Meddig folytatható még az öldöklő háború „emberanyaggal”?

Hiába a legmodernebb nyugati fegyverek, ha nincs katona, aki harcoljon vele. És hiába a végtelennek tűnő erőforrások, ha a frontvonalon hiányzik a túlerő. Ukrán és orosz részről egyaránt rendre felmerül a mozgósítás kiterjesztésének lehetősége. Meddig lehet bírni a háborút „emberanyaggal”?

Bucsa, 2022. december 23. A nemzeti zászlóval letakart koporsót viszik a bajtársukat, Dmitro Kiricsenkót temetõ ukrán katonák a Kijev közelében fekvõ Bucsában 2022. december 23-án. A 33 éves katona az orosz erõkkel vívott harcokban esett el a Donyecki területen. MTI/EPA/Roman Pilipej Fotó: Roman Pilipej

Ami Oroszországot illeti, ott elméletileg mélyebb a merítés: a több mint 140 millió lakosú országban akár kétmillióan is hadra foghatók.

 A fősodrú médiában már múlt év végén, majd ukrán hírszerzési forrásokra hivatkozva idén is végigfutott a hír, hogy hamarosan nagyszabású mozgósítás várható. Ezeket az értesüléseket Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő tagadta, bár máskor is előfordult már, hogy szavaira végül rácáfolt a valóság. Mindenesetre eddig azt láthattuk, hogy bár a villámháborús tervek kudarcot vallottak, a frontról pedig égetően hiányzik a sikeres offenzívához elengedhetetlen túlerő, Moszkva vonakodik tömegeket behívni. Ezalól némileg kivétel volt a tavaly őszi mobilizáció, amikor háromszázezer embert soroztak be, de szakértők már akkor egyetértettek abban, hogy az erősítés legfeljebb a pozíciók megtartására lesz elég. Az alternatív források is kimerültek: aki önként akart jelentkezni, már megtette, a külföldi missziókból átcsoportosítottak, akit lehetett, és már a Wagner-zsoldoscsapat is börtönökben toboroz.

A vonakodás oka elsősorban politikai. Már az őszi döntés is országos elégedetlenséget ébresztett, kisebb-nagyobb tiltakozások is szerveződtek, amelyeket gyorsan elfojtottak. 

A Vlagyimir Putyin orosz elnök által elrendelt részleges mozgósítás elleni tüntetők egyikét veszik őrizetbe rendőrök Moszkvában 2022. szeptember 21-én.
MTI/EPA/Makszim Sipenkov

Amíg a háború távoli, amit profi katonák vívnak, addig a társadalom könnyebben felsorakozik mögötte, mint amikor a saját bőrén érzi, és saját fiai térnek haza koporsóban. Nem beszélve a presztízsveszteségről, hogy a „különleges katonai hadművelet” megnyeréséhez egy egész nemzetnek csatasorba kell állnia. Emellett nem elég behívni a katonákat: felszerelést, fegyvert és élelmet és kiképzést (melyet már most is részben külföldiek végeznek)  is biztosítani kell nekik, és különösen nehéz a tisztek pótlása. Moszkva mégis számolhat azzal, hogy ebben az idő neki dolgozik.

Ami Ukrajnát illeti, ha erőforrások tekintetében az oroszoké volt az előny, az „emberanyagban” az ukránoké a túlerő, hiszen a háború kirobbanása óta általános mozgósítás van érvényben.

A negyvenmilliós ország tartalékai persze szerényebbek – ráadásul a hadkötelesek egy része külföldre menekült –, de könnyebben elérhetők.

Ukrán katonák egy 120 mm-es aknavetővel a kelet-ukrajnai Donyec-medencében lévő Bahmutban 2023. január 11-én. Fotó: Jevhen Maloletka

Az utóbbi időben több olyan hír kapott szárnyra, hogy az ukránok is a mozgósítás kiterjesztését fontolgatják, mert súlyos létszámhiánnyal küzdenek. A katonai vezetés annyit ugyan elismert, hogy a sebesültek és veszteségek pótlására, illetve a harcolók pihentetésére szükség van, de azt tagadta, hogy több százezer ember besorozására készülnének. Állításuk szerint a behívók száma a front helyzetétől függ.

Borítókép: A nemzeti zászlóval letakart koporsót viszik a bajtársukat, Dmitro Kiricsenkót temető ukrán katonák a Kijev közelében fekvő Bucsában 2022. december 23-án. A 33 éves katona az orosz erőkkel vívott harcokban esett el a Donyecki területen. (Fotó: MTI/EPA/Roman Pilipej)