időjárás 2°C Melinda , Vivien 2022. december 2.
logo

Kaliforniában a súlyos vízhiány ellenére nem engedélyezték egy sótalanító telep megépítését

Ötvös Zoltán
2022.05.16. 16:16 2022.05.16. 16:42
Kaliforniában a súlyos vízhiány ellenére nem engedélyezték egy sótalanító telep megépítését

A kaliforniai vízügyi tisztviselők egyhangúlag elutasították egy tengerparti, 1,4 milliárd dollárba kerülő sótalanító üzem építési tervét, pedig a megépítésével csökkenthető lenne az aszály és az éghajlatváltozás okozta vízválság a térségben. Az üzemet napi 190 ezer köbméter víz termelésére méretezték.

Az elmúlt 1200 év legsúlyosabb aszálya sújtja Észak-Amerika délnyugati részét – jelent meg a Nature Climate Change folyóiratban idén februárban. Az utóbbi 22 év a valaha feljegyzett legaszályosabb időszak a térségben és valószínűleg idén is folytatódik. Park Williams klímakutató, a tanulmány vezető szerzője szerint az eredmények valóban aggasztók, mert azt mutatják, hogy a jelenlegi aszály lényegesen súlyosabb az éghajlatváltozás miatt. Az aszály velejárója az egyre súlyosabb vízhiány. 

Ideig-óráig eredményeket lehet elérni a vízfogyasztás korlátozásával, de ha kiapadnak a víztározók, a természetes tavak, akkor nincs sok választás. 

Valahogyan, valahonnan vizet kell szerezni. A kontinensek belsejében erre nincs sok esély, de a tengerpartokon ott a tömérdek tengervíz, amiből már évezredek óta nyernek édesvizet, bár sokáig, nem ipari léptékben történt ez a folyamat.

A tengervíz sótlanításával újabb ivóvízkészletek szabadulhatnak fel. Fotó: Pexels

A tengervízzel az a baj, hogy sós. Ha valamilyen módon eltávolítják a sótartalmát, iható édesvizet kapunk. Már Arisztotelész is tudta, ha tengervizet párologtat el, akkor a vízpára sómentes lesz, és lecsapódás után is megmarad édesvíznek. Párologtatás mellett membránok segítségével is előállítható édesvíz. A világon napjainkban körülbelül 15 ezer sótalanító üzem működik – a legnagyobbak az Egyesült Arab Emírségekben, Szaúd-Arábiában és Izraelben. Szaúd-arábiai Shoaiba komplexum naponta több mint 880 millió, az Al Jubail 800 millió liter édesvizet termel. Az izraeli Soreq üzem napi 540 millió liter, az algériai Magtaa pedig 500 millió liter édesvíz előállítására képes.

Tizenötezer telep működik a világon

Izraelben a tengervíz-sótalanítása, már az 1960-as évek közepén megkezdődött. Akkoriban az egyik tesztüzem 14 dollárért állított elő egy köbméter ivóvizet. Ma ugyanez a mennyiség ötven centbe kerül. A tengervizet szűrőkön vezetik át, amelynek lyukai 0,5 nanométeresek. A sótalanító folyamat kiszűri a különböző anyagokat és a sót is, a végeredmény pedig tiszta, iható víz. A szűrés annyira hatékonyan működik – írta meg korábban az Origo.hu –, hogy a vízbe később ásványokat kell visszapótolni.

A tengervíz-sótalanításával számos országban nyernek ivóvizet, ám a folyamat az élővilágban komoly károkat okozhat. Fotó: YouTube

Sótalanító üzemeket építettek Ausztrália nagy tengerparti városaiban is, hogy nagy mennyiségű ivóvizet állítsanak elő a városi lakosság számára. Az első 2006-tól dolgozik Perthben (évi 45 milliárd liter, azaz napi 130 millió liter a hozama). Egy másik telep napi 274 millió liter vízzel egészíti ki Perth készleteit. (Ugyanilyen léptékű üzem épül Adelaide-ben is.)

A világ egyik leginkább aszályos régiója Kalifornia állam, ahol szintén szép hosszú tengerpart található.

Azaz, lenne hely több sótalanító üzem telepítésre. Az állam partjainak védelméért felelős Kaliforniai Tengerparti Bizottság azonban a múlt héten nem engedélyezte a Poseidon Water cég engedélyét egy ilyen telep építésére Huntington Beachen. Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom a terv támogatói között volt. Steve Sheldon, az Orange County Water District elnöke azt mondta, hogy az üzem „szárazságtűrővé” tenné a megyét.

Számos környezetvédelmi és természetvédelmi csoport, valamint maga a bizottság is ellenezte a projektet környezetvédelmi okok – például a tengeri élőlények védelme – miatt. Illetve az is felmerült, hogy a vízdíjak emelkedhetnek. 

A projekt naponta körülbelül egymillió köbméter tengervízben ölné meg a tengeri élőlényeket

– mondta Tom Luster, a bizottság szakértője az Associated Press szerint. Az Abcnews.go.com szerint a tengervíz kezelésének költsége két-három dollár köbméterenként.

Miért problémás módszer a tenger sótalanítása? Mert energiaigényes és mert súlyosan mérgező melléktermékek keletkeznek. 

Illetve a tengeri élővilágnak is jelentős károkat okoznak a part mentén működő üzemek, mert rengeteg apró állat pusztul el a folyamat során. A sótalanítás mellékterméke az extrán sós folyadék, amit részben visszajuttatnak a természetbe, részben tárolókban helyeznek el. Ez a folyadék nemcsak a tengeri sót tartalmazza, hanem az előkezelő és tisztító vegyszerek maradványait, melléktermékeket és a korrodálódó alkatrészekből származó nehézfémeket.

Málta jó példája

Málta egyike annak a tíz országnak, ahol a legnagyobb a vízhiány. A helyi Energia- és Vízügyi Hivatal munkatársa, Manuel Sapiano az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek adott interjúban arról beszélt, hogy földrajzi helyzete miatt Máltán természetes jelenség a vízhiány. A természet csak a teljes vízigény felét biztosítja. Málta 1982 óta a tengervíz sótalanításával „állít elő” vizet. A sótalanítást kiegészíti egy átfogó szivárgáscsökkentési program, amelyet a közüzemi vízszolgáltató az 1990-es évek óta komoly beruházásokkal fejleszt. Ennek eredményeként jelenlegi települési vízigény mintegy 60 százaléka az 1992. évi szintnek, ami főleg a szivárgások csökkentésének köszönhető. A tengervízből származó édesvíz köbméterének előállítási energiaigénye a tíz évvel ezelőttinek a fele.

A sótalanítási folyamat melléktermékét, a sósvizet a tengerbe öntik. 

Viszonylag kis méretű sótalanító üzemeik olyan helyeken találhatók, ahol erősek a tengeri áramlatok. A kibocsátott sósvíz gyorsan szétterjed: a tengeri környezetre gyakorolt potenciális hatás a kibocsátási ponttól számított első néhány méterre korlátozódik. A máltai sótalanító üzemek mélytengeri kutakon keresztül jutnak vízhez, és ezért az alapkőzet tisztító hatása is jelentős. Ennek köszönhetően kevesebb előkezelés kell, emiatt az előállítási költségek is csökkennek.

A máltaiak napi vízhasználata személyenként körülbelül 110 liter, ami a többi uniós országhoz képest viszonylag alacsony érték. Máltán a hazai lakosoknak kiszámlázott ár meglehetősen magas: köbméterenként 1,39 euró az első 33 köbméter után évente. Az ezt meghaladó mennyiség esetén köbméterenként 5,14 euróra emelkedik az ár. Ez a sávos árképzési mechanizmus már önmagában is a vízhasználat korlátozására ösztönöz.

Nem adják fel

Az AP szerint a Poseidon Water által két évtizeddel ezelőtt javasolt sótalanító üzem 2015-ben megépült San Diego megyében, és jelenleg a térség vízkészletének tíz százalékát adja. A Poseidon ugyanekkor javasolt egy üzemet a Huntington Beachre is, de a bizottság 2013-ban aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a nagy mennyiségű víz gyors felszívása az óceánból károsítaná a tengeri élőlényeket. Most ugyanez az érv hangzott el.

Kaliforniát továbbra is súlyos aszály sújtja, és nem látszik a vége

 – olvasható a cég közleményében. Meggyőződésük, hogy ez a sótalanítási projekt fenntartható, szárazságtűrő vízforrást hozott volna létre. Az AP szerint a Poseidon kötelezettséget vállalt arra, hogy további tanulmányokat végez, és újból benyújt egy tervet a tengeri élőlényekben okozott károk enyhítésére a közeli vizes élőhelyek helyreállításával.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.