Mikor a Mandiner a német média világáról kérdezte, a publicista elmondta, hogy „a német médiatér véleményspektruma egy nagyjából húszéves időszak alatt jelentősen beszűkült.”
– A baloldali radikális Süddeutsche Zeitungtól egy kolléganő ezt egyszer önkritikusan „önkéntes Gleichschaltungnak” nevezte. Tudni kell, hogy a Gleichschaltung az a módszer volt, amellyel Goebbels a Harmadik Birodalomban gúzsba kötötte az újságírókat. Az újságírók valamilyen okból – amely felől csak spekulálni tudunk – maguktól kezdtek el szabad akaratból ugyanabba az irányba dolgozni, a maguk vagy a szakma iránti meghasonlás nélkül. Ez az önkéntes Gleichschaltung az elmúlt években csak erősödött – magyarázta.
A Mandiner felidézte, hogy már a háború első napjaiban tettek fel vezető újságírók – mint Anne Will vagy Markus Lanz – olyan kérdéseket, hogy „egy köbméter orosz gázt sem veszünk már, ugye?”
Tichy erre elmondta, hogy miután a német atom- és szénerőművek leállításával az ország energiaspektruma „masszívan leszűkült az orosz gázra”, ezért ha egy köbméter gázt sem vennének, az „azt jelentené, hogy Németországban kihunynak a fények. Ez önmagában egy nevetséges állítás, nincs benne semmi politikai, semmi gazdasági.”
A német gazdasági kilátások kérdéséről így nyilatkozott:
– Jó pár éve abban a helyzetben vagyunk, hogy csak eurónk van. Azt egy olyan központi bank irányítja, amely a dél-európai országok érdekét követi, akiknek olcsó euróra és alacsony kamatokra van szükségük, hogy túlcsorduló államadósságukat finanszírozni tudják. A cechet Németország fizeti, ő az euró vesztese, ezáltal a német gazdaság jövője napról napra egyre pocsékabb lesz.
