Én már legszívesebben hazamennék, de a gyerekek még nagyon félnek – nyilatkoza lapunknak Abdullah Yilmaz, akit a török–szír határ közelében ért utol lapunk. A család most egyelőre vidéki rokonaiknál húzza meg magát, egy olyan egyemeletes épületben, amelyet nem fenyegetnek az utórengések.
– Az éjszakát az egyik gyár munkásszállójának konténerében töltöttük – mondta el érdeklődésünkre a sanliurfai Hanife Sur is. Ők a lakásból kimenekítették a legfontosabbakat – tiszta és meleg ruházatot, takarót –, de még éjjel, majd reggel is voltak kisebb utórengések, így attól tartanak, továbbra sem lenne biztonságos a hazatérés. Ő is arról számolt be, hogy a gyerekek rettegnek, a legkisebb neszre is összerezzennek. Habár úgy tűnik, hogy a város újabb építésű házai átvészelték a rengéseket, még nem döntöttek arról, megkockáztassák-e, hogy elhagyják biztonságos menedéküket.
A legtöbb ember hasonlóan gondolkodik, egyelőre félnek visszamenni otthonaikba – már ha egyáltalán épségben maradtak az épületek.
A gyors segítségnek hála van hol meghúzódni, földszintes rendezvénytermeket, kulturális központokat, mecseteket rendeztek be a menekülteknek.
Csakhogy előbb-utóbb kénytelenek lesznek hazatérni, már csak azért is, mert nagyon hideg van. A katasztrófa sújtotta területen napközben is legfeljebb 5 Celsius-fokot mértek, de éjjel tombolnak a mínuszok. Ráadásul az utóbbi napokban erős esőzések is voltak.
– Az is gondot okoz, hogy az utak annyira tönkrementek, hogy sok város között nincs közlekedés, az embereket visszafordítják. Még segélyt se vihetnek, csak azokat engedik be, akik előre regisztráltak. Sok helyre ezért nehezen jut el a segítség – magyarázta Abdullah.
Borítókép: Összedőlt épület törmelékén ül egy nő a dél-törökországi Osmaniye tartományban lévő Nurdagiban 2023. február 7-én (Fotó: MTI/AP/Halil Hamra)
