Koalíciós vita robbant ki Pozsonyban a rubelben fizetés miatt

A szlovák társadalom jelentős része nem akar belefolyni a háborúba, pláne úgy nem, hogy Szlovákia az orosz nyersanyagoktól leginkább függő EU-tagállamok egyike.

Az ukránoknak szánt légvédelmi rendszer körüli mizéria után újabb csúnya politikai bakiba szaladt bele a szlovák kormány – most a rubelügy foglalkoztatja a szlovák közvéleményt. Vlagyimir Putyin orosz elnök bejelentését, miszerint a továbbiakban orosz valutában szeretné megkapni az európai földgázexportból származó bevételeit, Európában szinte mindenhol látványos értetlenség és tanácstalanság fogadta. Ez a bizonytalanság azonban nem tántorította el a pozsonyi kormány politikusait attól, hogy egy újabb koalíciós válsággal kavarják fel a szlovák politikum álló vizét. Ezúttal a gazdasági tárcát irányító Richard Sulík robbantott ki éles vitát azzal, hogy egy hétvégi tévéműsorban kijelentette, 

ha az oroszok rubelben kérik majd a gáz árát, Szlovákia rubelben fizet.

A reakció nem sokáig váratott magára. Eduard Heger kormányfő, Ivan Korcok külügyminiszter és gyakorlatilag a teljes szlovák mainstream ugrott neki azonnal a tárcavezetőnek, mondván, aki rubelben való fizetést emleget, az Putyin kottájából játszik és hátráltatja a közös európai fellépést. Sulík régi nagy riválisa, Igor Matovics is élt a kínálkozó alkalommal, tétlenséggel vádolta meg a minisztert, mondván, európai kollégái járják a világot az új szerződések után, miközben ő maga nem tesz semmit a függő viszony mérséklésére. Eduard Heger kormányfő sem győzött magyarázkodni, no nem a választók, hanem Brüsszel felé, hangsúlyozva, éppen Szlovákia volt egyike azon tagállamoknak, amelyek az egységes uniós fellépést kezdeményezték.

Sulík végül visszakozni kényszerült. Vasárnap este már kiragadott, rosszul idézett mondatokról beszélt, mondván, 

amennyiben „elkerülhetetlen”, csak akkor szabad Szlovákiának rubelben fizetnie az orosz gázért.

A miniszter javára szóljon, hogy a magyarázkodásba némi józanság is vegyült. Kijelentette ugyanis, hogy a közös európai álláspontnak akkor van értelme, ha az nem jár együtt a szlovák és az európai gazdaság teljes összeomlásával. Az ugyanis nem egy távoli, megfoghatatlan fenyegetés. A fűtési szezon hivatalos végén, április elsején mindössze 24 százalékon állt a szlovák gáztározók töltöttsége. Földgázból a kritikus infrastruktúrákra tartalékolt félmilliárddal együtt sincs több másfél milliárd köbméternél, így orosz gázzal vagy anélkül, de mindenképp gyors utánpótlás után kell néznie Szlovákiának, ugyanis 

az ország nagyjából négy-ötmilliárd köbméteres földgázigényét valahonnan fedezni kell majd.

Korábban is látszott, de a légvédelmi rendszerek ügyénél valóban kibukott, hogy a szlovák társadalom jelentős része nem akar belefolyni a háborúba − melyet a szlovákok 34 százaléka szerint a Nyugat provokált ki − és nem is támogatja a szankciós politikát. Pláne úgy nem, hogy Szlovákia az orosz nyersanyagoktól leginkább függő EU-tagállamok egyike. A földgázigény 85, a kőolaj 100 százaléka érkezik Oroszországból, az orosz import hirtelen felfüggesztése gyakorlatilag leállítaná az ország működését. A szlovák társadalom egyébként egyre kevésbé bízik a nemzetközi intézményekben, ezt több felmérés is igazolja. A Median nem sokkal a háború kitörése előtt készült közvélemény-kutatásából kiderül, a V4 együttműködés bizalmi indexe messze meghaladja az ENSZ, a NATO, sőt még az Európai Unió hasonló mutatóját is. Ezzel összefüggésben egy a háború kitörésével egy időben készült közvélemény-kutatás azt találta, a választópolgárok mindössze ötven százaléka támogatja, hogy erősödjön a NATO szlovákiai jelenléte.

Borítókép: Richard Sulík szlovák gazdasági miniszter (Forrás: TASR)