Az orosz–ukrán háború kitörése óta a NATO – bár többször is hangsúlyozta, hogy nem kíván közvetlen részesévé válni a konfliktusnak – fegyverszállítmányokkal támogatja Ukrajnát. Közülük is kiemelkedik az Egyesült Államok, amely Joe Biden adminisztrációja alatt már kétmilliárd dollár értékű katonai segélyről döntött, közülük legutóbb egy nyolcszázmillió dolláros csomag keretében nyolcszáz Stinger és kétezer Javelin leszállításáról. Ezek jelentősége kiemelkedő, egyrészt a fegyverek relatív ereje és sokoldalú alkalmazhatósága, másrészt egyszerű kezelhetősége miatt. Az eddigi tapasztalatok alapján a Javelin páncéltörő rakéták kitűnően vizsgáztak az orosz tankok ellen. Hatékonyságuk abban rejlik, hogy felülről, a lövegtorony irányából csapnak le, ahol a legvékonyabb a páncélzat. Másik nagy előnyük, hogy úgynevezett fire and forget („lőjj és felejtsd el”) rendszerrel működnek, azaz a kilövés után a rakéta magától megkeresi a célt, miközben a lövész helyet változtathat, vagy felkészülhet az újabb tüzelésre. És nem utolsósorban az automatizált fegyverrendszer kezelésének elsajátítása nagyon egyszerű.
A problémát inkább az jelenti, hogy a Javelin nagyon drága.
Az indítóberendezés nagyjából 150-200 ezer dollár (50-65 millió forint), egyetlen rakéta pedig 60-70 ezer dollár (20-25 millió forint); nem véletlen, hogy általában az amerikai katonákat sem éles fegyverekkel képezik ki. Arról nincsenek hivatalos információk, hogy az ukránok eddig pontosan hány rakétát kaptak – a Forbes szerint legalább 17 ezret –, és abból hányat használtak már el. A készletek viszont végesek, és a fegyverből évente csak hatezer darabot tud legyártani a Lockheed Martin vállalat, ezért keresik a lehetőségeket a kapacitás bővítésére.
Orosz–ukrán háború 
