Válságos és nehezebben kiszámítható időszakokban különösen érvényesül az az alapvetés, hogy – ellentétben a megtakarításokkal – a befektetések általában jóval nagyobb kockázatot hordoznak, mégpedig a kockázati tényezők szélesebb köre és a nagyobb bizonytalanság miatt, mutatott rá már korábban is a Tűzfalcsoport. Ebből adódóan a tárgyi eszközökbe, például ingatlanokba történő befektetésnek is megvan a kockázata. A nagy globális befektetési cégek arra alapozták létüket, hogy a befektetni kívánók például olyan ingatlanok portfóliójába fektethessenek be, amelyekhez egyénileg nem biztos, hogy hozzáférnének. Ezek a nagy társaságok aztán – megfelelő vállalati formában működve – visszajuttatják a tőkét a részvényeseknek osztalék formájában.
A Blackstone és a BlackRock amerikai hátterű nemzetközi vállalatok, amelyek a befektetési menedzsment területén tevékenykednek. Előbbit 1985-ben, utóbbit három évvel később alapították, és kezdetben ugyanazon fúziós és felvásárlási társaság, a Blackstone Financial Management nevű ernyőcég alá tartoztak. A BlackRock aztán kivált az anyavállalatból, és a kockázatkezelésre kezdett összpontosítani. Napjainkban a két vállalat két teljesen különálló cég, eltérő szolgáltatási ajánlatokkal a befektetés-kezelés, illetve a pénzügyi szolgáltatások területén, írja a Tűzfalcsoport.
A Blackstone magántőke-üzletága az elmúlt három évtizedben a tőkeáttételes kivásárlások egyik legnagyobb befektetője volt, míg a cég ingatlan-üzletága aktívan vásárolt kereskedelmi ingatlanokat. Még 1987-ben a Blackstone partnerségi megállapodásokat kötött a BlackRock alapítóival, Larry Finkkel (a BlackRock jelenlegi vezérigazgatójával) és Ralph Schlossteinnel (az Evercore vezérigazgatójával). A két nagy vállalatalapító, akik korábban a First Boston, illetve a Lehman Brothers jelzálog-fedezetű értékpapír-részlegét vezették, kezdetben így a Blackstone-hoz csatlakoztak.
A világ egyik legnagyobb pénzintézete tehát,
a BalckRock mostanában elég gyakran beszél arról, hogy Ukrajnában szívesen részt venne az újjáépítésben. És hát amikor a BlackRock arról beszél, hogy újjáépít, akkor Schiffer András szavai szerint „lehet, hogy ez biztosabb jele annak, hogy az USA elszánja magát a konfliktus befagyasztására, mert újjáépíteni csak ott lehet, ahol nem dörögnek a fegyverek”.
Már látszik, hogy Ukrajnában nemcsak a spekulánsok és a nagy hadiipari konszernek nyerészkednek, hanem a befektetési alapok is ott állnak a sorban, és megpróbálnak kiszakítani maguknak egy szeletet a tortából.
Egyes vélemények szerint az ukrán vezetés egyenesen kiárusítja Ukrajnát a BlackRock részére.
A BlackRock elnök-vezérigazgatója, Larry Fink egy korábbi interjújában leleplezte, hogy valójában már régóta dolgoznak azon, hogy Ukrajnában a háború után szerepet kapjanak. Nem is akármilyen Ukrajnát képzelnek el, hanem egyenesen „nyitott társadalmiasat”.
Az ukrán kormány felbérelt minket, hogy segítsünk nekik egy újjáépítési alap létrehozásában. Nekünk megvan rá a teljes csapatunk, az ő feladatuk pedig a saját csapatuk felépítése, a szervezeti struktúra biztosítása, nekünk pedig, hogy segítsük e csapat felépítését, hogy Ukrajna kiváló hely legyen a közpénzek számára, a helyreállítás segítése érdekében.
„Azt mondtam Zelinszkij elnök úrnak, hogy a mi feladatunk az, hogy biztosítsuk a magántőke lehetőségeit is Ukrajnába, hogy tisztességes és igazságos módon megtérüljenek a befektetéseink, ő ezzel egyetértett. Egyetértett a kapitalizmus szerepével az országában. Én pedig azt mondtam az elnöknek, hogy a mi feladatunk annak biztosítása, hogy az új Ukrajna nyitott társadalom, nyitott gazdaság legyen, hogy ha ilyen típusú tőkét keresnek, akkor a tőke ott lesz, és sok párbeszédet folytattunk velük, és a mai nap folyamán újabb párbeszédet fogunk folytatni.”
És ha bárki hasonlóságot vél felfedezni a BlackRock-elnök szavai és Soros György a nyitott társadalomról alkotott elképzelései között, akkor az nem téved.
Baljós mondatok ezek, hiszen a BlackRock nem jótékonysági intézmény, nem feltétlenül azért akar nyitott társadalmat, hogy az az ukránok érdekeit szolgálja, sokkal inkább az amerikai privát nagytőkéét.
A befektetési alap persze gond nélkül beszélhet Ukrajna újjáépítéséről, hiszen többek között akkora a tőkéje, hogy ha ország lenne, akkor az USA és Kína után a harmadik legnagyobb lenne GDP-arányosan.
Többek között nagy részvényesnek számít a legnagyobb amerikai bankokban, mint a GP Morgan, Deutsche Bank vagy a Citigroup. Óriás olajcégekben, mint az Exxonmobil vagy a Shell, de a világ legnagyobb telefon és számítógépgyártója az Apple vagy a legnagyobb élelmiszer-konszernje, a Nestlé és a Microsoft, de akár a Facebook is a portfóliójában található. Ahogy a Pfizer, a Bayer, az EON, a BMW, a Nike, a Coca-Cola – lényegében szinte mindenhez van köze. Annyira fontos ember, hogy az irodavezetőjét nevezte ki az Obama Alapítvány elnökének.
Mindeközben az derült ki az Investigative Europe oknyomozó csoport kutatása szerint, hogy az amerikai gigavállalat Brüsszelben azért lobbizik, hogy megváltoztassák a privatizációs szabályokat, illetve, hogy lazítsanak a szigorú pénzügyi korlátokon.
Ukrajnában a privatizáció már meg is indult, főleg a mezőgazdaságban, amely az ország egyik legfontosabb iparága. Hiszen Ukrajna a világ legjobb termőföldjeivel rendelkezik, és a 19. század vége óta Európa, és a világ gabonaellátásának jelentős részét ő adja. A harmadik legnagyobb kukorica és az ötödik legnagyobb búza exportőr ország, több mint 31 millió hektár termőfölddel rendelkezik. 2014 után azonban megnyílt az út az ukrán mezőgazdaság privatizálása előtt.
