Kaliforniában a súlyos vízhiány ellenére nem engedélyezték egy sótalanító telep megépítését

A kaliforniai vízügyi tisztviselők egyhangúlag elutasították egy tengerparti, 1,4 milliárd dollárba kerülő sótalanító üzem építési tervét, pedig a megépítésével csökkenthető lenne az aszály és az éghajlatváltozás okozta vízválság a térségben. Az üzemet napi 190 ezer köbméter víz termelésére méretezték.

A tengervíz-sótalanításával számos országban nyernek ivóvizet, ám a folyamat az élővilágban komoly károkat okozhat. Fotó: YouTube

Sótalanító üzemeket építettek Ausztrália nagy tengerparti városaiban is, hogy nagy mennyiségű ivóvizet állítsanak elő a városi lakosság számára. Az első 2006-tól dolgozik Perthben (évi 45 milliárd liter, azaz napi 130 millió liter a hozama). Egy másik telep napi 274 millió liter vízzel egészíti ki Perth készleteit. (Ugyanilyen léptékű üzem épül Adelaide-ben is.)

A világ egyik leginkább aszályos régiója Kalifornia állam, ahol szintén szép hosszú tengerpart található.

Azaz, lenne hely több sótalanító üzem telepítésre. Az állam partjainak védelméért felelős Kaliforniai Tengerparti Bizottság azonban a múlt héten nem engedélyezte a Poseidon Water cég engedélyét egy ilyen telep építésére Huntington Beachen. Kalifornia kormányzója, Gavin Newsom a terv támogatói között volt. Steve Sheldon, az Orange County Water District elnöke azt mondta, hogy az üzem „szárazságtűrővé” tenné a megyét.

Számos környezetvédelmi és természetvédelmi csoport, valamint maga a bizottság is ellenezte a projektet környezetvédelmi okok – például a tengeri élőlények védelme – miatt. Illetve az is felmerült, hogy a vízdíjak emelkedhetnek. 

A projekt naponta körülbelül egymillió köbméter tengervízben ölné meg a tengeri élőlényeket

– mondta Tom Luster, a bizottság szakértője az Associated Press szerint. Az Abcnews.go.com szerint a tengervíz kezelésének költsége két-három dollár köbméterenként.

Miért problémás módszer a tenger sótalanítása? Mert energiaigényes és mert súlyosan mérgező melléktermékek keletkeznek. 

Illetve a tengeri élővilágnak is jelentős károkat okoznak a part mentén működő üzemek, mert rengeteg apró állat pusztul el a folyamat során. A sótalanítás mellékterméke az extrán sós folyadék, amit részben visszajuttatnak a természetbe, részben tárolókban helyeznek el. Ez a folyadék nemcsak a tengeri sót tartalmazza, hanem az előkezelő és tisztító vegyszerek maradványait, melléktermékeket és a korrodálódó alkatrészekből származó nehézfémeket.

Málta jó példája

Málta egyike annak a tíz országnak, ahol a legnagyobb a vízhiány. A helyi Energia- és Vízügyi Hivatal munkatársa, Manuel Sapiano az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek adott interjúban arról beszélt, hogy földrajzi helyzete miatt Máltán természetes jelenség a vízhiány. A természet csak a teljes vízigény felét biztosítja. Málta 1982 óta a tengervíz sótalanításával „állít elő” vizet. A sótalanítást kiegészíti egy átfogó szivárgáscsökkentési program, amelyet a közüzemi vízszolgáltató az 1990-es évek óta komoly beruházásokkal fejleszt. Ennek eredményeként jelenlegi települési vízigény mintegy 60 százaléka az 1992. évi szintnek, ami főleg a szivárgások csökkentésének köszönhető. A tengervízből származó édesvíz köbméterének előállítási energiaigénye a tíz évvel ezelőttinek a fele.

A sótalanítási folyamat melléktermékét, a sósvizet a tengerbe öntik. 

Viszonylag kis méretű sótalanító üzemeik olyan helyeken találhatók, ahol erősek a tengeri áramlatok. A kibocsátott sósvíz gyorsan szétterjed: a tengeri környezetre gyakorolt potenciális hatás a kibocsátási ponttól számított első néhány méterre korlátozódik. A máltai sótalanító üzemek mélytengeri kutakon keresztül jutnak vízhez, és ezért az alapkőzet tisztító hatása is jelentős. Ennek köszönhetően kevesebb előkezelés kell, emiatt az előállítási költségek is csökkennek.

A máltaiak napi vízhasználata személyenként körülbelül 110 liter, ami a többi uniós országhoz képest viszonylag alacsony érték. Máltán a hazai lakosoknak kiszámlázott ár meglehetősen magas: köbméterenként 1,39 euró az első 33 köbméter után évente. Az ezt meghaladó mennyiség esetén köbméterenként 5,14 euróra emelkedik az ár. Ez a sávos árképzési mechanizmus már önmagában is a vízhasználat korlátozására ösztönöz.

Nem adják fel

Az AP szerint a Poseidon Water által két évtizeddel ezelőtt javasolt sótalanító üzem 2015-ben megépült San Diego megyében, és jelenleg a térség vízkészletének tíz százalékát adja. A Poseidon ugyanekkor javasolt egy üzemet a Huntington Beachre is, de a bizottság 2013-ban aggodalmának adott hangot amiatt, hogy a nagy mennyiségű víz gyors felszívása az óceánból károsítaná a tengeri élőlényeket. Most ugyanez az érv hangzott el.

Kaliforniát továbbra is súlyos aszály sújtja, és nem látszik a vége

 – olvasható a cég közleményében. Meggyőződésük, hogy ez a sótalanítási projekt fenntartható, szárazságtűrő vízforrást hozott volna létre. Az AP szerint a Poseidon kötelezettséget vállalt arra, hogy további tanulmányokat végez, és újból benyújt egy tervet a tengeri élőlényekben okozott károk enyhítésére a közeli vizes élőhelyek helyreállításával.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)