíciós partner szélsőbaloldali Podemos a transzneműek érdekeiért lép fel. Az Európai Bizottság pedig hirtelen úgy döntött, hogy a legszélsőségesebb álláspont mellé áll.

Névjegy. Rodrigo Ballester a madridi San Pablo Egyetemen szerzett jogi végzettséget, Erasmus-hallgató volt a németországi Augsburg Egyetemen, és uniós jogból szerzett mesterfokozatot 2002-ben a College of Europe Intézetében. Dolgozott az Európai Parlamentben az Európai Néppárt spanyol küldöttségénél, majd az Európai Bizottság Igazságügyi Főbizottságánál, később a Belügyi Főbizottságnál az unió Marokkóval és Fekete-Afrikával kapcsolatos migrációs politikájának a külügyi aspektusaiért felelt. 2014–2019 között Navracsics Tibor EU-biztos kabinetéhez csatlakozott az Európai Bizottságban, ahol az általános és középiskolai oktatásért felelt. 2010 óta a párizsi Institut d’études politiques vendégelőadójaként európai uniós jogot oktat.