Louisianában marad a kényszermunka a börtönökben

Az amerikai félidős választásokkal párhuzamosan öt államban − Alabama, Vermont, Tennessee, Oregon és Louisiana − a börtönrabszolgaság eltörléséről is szavazhattak a helyi választópolgárok. A rabszolgaságot betiltó 13. alkotmánymódosítás szövegezése szerint az elítélteket büntetésük alatt munkára lehet kényszeríteni, eköré pedig az Egyesült Államokban több milliárd dolláros ipar nőtte ki magát.

A rabszolgaság vége és újbóli kezdete

A 13. alkotmánymódosítás 1865-ben betiltotta a rabszolgaságot, ugyanakkor létrehozta a fent említett kiskaput, amit − főként a déli államokban − ki is használtak, létrejött az elítéltek bérbeadásának intézménye. Ennek keretein belül a földek, gyárak, bányák tulajdonosai potom pénzért vehettek elítélteket a börtönöktől, hogy azokat ültetvényeiken, üzemeikben dolgoztassák. 

Az így kialakult rendszer rendkívüli profitot hozott: 1883-ban például Alabama állam teljes bevételeinek tíz százalékát tette ki, 1989-ben ez az arány már 73 százalék volt. 

Ezt jól mutatja az is, hogy mikor végül az 1900-as évek elején beszüntették az elítéltlízingelés intézményét Georgiában, rengeteg bánya a csőd szélére került, mivel nem tudtak hozzáférni a szinte ingyenes munkaerőhöz. Az így bérbeadott rabok egészségügyi állapotával sem kellett törődni, már csak ezért is jobb üzlet volt, mint a rabszolgatartás. Ez a halálozási adatokban is megmutatkozott: ezen elítéltek körében tízszer gyakoribb volt a halálozás, mint azokban az államokban, melyeknél a bérbeadást törvény tiltotta. 

Modern kori rabszolgaság a börtönökben

Miután Washington az egyik legnagyobb bírálója Pekingnek, amiért a bebörtönzött ujgur kisebbséget munkára kényszerítik − az ebben részes vállalatok termékeinek bojkottálásáról szóló törvényt is hoztak −, azt gondolnánk, hogy az Egyesült Államok feddhetetlen e tekintetben, ugyanakkor ez koránt sincs így. 

Az Egyesült Államok „büszkélkedhet” a világ legtöbb elítéltjével, körülbelül 2,2 millióan vannak rács mögött, a rabok jó része pedig kényszermunkát végez. 

Az általuk elvégzett munkakörök rendkívül szélesek: a szakácsoktól kezdve a textiliparon át az összeszerelőiparig terjednek, gyakran természeti katasztrófák esetén is bevetik őket − például futótüzek megfékezésénél −, munkájukért pedig óránként pár cent fizetséget kapnak, melyet sok esetben el sem költhetnek (az igazsághoz hozzátartozik, hogy bérük egy része jó helyre kerül, például az áldozatok számára létrehozott jóvátételi alapokba). 

Amennyiben nem akarnak dolgozni − ez a beszámolók alapján nem túl gyakori, tekintve, hogy ezzel tudják leginkább elütni az időt −, úgy magánzárkával, pénzlevonással, szélsőséges esetben büntetésük meghosszabbításával szankcionálják őket. 

A munkákat a szövetségi börtönipar (UNICOR) elnevezésű program keretén belül szervezik, az ebből profitáló vállalatok köre igen széles. Többek közt a Walmart, a Starbucks, a McDonald’s, de még a világ vezető hadiipari vállalata, a Lockheed Martin is használ olyan alkatrészeket, melyeket rabok készítettek. 2013-ban az állami börtönök elítéltjei közel százmilliós értékben gyártottak katonai egyenruhákat az amerikai haderőnek. 

Jól látszik tehát, hogy a börtönrabszolgaság több milliárd dolláros iparrá nőtte ki magát, az ezt lehetővé tevő 13. alkotmánymódosítás szövetségi szinten történő megváltoztatásához ugyanakkor az államok háromnegyedének egyetértése kell. Jelenleg még csaknem húsz állam alkotmányában van jelen az eredeti szöveg, azonban az elmúlt években egyre több a mostanihoz hasonló kezdeményezés, melyet először 2018-ban, Coloradóban indítottak el. 

Borítókép: Elítéltek dolgoznak egy építkezésen Kaliforniában (Fotó: Reuters/Lucy Nicholson)