Lengyelországban az elmúlt évtizedekben nem volt téma a migráció, a második világháború után újjáalakult ország az akkori tömeges ki- és betelepítések eredményeként egységes nemzetállam lett, amely nem vonzó a bevándorlók számára. Ez a helyzet azonban jelentős mértékben megváltozott az utóbbi évtizedben, amikor elkezdtek nagy számban érkezni a migránsok – először Ukrajnából, aztán távolabbi vidékekről, köztük muzulmán országokból.
Idáig nem készültek felmérések arról, hogyan vélekednek a lengyelek a migrációról. Ezt az űrt töltötte be az Ariadna közvélemény-kutató intézet felmérése, melynek eredményeit a Do Rzeczy konzervatív hetilap ismertette. A migráció ügye különös aktualitást nyert azáltal, hogy az október 15-i parlamenti választásokkal egy időben tartandó népszavazás négy kérdése közül az egyik a menedékkérők elosztását célzó európai uniós javaslatra vonatkozik.
A felmérésen született válaszokból az derül ki, hogy a lengyelek – pártszimpátiától függetlenül – nem örülnek a bevándorlóknak, azt pedig kategorikusan elutasítják, hogy Európán kívüli országokból érkező migránsokat kelljen befogadniuk.
A válaszadók nagyjából 90 százaléka nemet mond az ázsiai muzulmán országokból érkező bevándorlók befogadására: afrikai és közel-keleti migránsokat 88, indiaiakat 86, kaukázusiakat 84, latin-amerikaiakat pedig 82 százalékuk nem szívesen látna Lengyelországban, 72 százalékuk még az ázsiai keresztényeket is elutasítja. Az egyetlen ország, amelynek bevándorlói nagyobb társadalmi támogatást élveznek, Ukrajna. A háborúban álló szomszéd ország állampolgárainak befogadását 40 százalék támogatja, és 60 százalék utasítja el.
A megkérdezettek 92 százaléka – nyolcszázaléknyi ellenvéleménnyel szemben – nem szeretné, ha Lengyelországban mecsetek épülnének teljesen vagy részben külföldi finanszírozással. Nagy arányban (69 százalék) ellenzik, hogy megkönnyítsék külföldiek számára a lengyel állampolgárság megszerzését. A többség még a jelenlegi szabályozást is túl liberálisnak tartja, amely szerint háromévi lengyelországi tartózkodás után lehet állampolgárságért folyamodni, ha a kérvényezőnek állandó tartózkodási engedélye, rendszeres jövedelme van, és törvényesen beköltözhet egy lakóingatlanba. A válaszadók 89 százaléka nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy a bevándorlók a lengyelekkel azonos mértékű szociális juttatásokban részesüljenek.
A migráció hasznosságának megítélésében jelentős különbség mutatkozik az állampolgárok, illetve a politikai, üzleti és médiaelit véleménye között. Az életszínvonal emelkedésével Lengyelországot ugyanaz a veszély fenyegeti, mint Nyugat-Európa országait.
Ugyanakkor Nagy-Britanniában, Franciaországban vagy Németországban sohasem rendeztek népszavazást a migrációs politikáról, több tízmillió bevándorló befogadásához ezekben az országokban nem kérték a társadalom hozzájárulását.
A politikusok döntései átláthatatlan módon, különféle lobbik nyomására születtek, amelyek olcsó munkaerőt akarnak bevinni, vagy potenciális baloldali szavazókat reméltek a jövevényekben. A gyakorlatban viszont ugyanezek a politikusok migránsok újabb százezreinek beengedését segítették elő országukba. Ennek káros következményei nyilvánvalók: növekedett a bűnözés, párhuzamos társadalmak alakultak ki, és az állam elveszítette az ellenőrzést egész városnegyedek felett.
Lengyelországban a jobboldali politikusok között is vannak hívei a nyugat-európai befogadó migrációs politikának. Sokan közülük abban a hiszemben vannak, hogy csak az illegális bevándorlók vagy a gazdasági menekültek okoznak problémákat. Az alapvető gond azonban főleg azokkal az idegen kultúrákból érkezett legális bevándorlókkal van, akik nem hajlandók integrálódni.
Franciaországban a legsúlyosabb terrorista merényleteket (Charlie Hebdo, Bataclan) Európában született francia állampolgárok, legális bevándorlók utódai követték el.
A társadalmi elkülönülés tény, amit kutatások bizonyítanak. A muzulmánok 80-90 százaléka muzulmánokkal szeret együtt élni. Több gyermekük van, mint a hazai franciáknak, és jóval szorosabban kötődnek vallási hagyományaikhoz. A „lengyellé válás” a lengyelországi bevándorlók számára sem vonzó perspektíva, ők sem akarnak elszakadni gyökereiktől. „Groteszkül hangzik, amikor a migráció pártolói a teljesen asszimilálódott lengyelországi tatárokra hivatkoznak, akik évszázadok óta élnek együtt a lengyelekkel, és a lakosság mindössze 0,0047 százalékát teszik ki” – írja a lengyel hetilap. A németek, örmények vagy zsidók évszázadok alatt lezajlott asszimilációját sem lehet a multikulturális integrációhoz hasonlítani.
Gyakori érvként jelenik meg, hogy a migránsok befogadása demográfiai szükségszerűség, mentőöv a gazdaságnak. Egy korábbi felmérésen, amely a demográfiai helyzet javítására vonatkozott, a megkérdezetteknek azonban csak 13,5 százaléka ajánlotta a migrációt a munkaerőhiány orvoslására, 38,8 százalék szerint inkább a családtámogatásra, a gyerekvállalás ösztönzésére kellene több forrást fordítani, míg a legtöbben (47,7 százalék) az innovációba való befektetésben és a munka automatizálásában látnák a megoldást. A migráció mindenképpen a következő évek kulcskérdése lesz. De egyetlen „szakértő” és nemzetközi konvenció sem fontosabb, mint a társadalom többségének akarata – teszi hozzá a szerző.
